Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

4/8

Mikor Bell előre nyúlt a rádióért szinte reflexszerűen kaptam el a csuklóját. Meglepetten nézet fel rám, mire csak lassan felemeltem az ujjaimat és visszahúztam a kezemet.

- Márk jelentkezz, már közeledünk a gyárhoz, már majdnem ott vagyunk. Márk hallottok engem? - egy kis szünet után folytatta. - Ne most némuljatok el, tudnom kellenne a roncsok után merre forduljak.

A rádióra néztem, majd az azt szorongató motyogó fiúra. Nem véletlenül jöttünk el eddig.

- Bellamy! Itt vagyunk a roncsoktól körülbelül 15fokkal Észak-Nyugatra. Csak kövesd a.... Peter!

Azonnal a rádiót néztem, majd lélegzet visszafojtva vártam. Az eső olyan erősen savas, hogy a fiúnak nem volt hátra már egy órája sem.

- Mi történik? Jól vagy? - erősebben lépett a gázpedálra, megragadtam a kapaszkodót.

- Peter húzódj alám - utasította a vonal másik végén fiát Márk. - Bellamy!

- Márk, mi a helyzet?

- A szél írányt váltot. Befújja az esőt.

- Keressetek valamit védőrétegnek.

- De nincs itt semmi - hangsúlya elveszet volt. - A saját testemmel védem Petert az esőtől ahogy csak tudom.

- Dél felől mindjárt megpillantod a fényszórókat.

- Bellamy! - kaptam a combjához, mire elrántotta a kormányt és elkerültük az ütözést a kidőlt fával. Felhajtottunk egy kisebb sárdombra, majd fékezve csúsztunk le róla. Rám nézet, de csak ellenőrzött, majd azonnal tolatni próbáltunk. A kerekek azonban kipörögtek és semmilyen tapadási pontot nem találtak. El akadtunk. Hangos szentségelés közepett próbáltunk előrébb billenni, de ott ragadtunk. Kétségbe esetten pillantottam rá.

- Bellamy nem látom a fényszórókat. Hol vagy már?

A rádiót előkotorva a lábamtól vettem a kezembe, de nem tudtam lenyomni a gombot. Mit mondjak? Elakadtunk és nem tudunk ki jutni a sár tengerből? Hogy képtelenek vagyunk megmenteni őket? A fiú elvette tőlem majd óvatosan szólt bele.

- Itt, csak van egy kis bökkenő. Tartsatok ki!

- Bellamy, nem megy, már nem bírjuk sokáig!

- Bellamy mi történt? - krdezi a másik csatornán apa. - Válaszoljatok, mi az a bökkenő?

- El akadtam a sárban - a vállába támaszkodva hátra másztam, majd lenéztem a védőruhájára.  - Ki kell húznom a kocsit.

- Ne csináld! Nincs védőruhád és a rádión keresztül hallom a zuhogást.

- Én megtolom, te pedig nyomd a gázt - nyúlok a ruháért, de a fiú és a rádió egyszerre harsan fel.

- Nem!

- Kérlek titeket - váltott sokkal nyugodtabb, kérlelő hangnemre. - Várjátok meg, ameddig el áll az eső. Kérlek! Megértettétek?

- Bellamy - hallatszot a kétségbe esett kiáltás a másikon, mire a szívembe szorító érzést éreztem. - Peternek azonnali segítség kell, nem kap levegőt!

- Ha kimész a viharba, bármelyikőtök....3 ember hal meg kettő helyett - Összeszorítottam a fogaimat - Nincs más választásotok... Engedd el őket...

- Azt mondtad itt leszel, hol vagy már?!

- Most mit mondjak nekik? - kérdezte és hallottam, hogy könnyezik, mögé léptem és megszorítottam a vállát.