2.évad 3.rész

357 22 1
                                    

Mikor vissza mentem újra evéshez készülődtek. Mivel előzőleg nem ettem sokat, de kint meg szinte semmit, nem nagyon kívántam semmiféle ételt. Ezért csak Clark mellé álltam, majd Mr.Wallas elmondott egy imát és mindenki hozzá láthatott, mint kiderült Clark is. Az én részemet oda adtam Jaspernek. Mikor a szobánkba mentünk, megláttam a bátyámat.

- Sean.

- Sky -sóhajt fel megkönnyebbülten

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

- Sky -sóhajt fel megkönnyebbülten.

Szorosan megöleltem és alig akartam elengedni. A többiek is oda jöttek és megveregették a vállát. Elengedtem végre, mikor láttam, hogy ő is hasonlóan öltözött mint én. Ezen elmosolyodtam. Ott volt egy őr, akihez oda mentem.

- A többieket is kiengedik?

- Ő volt az utolsó Skylar - kissé furán jött ki, hogy mindenki tudja a nevem, pedig én magam be sem mutatkoztam.

- Tessék?

- 56 embert találtunk és mindenkit kiengedtünk, talán még Miller van az orvosiban.

Vissza mentem és kicsit megrökönyödve gondoltam abba, hogy nem csak Finnt és Bellamy, de Sterlinget és Ravent is elvesztettem. Könnyek szöktek a szemembe, de letöröltem és helyette örültem a bátyámnak. Este mikor mindenki elaludt láttam, hogy Clark még rajzol, így oda mentem.

- Mit csinálsz? – a felső részen volt, így a lépcsőn vigyáztam.

- Vázlatokat – mutatta a kiegészített térképet.

- Ki jutunk, ne izgulj. Mint megtudtam kikérdezték a többieket rólunk és azért nem vittek el engem, mert jó kislánynak gondolnak.

- Akkor te lehetsz a kulcs.

- Pontosan.

- Sean bele ment?

- Nem kérdeztem, de nem fogom itt hagyni.

- Aludjunk – javasolta.

 Lemásztam és vissza mentem az én felső részemhez, ahol alattam a bátyám, már szuszogott. Befeküdve nem voltam álmos. Végül csak győztek az álmok.

...

Álmomban kint voltam, mikor indították a rakétákat és végig néztem, ahogy Finn és Bellamy égő testtel próbálnak menekülni, de végül összerogynak és csak égnek. Aztán Sterling, akit felszúrnak egy lándzsára, miközben a menedék felé fut. Majd Raven is, ahogy szenved, majd Finn nevét nyögve, megáll a légzése és üres szemekkel néz vissza, majd végül mikor újra kilépek a hajóból, ott vannak. Finn és Bellamy a felismerhetetlenségig voltak égve és kormosak, Sterling mellkasából kiálló lándzsa nyéllel, miközben kék pólója vörösre ázott és a fenn akadt szemű Raven. Mind felém jöttek, miközben a nevemet hajtogatták.

...

Mikor felültem tiszta víz voltam. Már világos volt és sokan fent voltak. Körbe néztem és láttam, hogy Clark is fent van. Mikor rám nézet össze vonta a szemöldökét, de én csak kezembe temettem az arcom. Lelépcsőztem inkább, majd mikor láttam, hogy Sean alszik, tovább mentem. Itt tusoló is volt, amit az egyik őr mutatott. A víz jól esett és meg is nyugtatott. Ha ezek lesznek az északáim, nem akarok aludni. Mikor kiléptem, nem akartam mást felvenni, így ugyan abba öltöztem vissza. Nem is értem vissza, mikor beindult valami sziréna. Vissza siettem, de Jasper és Clark akkor mentek ki. Sean kapott el, így nem tudtam őket követni.

- Mit csinálsz?

- Most már semmi – sóhajtok.

- Igaz, hogy megakartál ölni itt mindenkit?

- Tessék? Nem, vagyis csak ki akartunk jutni innen.

- Miért?

- Vannak még kint barátaink, megakarjuk őket keresni.

- Azt mondták, hogy ők keresik.

- Clarkkal mi akarunk ki menni

Csak az égre emelte a tekintetét, majd bólintott. Benne van, tudtam. Soha nem hagyna egyedül. Clark nem sokkal később vissza jött, addig én megmutattam Seannak a térképet, amit a lány egészített ki.

- Mi volt?-Behoztak egy földit. Lőt sebe volt, vannak még túl élők oda kint. Aztán bejött egy őr, akit ért a sugárzás.

- Tehát igaz, ha kinyitunk egy ajtót, mindenki meghal.

- Igen, ő? – biccent a fiú felé.

- Veletek vagyok - biccent a lány felé.

- Rendben, most menjünk, mert megint kaja van - forgatja a szemét unottan Clark.

Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora