Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
Mikor reggel felkeltem, Clark elküldött, hogy levegőzzek. Seanhoz mentem egyből, aki egyből szorosan megölelt. Imádom!
- Hé! Sean! Skylar! – jön hozzánk Bellamy. – Kellenek őrök az északi falhoz. Vállaljátok.
- Persze – bólintok, majd elindulunk, de a srác elkapja a kezem.
- Beszélhetnénk?
Sean össze vonja a szemöldökét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Semmi kedvem ehhez. Veszek egy nagy levegőt, majd intek a bátyámnak, mire elmegy fegyverekért.
- Mit akarsz?
- Nem volt lehetőségem bocsánatot kérni.
- Miért? Mert részeg voltam?
- Mert nem mentem utánad, akkor – meglepet amit mondott.
- Mint mondtam – kicsit megráztam a fejem, hiszen ez Bellamy. – Részeg voltam – elindultam, de utánam szólt.
- Üdvözlöm a bátyád.
Félig elmosolyodtam , majd felmentem hozzá. Mint kiderült, két műszakot kellett végig vinnünk, mivel nem volt váltásunk. Vicces volt, mikor kő, papír,ollózni kezdtünk unalmunkba. A földieknek híre sem volt, mióta a hidat felrobbantották, aminek örültem. Végre nyugalom. A másik szabadnapomat Sterlinggel töltöttem, aki eközben felépült és őrség váltásba került éjszakára. Reggel kimentem a sírokhoz és mindegyikre tettem egy kis virágot. Nagyon ráértem. Aztán kiabálás zavarta meg a tábor nyugalmát.
- Nézd, kigyulladt!
Gyorsan bementem, mikor láttam, hogy lángokban áll a húsoknak felállított kis faház. Hárman jöttek ki, mire oda mentem hozzájuk. Bellamy húgát vizsgálgatta, míg én a másik kettőhöz mentem
- Erről csak te tehetsz! – áll fel Murfy. – Oktávia mondta, hogy túl nagy a tűz – vissza akartam fogni, de kiszabadult.
- Hagyjál már!
Találkozott a fiú jobb öklével, mire dulakodni kezdtek. Közéjük akartam állni, de a másik srác, majdnem a tűzbe lökött.
- Elég! Állj le! - Bellamynak több sikere volt és közéjük állva, vissza tartotta őket. – A földiekre tartogassátok – hajolt Murfyhez.
- És most mihez kezdünk? – kérdi Oktávia. – Ez volt minden kajánk.
Bellamy felsegített, majd Clarkra nézet. Mindenki csak az égő kajára gondolt és a szaga sem segített. Elkezdték oltani, majd a romok között kezdtek kutatni megmaradt bármiért, vagy az okért, hogy miért gyulladt ki. Se kaja nem maradt és az ok sem látszódót.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felállva leporoltam a kezemről a kormot, majd követtem a többieket, akik bementek. Mindenki készülődött. Vadásznunk kell. Csoportokra kell válnunk, úgy, hogy mindegyikbe legyen egy fegyveres, aki csak földire lő, a töltény hiány miatt. Sean és Sterling szinte azonnal mellettem termettek és a bátyám kezében volt a fegyver. Én is felvettem az íjat és a tegnap készített nyilakból markoltam fel és raktam a kis táskába, amit az egyik ejtőernyőből és drotokból készítettem. Miközben vártam Sterlingre, sok időm volt. Elindultunk a többiekkel, majd szépen lassan váltunk szét. Mi a folyóhoz mentünk, ahol láttam, hogy egy másik társaság is halászik, tehát átmentünk a túl partra. Elértünk a magas fűhöz, mire kezembe vettem a íjat. Itt elrejtőzhettünk, de a vad is megteheti. Lassan haladtunk egy vonalba. Mikor láttam, hogy egy ősvény csukódik össze előttünk, megtorpantam. Hogy elmondjam nem csak a vadaktól és a földiektől féltem, hanem a táborlakóktól, mert valami hülye meghúzza a ravaszt, abból nekünk semmi jó nem származhat. Még is a részt követtük, mikor megláttunk egy vadat, aki éppen oldalára borulva feküdt. Légzése lassú volt. Közelebb mentünk, mire láttam, hogy az állat szőrét vérborítja. Megsebesült, de hol és ki miatt? Válaszul a megjelenő kutyaszerű lények szolgált, aki vicsorogva fékezet le előttünk. Sean ráfogta a fegyvert, de leütöttem a csövet. Erre nem használhatjuk a töltényt. Sterling ővéből kivettem az egyik kést, majd hirtelen mozdulattal hajítottam a vad fele. Gyorsabb volt mint hittem elugrott, majd közelebb kezdet lépkedni a vadhoz. A kajáját akarja, viszont tőlem nem fogja el venni. Farkas szemet néztünk, majd mikor én is közelítettem hirtelen a másik oldalán termet és még mindig fenyegetően közelített egy-egy kis lépést. Mikor megéreztem Sterling kezét a derekamon hátra sandítottam. Elkezdet hátrébb húzni, majd mikor teljesen neki simultam a farkas ugrott. Mintha megérezte volna. Magam elé tettem a kezem, de nem volt szükséges, mert oldalról egy kés repült bele a bordái közé. Pont ott volt a farkas ahol az előbb én. A nagy fűből Sean lépet elő, majd kivette az állatból a kés. Egy megkönnyebbült sóhaj tört fel belőlem. Kiterítettük az ernyőt, majd bele raktuk a két vadat. Sterling és Sean vitték a vállukon én pedig tovább kutattam, de a fiúk hangos légzésé azt mondta ennyi is elég lesz. Vissza indultunk hát a táborba, mikor a földön feltűnő vaddisznó nyomokra leltem. Nem szabad – gondoltam. – Ez is elég lesz. Megrázva a fejemet mentünk be a táborba. Murfy ott volt a kapunál és halat pucolt. Megveregettem a vállát, mire hátra kapta a fejét.
- Szia Sky.
- Szia, mennyi halat hoztak?
- Nem sokat, de ez is elég, szinte semmi nagy állatott nem ejtett senki.
- Akkor szerencsétek, hogy itt vagyok, ugyanis kettőt is hoztam
- Komolyan – fordul felém kétkedően.
- Aha.
- Szép – bólint el ismerően.
- Nem láttad Bellamyt? Az orra alá akarom dörgölni.
- De, Ravennel van a sátrában, ha jól láttam, de szerintem nem akarsz rájuk nyitni.
- Jaj ne már, mekkora egy fasz. Ravennek nem szexre van szüksége, hanem időre – támaszkodom meg az asztalon. – Segítsek?
