Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

2.évad 17.rész

- Köszönöm, hogy megint kiálltál mellettem – mondja, mire felé fordulok.
- Nem te voltál a bűnös, ezúttal.
- Akkor is sokat jelentett. Látod, ezért akarom vissza szerezni a bizalmad. Te nem hagyod cserben az embereket. Láttam, hogy te voltál az első, aki feleszmélt, mikor Finn kiállt.
- Mégis késő volt - fordítom el a tekintettem.
- De te megpróbáltad.
- Még oda fele el is tévedtem, mert annyira féltem a földiektől.
- Ki nem fél?- nevet fel kissé hisztérikusan. - Rajtad nem is látszik, sőt, nagyon sok embernek te vagy a példa képe - veszi halkabbra a hangját.
- Dehogy, ott van Clark és Bellamy.
- Bellamy már megbocsáss, de egy barom, akit csak a húga érdekel, nagyon család centrikus. Na és Clark, ő az aki mindig ossza az észt. Amikor megismertelek azt hittem itt egy újabb hercegnő, aki azt hiszi mindenki neki fog fejet hajtani. Aztán, mikor csak te adtál nekem esély, megláttam, hogy téged nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, azt teszed, ami szerinted jó. Nekem te vagy a példa képem.
- Egy női példakép? Na, de Murfy – ugratom, mire mindketten felnevettük.
- Bellamy nehezen mutatja ki, de foglalkozik veled, csak szerintem még magának sem vallaná be - jelenti ki hirtelen.
- Oktávia és Clark mellett, csak egy kakukk tojás vagyok.
- Persze, a hercegnő és a lány mellett, aki egy földibe szeretett, te kívülálló vagy.
- Köszi Murfy - sóhajtok, majd hálás tekintettel fordulok felé. - Tényleg jól esett most vele beszélgetni.
- Mit? Hogy elmondtam az igazat?
- Igen, vagy legalább is valami olyasmit, nálad sosem lehet tudni - mosolyodom el újra.
Ezután csendben ültünk.

A nap egyre lejjebb ereszkedett, majd a lámpák felkapcsolódtak és a földiek fákjákat gyújtottak.A három társunk lépet ki először, majd Abby és Markus. Mikor a férfi kilépet, elfordultam és inkább Murphyre néztem. Amint elhaladt mellettem vissza fordultam és követtem őket. Legelől álltam Raven és Abby között. Dobok és csatakiáltások zengték be az egész erdőt. Láttuk, ahogy egy fát állítanak a területük szélére.
- Ez meg mi? – kérdi Raven, mire Clark félve felé fordul.
- Ez Finnek készül. Azt akarják, hogy végig nézzük.
- Visszahozzuk – bizakodik Bellamy, Kane mellett. – oda megyünk és csapást mérünk.
- Fiam, több ezren vannak, ha pár százat legyilkolsz, akkor is megölik a barátodat és minket is.
- Meg kell próbálnunk.
- Abby – fordul felé a mellettem álló lány. – Abby tennünk kell valamit.
- Nem Raven.
Clark hátra fordult és elment, majd Bellamy is így tett, mire én is velük tartottam, miközben átöleltem Raven vállát. Hátra mentünk. Elől ketten veszekedtek, mivel csak annyit lehetett tisztán hallani, hogy...
- Honnan tudjam?
- Add a kezed – mondja Raven, mire Clark megteszi és a ruha ujjába csúsztat egy pengét. – A parancsnok nem engedi el, öld meg. Nagy lesz a káosz és kihozod Finnt. Clark, segít rajta. Tartozom neki ezzel.
Clark nem válaszolt semmit, csak bólintott, majd kiment. Bellamy amit becsukta az ajtót, a másik lány, már ott sem volt.
- Szerinted mi lesz? – kérdem.
- Segíteni fog rajta.
Mi is vissza mentünk és figyeltünk a kapu mellett. Figyeltem, ahogy Clark végig megy az úton, elér a lovasokig, majd a sok földin és Indrán, aki egy lándzsával akarta feltartóztatni. Ahogy beszél a parancsnokkal. A nagy hangzavarra arrébb néztem és láttam, hogy Finnt hozzák. Clark, még mindig beszél, miközben a fiút kikötik. A lány, már valószínűleg könyörög, aztán elindul a fiúhoz. Nem lehet látni mi is történik, de gondolom elbúcsúznak egymástól. Amint arrébb lépet, láttam, hogy Finn feje lecsuklik és a hasán idáig ellátszott a vörös folt.

Segített rajta, nem hagyta, hogy megkínozzák. Raven teljesen összetört, Bellamy ölelte magához, hogy valamilyen szinte megnyugtassa. Az én szemembe is könnyek gyűltek, majd folytak végig az arcomon. Abby kinyitotta a kaput, így kimehettünk. Ő és Markus bementek Clarkhoz, aki a parancsnok sátrában volt, míg Raven Finnhez ment. Sean sietett hozzám, mikor a kapuban álltam és vártam, hogy vissza jöjjenek.
- Sajnálom Finnt.
- Én is. Merre voltál?
- Beálltam őrnek, gondoltam nem maradok a nyakadon és hasznossá teszem magam.
- Nem vagy a nyakamon és én is őrnek álltam be, csak nem pont szokványosnak.
- Mi lesz most? Elég volt ez az áldozat?
- Most beszélnek a parancsnokkal. Clark biztos elmondja mi a helyzet.