Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
Bellamy nem tévedet nagyot, szinte perceken belül mintha fentről öntötték volna a nyakunkba, ráadásul a szél is erősen fújt, aminek következtébe a sátrakat tépkedte. Mindenki kint próbált beszedni mindent, miközben figyeltünk egymásra. Tudom paranoiásnak tűnhetek, de ilyen sűrű esőben és erős szélben nem vennénk észre a földieket és lővi sem tudnék. Remélem ezzel ők is így vannak. Az egyik sátrat kezdtem elerősíteni, mikor az egyik tag a vállam alá nyúlva behúzott a menedékre. Besiettem, majd megráztam a hajamat és kifacsargattam belőle a vízet, majd egy köszönömöt, mondtam a bekísérő fiúnak. Sean és a többiek Clarkék köré gyűltek, akik a rádión beszélgettek? Oda siettem a bátyámhoz és figyelni akartam az eseményeket, mikor elment az adás. Basszus! Hátamat neki döntöttem a fém falaknak, majd felnéztem az előttem álló fiúra.
- Ne veszítsd el a remény.
- Már rég elvesztettem, csak... nehéz, hogy itt mindenkinek van fent valakije, akit szeretne, ha lejönne, de én... én nem akarom, hogy apám lejöjjön.
- Attól még, hogy lejön, nem kell, hogy beszélgessetek.
- Lehet, hogy fel sem fog ismerni, hiszen, soha nem akart látni sem.
- De a szüleink tudják és ha anyám nem is, mert megbüntették miattam, apám hamarosan lejön és mutathat még egy-két trükköt.
- Ez igaz - mosolyodom el, majd ez a mosoly le is fagy, mikor meglátom Bellamyt, aki éppen most jött be, mögötte pedig Jaspert és Montyt, ha jól tudom, akik a földit húzták be.
Egyből talpon voltam és a lehető legközelebb mentem. Még mindig véres volt a feje, de már alvadt. Szemét bekötötték, ami nem csak, hogy hülyeség, de meggondolatlanság is, de én is ezt tettem volna. Így nem lennék hibás, mikor láttam, hogy ébren van.
- Vigyétek fel! - utasítja a két srácot, mire hátrébb lépek.
Elmentek én meg megint Seannal maradtam. Nem tetszik, hogy behozták a táborba a férfit, félek tőle és ezt nehéz bevallani. Előttünk két fiú lökdösődni kezdet, mire Raven rendet teremtett.
- Mindenki takarodjon fel az emeletre, gyerünk!
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Seannal mi is ezt tettük, felmenve láttam, hogy fent van a földi is. Éppen én voltam a létrán, mikor megmozdult, mire majdnem hátra estem. Nem félhetek ennyire.
- Basszus ez magánál van - mondja az egyik, aki éppen ki köti.
- Szorosabbra kössétek - utasít Bellamy. - Ha elszúrjátok elszabadul ez a féreg.
Bele sem merek gondolni. Seannal leültünk egy távoli pontba, majd rádőltem a vállára. Néztem ahogy próbál kiszabadulni, de abba hagyta. Oktáviát nézte. Érdekes. Megnyugodott és nem ficánkolt, de Bellamy nem hagyta Oktáviának a dolgot.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
- Menj innen Oktávia.
- Megmondtam neked, megmentette az életemet, minek kellett elhoznod?
- Itt most nem rólad van szó. Ez mindannyiunk érdeke.
- Ezt nem tudhatod. Szeretném megtudni mivel állunk szembe, hogy hányan vannak és miért öldösnek minket, és ki is fogom szedni belőle.
Megindult, de a lány próbálta vissza fogni.
- Ne Bellamy, kérlek!
- Miller! Miller, vidd már ki innen!
- Ott voltam, láttam - elkezdték kifele tolni, de nem hagyta magát könnyen. - higgyetek nekem! Hagyjatok! - a férfi feszített egyet a kötéseken, mintha megakarná védeni a lányt. - Szálljatok le rólam! - végre elengedik, de még vissza fordul. - Szerintem amúgy nem érti a nyelvünkket.
A férfire nézek, aki nyakát nyújtogatja, hogy lássa. Szerintem nagyon is érti mit mondunk, csak némaságot fogadott.
- Hiába vallatnád - tesz még hozzá, majd lemegy a lépcsőn.
