Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
- Sky, segítened kellene. - Miben? Remélem nem akarod kiirtani az ittenieket. - Most éppen nem. Jaha kancenlár kér, hogy vigyem el Wellshez. - Te? - Igen. Elvinném, de titokba. Eltudod intézni? - Igen, de légy óvatos. Oda mentünk a kerítéshez, majd a rádión felszóltam Ravennek. A kerítés szikrái elhaltak és már kint is voltak. Amikor vissza kapcsolta szikrázott egyet, amiből tudtam, hogy működik. Amíg ezek ketten nincsenek itt, remélem senki nem veszi át a bajkeverést. A többiekhez vissza mentem láttam, hogy beborult. Esni fog. Éppen Kane lő gyakorlatozott, a felvágós, miközben néhány földi fiatal figyelte. Este még mindig gyakorlatoztak, mikor Indra mondott nekik valamit és elindultak. Oktávia állt az utunkba és megakart küzdeni. Meg is kapta az egyik földivel küzdött, azonban elég csúnyán végezte, de mindig felállt. Minden ütés után. Végül Indra megállította harcosát. Elléptek tőle, én meg oda siettem és felsegítettem. Másik karja alatt Kane fogta meg, majd bevittük. - Szépen küzdőtél – mondtam, amint kiment a férfi. – Én nem tudtam volna ennyiszer felállni, olyan ütések után. - Még mindig gyenge vagyok.. - Ez nem igaz. A bárkáról érkezettek közül, te vagy a legerősebb, igaz, még csak most kezdted, de szintem kiváló harcos leszel. - Köszönöm. Jól esik ez a lelki fröccs - sziszegi az egyik sebére szorítva a kezét - Nem kell megköszönnöd. Szívesen teszem. Az egyik nővér bejött és lefertőtlenítette a sebeit. Mikor kimentem szembe találkoztam Indrával, akinek biccentettem, amit viszonzott, ami őszintén szólva meglepet. Gondolom a lányhoz ment. Én bementem a szobánkba és lefeküdtem, gondoltam kipihenem magam....
Valami hideg érintette a tarkómat és a lábamat. Kába voltam és nem láttam tisztán, azonban felismertem az alagútat, ahonnan Anyával menekültünk. Láttam a beöltözötteket. A marcangolókat és néhány földit, azonban aki szinte mellettem volt, annak felismertem a vonásait. Bellamy – suttogtam, de semmi, mintha nem is hallani. Ellenkezni akart, de elkapták és nem engedték, majd becipelték azon az ajtón, amin minket is átakartak vinni vissza a hegybe. A következő rész, volt a legrosszabb. A nyakamnál nyakörvhöz hasonló hideg fém, vágott, mikor elakartam hajolni. Vízsugárral fröccsköltek, ami csípet egy kicsit, de nem mondanám, hogy az, hanem a hőfoka égetett. Aztán valami porral kenték be a testemet, ami viszont égetett, mart és csípet egyszerre. Rettenetes volt. Aztán tűkkel szurkáltak és lelőttek valami gyógyszert a torkomon, amitől fuldoklani kezdtem. Még egy mosás ahol szúrós sörtés kefékkel szedték le rólunk a mocskot. Hallottam az ordítását Bellamynak. Tisztán, mintha pontosan a fülem mellett tette volna....
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Felültem és tudomásul kellett vennem, hogy ez csak egy álom volt. Megint tiszta víz voltam és a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Utálom a rémálmokat. Felkeltem és kimentem a levegőre. Mindig van élet a táborunkba, nem leszek feltűnő. Gondoltam én. Amint kiléptem Markusba botlottam, aki elém kerülve megállított. - Hol van Murphy? - Tessék? Ki? - tettem az értetlent. - Hol van a barátod? Az egyik őr, látta, hogy beszélgetsz vele tegnap, hova ment? - Nem tudom miről beszél -rántok vállat.- Jaha kancelár is vele ment. Hova mentek? - kezdte elveszíteni barátságos vonásait. - Azt mondtam, nem tudom. - Nem hiszek neked. Murphy egyedül veled van jó viszonyba és csak te és Raven segíthettetek neki megszökni. Raven egész végig bent volt a laborba, na és te? - fonja keresztbe karját a mellkasa előtt. - Egyedül voltam - utánzom le a mozdulatot. - Hát akkor legyen így. 2 napi fogda. - Egy olyan dologért, amit meg sem tettem? - kelek ki magamból. - Ne húzd tovább lányom - a megnevezésre mintha pofon vágtak volna. - Nem vagyok a maga lány, soha nem is voltam! - ordítottam. - Vezessék el – intett az őröknek, de csak leráztam magamról a kezüket és inkább egyedül mentem be. Legyen vele boldog.
