Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

3.évad 13.rész

Addig maradtunk kint, míg kinem tombolta magát és kinem adott magából mindent. Egyszer-kétszer én is célkeresztbe kerültem, de elkerültem a repülő darabokat. Végül vissza mentünk a többiekre, akik tűzet raktak és leültünk melléjük. Bellamy egy távolabbi sarokban maradt.

- Váltsuk egymást két fős őrségekben éjjel-nappal – javasolja Miller pasija.

- Nem rossz ötlet – ül le Markus is. – de itt biztonságba lennénk. A blokád túl közel van ahhoz, hogy Pike a nyomunkba eredjen

- Jó, de a blokád minket is véd?

- Amíg nem lépjük át a vonalat igen.

- Ezek földiek, azt hiszi betartják a szabályokat?

- Brayen, Pike téged is megakar ölni –magyarázza Miller. – De, ha kinyírjuk, haza mehetünk.

- Ha Pike eltűnik, akkor a blokád megszünik.

-  Úgy van –ért egyet apa Harperrel. – Újra a 13.klán leszünk, az egyesség szerint.

- Az Lexával volt – találja meg a hibát Sincler.

- Miért mi van Lexával? – kapom fel a fejem a múlt idő hallatán.

- Halott – húzza el a száját. – És ha igaz, amit Bellamy mond, akkor honnan tudjuk, hogy az utódja is betartja.

- Majd kiderítjük – feleli egyszerűen Markus. Valamit fogat a fejében.

- Mi lesz Clarkkal – kérdi Miller. – Már nincs biztonságban Polisban.

- Meghozta a döntését – szólal fel O. – Most az a lényeg, hogy megöljük Pikeot.

- Oktávia jól mondja, ha vissza nyerjük a helyünket, a szövetségbe, Clark biztonságban lesz, de hogyan csináljuk?

Mielőtt gondolkodóba eshettünk volna, Monty hangja recseget fel a rádióba.

" Bellamy jelentkezz! Itt Monty, bajban vagyok. Nyugtass meg, hogy még megvan a rádió.,,

Sincler vette magához a rádiót, hogy átadja Markusnak, de meggondolva magát kicsit távolabb húzta.

- Ha válaszolunk és Pike hallja...

- 7-es csatorna – szakítja félbe Bell. – „Nyugtass meg, hogy még megvan a rádió" ez 7 szó a bajban vagyok után. Ez a kód. 7-es csatorna.

A tűz körül ülők egymásra néztek, majd tekintette közt megvitatva Kane magához vette a rádiót.

- Bellamy ott vagy? – kérdezz bele újra a másik fél.

- Monty, itt Kane, mi a baj?

- Pike tudja, hogy segítettem.

- Eltudsz jutni a hajóig?

- Azt hiszem

- Jó, menj oda, érted megyek. Kapcsold ki a rádiót. Vége.

Azzal vissza tette a helyére, majd felállt volna, de Harper jogosan állította meg.

- Várjunk, és ha ez csapd és Pike jön?

- Ezért megyek egyedül.

- Francokat – áll fel Oktávia is.

- Egyetértek – készülődik Miller is. – Monty megmentett minket, én is megyek.

- Felejtsétek el, ha tényleg csapda, nem vezetem bele az egész csapatomat.

- Csak úgy állíthat meg, ha megöl – jelenti ki Oktávia, amivel én is felálltam, kötelességemnek éreztem, hogy vele tartsak.

- Oktávia csapdát remél – szólal meg hátulról Bellamy.

- Bellamy is jön – jelenti ki a húgija. – Kell egy túsz, Montyért cserébe.

- Ez már tetszik – bólint rá apám, mire értetlenül nézek rá. – Billincsben marad. A száját betömni.

- Uram, már elnézést...

- Ő ellenség – szakítja félbe Millert. – Tedd amit mondtam.

- Markus – intek neki, mire mellém lép. –Komolyan olyanok leszünk mit Pike? A sajátjaink ellen fordulunk.

- Sky, tudom, hogy ebben nem tudlak meggyőzni, hogy jól cselekszem.⦁ Veletek megyek és út közben elmesélheted.

- Nem, neked itt kell maradnod. Ha Oktávia eljön nem lesz olyan, aki beszél Földiül, vagy megvédheti őket.

- Ott vannak a fegyverek.

- Nyugodtabb leszek, ha itt maradsz. Bellamy pedig már az ellenségünk.

Bólintottam, hogy megértettem, majd hátra sétáltam, ahol Miller ellenőrizte a bilincseket, majd a kendővel szórakozott, hogy végre beköthesse a száját. Oda léptem, majd mondtam, hogy befejezem, így elment.

- Mi akarsz? – kérdi nem túl kedvesen a rab.

- Csak én akartam meghúzni a bilincset, hogy ne legyen olyan kényelmes – már a kendőt kötöttem volna meg, mikor leszedte a szájáról és megszólalt.

- Ne haragudj, csak Oktávia...

- Nem érdekel a nyavajgásod.

Tovább nem is beszélgettünk, csak jó erősen meghúztam a kendőt a száján, majd felállítottam és át adtam Oktáviának, aki keményen elbánt vele. Amint elment a négyes vissza ültünk a tűz köré és észre vettem, hogy rám néznek. Mintha tőlem várnák a parancsot.

- Akkor most hogy lesz? – kérdi Sincler.

- Itt kell maradnunk, Markusnak igaza van, ha egyikünket elkapják, a másik csapat kiszabadíthatja.

- És ha későn? – néz félve Harper.

- Erre ne is gondolj. Egyiküket sem úgy ismerem, mint egy törékeny virág szállat. Hamarosan vissza jönnek, addig mindenki maradjon a barlangba én őrködöm.

Felálltam és a barlang szájánál vártam... vártam és vártam.

Egészen addig, míg Bryan hangjára nem keltem, aki elkiáltotta magát.

- Vissza jöttek!

Felugrottam, majd körül néztem. Miller, Harper és Bryan fegyverekkel álltak kint és amint felébredtem Harper rám mosolygott. Elsőnek Oktávia és Monty érkezet, majd mögöttük Bellamy bilincsek nélkül.

- Hol van Markus? – kérdem Oktáviától.

- Elment Pikekkal Polisba, beszélni akar a vezetővel. Ne izgulj, rendben lesz.

- Ne haragudjatok – lépek Miller mellé. – Teljesen elnyomott az álom.

- Szerencse, hogy nem hagytam, hogy egyedül őrködj és kijöttem melléd.

Ezen elnevettem magam, majd beültem a tűz elé melegedni. Amint leszállt az éj hidegebb volt. Összekuporodtam, majd a farönknek dőlve lassan megint elnyomott az álom, ami kezdet gyanússá válni. Nincs nekem szükségem ennyi alvásra.