Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

3.évad 3.rész

Arra ébredtem fel, hogy Monty megrázza a vállamat.
-Bellamy elindult Clark után.
- A francba!
-Levette a jégnemzetes katonák ruháját, át akar menni közöttük.
-Öngyilkos akció - vágomrá, majd a barlang szájához guggoltam.

Amint az utolsó ember is elment én voltam az első, aki átvágtatott a réten. A fák között azonban észre vettem egyet. Megsérült. Egyik fáról a másikra kapaszkodott át. A kezembe vettem a kardot, majd mögé lopoztam, mikor végre elfordította a fejét és felismertem.

-Bellamy! Az istenért, majdnem leszúrtalak!
Leengedtem a kardot, majd hagytam, hogy rám támaszkodjon. Ekkor futottak be a többiek is, élükön Montyval.
- Megsérült – tájékoztatja a mögötte érkezőket is Monty.
-Itt van – jelenti ki Kane. – Várni kellett volna, míg a sereg elvonul.
- Mi történt? – faggatta a fiú.
-Majdnem megmentettem – csak ennyit mondott és a súlya kezdet nehezedni. Derekához kaptam és tartottam.
-Pike, Sky keresetek nyomokat – parancsolta Markus.
-Felesleges, már tudja, hogy követjük – ellenkezik a férfi.
Bellamy elindult volna ezzel elengedtem, de Kane vissza nyomta a fának.
-Hé, járni se tudsz.
-És akkor? – kérdi vissza. – Feladjuk? Hagyjuk, hogy megöljék?
Újra megindul, mire a férfi rám néz segítség kérően. Kettőnk között azonban Monty szalad el a fiú után.
-Bellamy, én is megakarom találni, de ilyen állapottban bele is halhatsz, nincs nyomunk...
- Nem –szakítja félbe. – veszíthetjük el Clarkot.
Hátra nézet rám,majd apámra, végül pedig vissza a fiúra és megismételte.
-Nem veszíthetjük el.
-Megtaláljuk, oké? Kitalálunk valamit ígérem. Még nem lehet.
- Jól van – egyezz bele végül.Monty támogatni kezdte, én pedig csak a srácok fele biccentettem, majd az élre mentem.
-Vissza megyünk – jelenti ki Markus.

...

Sokáig tartott, de vissza értünk a táborba. Seant a szokásos őrhelyén találtam. Mostánába sokkal merevebb és teljes mértékbe a törvény nevébe jár el. Most is csak elmeséltem neki gyorsan mi volt és már el is mentem, hogy ne szóljanak érte.

Amint bementem a tanács terembe Markus és Abby elkaptak.
-Skylar – int magához a férfi. – Lenne egy kérésünk hozzád.
-Mi lenne az kancellárok?
-Szeretnénk, ha te is velünk jönnél a Polisba.
- Minek? Nem kell félnünk a földi néptől.
-Ez igaz, de soha nem árt az óvatosság, hiszen a jégnemzet motoszkálni kezdet a környékükön.
-Rendben, önökkel tartok.
Elmentem összeszedni a cuccaimat, majd kimentem és vízet töltettem a kulacsomba. A kard az oldalamon lebeget, mikor észre vettem, hogy két kocsi motorja áll indulásra készen. Az egyikbe katonák pakoltak, míg a másikba Raven dobolt a kormányon. Mosolyogva hajoltam be az ablakán.
-Mizú?
- Ne kérdezd – fogja a fejét. – Alíg pihentem le, már hívtak sofőrködni. A kertész csapat a Mount Waderbe költözött be, ami Oktávia szerint hatalmas hiba.
- Egyetértek vele, a földiek nem nézik jó szemmel.
-Te nem jössz velünk? Van pár feladatunk.
-Sajnos nem mehetek, a kancellárokkal megyek a Polisba.
-Tényleg? Ők kértek?
- Igen, olyan, mintha tartanának Lexától.
-Meglehet, de te is légy óvatos.
-Jaj Raven, tudod, hogy én mindig az vagyok – lököm meg. – A lábaddal mi van?
- Semmi – sunnyog.
-Ha vissza jövök, megnézem, oké?
- Nem kell, majd...
-Skylar! – kiált nekem az egyik őr, majd intett, hogy menjek oda.
-Sok sikert.
-Neked is.
Oda mentem a katonához, mire megláttam, hogy a másik kocsi hátuljába Bellamy lép fel, majd Gina, a barátnője. Nagy levegőt vettem, majd kicsit megrázva a fejem léptem fel én is saját járművembe. Mellem Markus, szembe pedig Abby foglalt helyett. A kardomat, direkt úgy tettem, hogy meglegyen a kellő távolság köztünk az apámmal.