Mikor Bell előre nyúlt a rádióért szinte reflexszerűen kaptam el a csuklóját. Meglepetten nézet fel rám, mire csak lassan felemeltem az ujjaimat és visszahúztam a kezemet.
- Márk jelentkezz, már közeledünk a gyárhoz, már majdnem ott vagyunk. Márk hallottok engem? - egy kis szünet után folytatta. - Ne most némuljatok el, tudnom kellenne a roncsok után merre forduljak.
A rádióra néztem, majd az azt szorongató motyogó fiúra. Nem véletlenül jöttünk el eddig.
- Bellamy! Itt vagyunk a roncsoktól körülbelül 15fokkal Észak-Nyugatra. Csak kövesd a.... Peter!
Azonnal a rádiót néztem, majd lélegzet visszafojtva vártam. Az eső olyan erősen savas, hogy a fiúnak nem volt hátra már egy órája sem.
- Mi történik? Jól vagy? - erősebben lépett a gázpedálra, megragadtam a kapaszkodót.
- Peter húzódj alám - utasította a vonal másik végén fiát Márk. - Bellamy!
- Márk, mi a helyzet?
- A szél írányt váltot. Befújja az esőt.
- Keressetek valamit védőrétegnek.
- De nincs itt semmi - hangsúlya elveszet volt. - A saját testemmel védem Petert az esőtől ahogy csak tudom.
- Dél felől mindjárt megpillantod a fényszórókat.
- Bellamy! - kaptam a combjához, mire elrántotta a kormányt és elkerültük az ütözést a kidőlt fával. Felhajtottunk egy kisebb sárdombra, majd fékezve csúsztunk le róla. Rám nézet, de csak ellenőrzött, majd azonnal tolatni próbáltunk. A kerekek azonban kipörögtek és semmilyen tapadási pontot nem találtak. El akadtunk. Hangos szentségelés közepett próbáltunk előrébb billenni, de ott ragadtunk. Kétségbe esetten pillantottam rá.
- Bellamy nem látom a fényszórókat. Hol vagy már?
A rádiót előkotorva a lábamtól vettem a kezembe, de nem tudtam lenyomni a gombot. Mit mondjak? Elakadtunk és nem tudunk ki jutni a sár tengerből? Hogy képtelenek vagyunk megmenteni őket? A fiú elvette tőlem majd óvatosan szólt bele.
- Itt, csak van egy kis bökkenő. Tartsatok ki!
- Bellamy, nem megy, már nem bírjuk sokáig!
- Bellamy mi történt? - krdezi a másik csatornán apa. - Válaszoljatok, mi az a bökkenő?
- El akadtam a sárban - a vállába támaszkodva hátra másztam, majd lenéztem a védőruhájára. - Ki kell húznom a kocsit.
- Ne csináld! Nincs védőruhád és a rádión keresztül hallom a zuhogást.
- Én megtolom, te pedig nyomd a gázt - nyúlok a ruháért, de a fiú és a rádió egyszerre harsan fel.
- Nem!
- Kérlek titeket - váltott sokkal nyugodtabb, kérlelő hangnemre. - Várjátok meg, ameddig el áll az eső. Kérlek! Megértettétek?
- Bellamy - hallatszot a kétségbe esett kiáltás a másikon, mire a szívembe szorító érzést éreztem. - Peternek azonnali segítség kell, nem kap levegőt!
- Ha kimész a viharba, bármelyikőtök....3 ember hal meg kettő helyett - Összeszorítottam a fogaimat - Nincs más választásotok... Engedd el őket...
- Azt mondtad itt leszel, hol vagy már?!
- Most mit mondjak nekik? - kérdezte és hallottam, hogy könnyezik, mögé léptem és megszorítottam a vállát.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)
Hayran KurguSkylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...