Szemem sarkából, folyamatosan láttam a fákja fényét, de nem tudhattam mi lesz. Végül megálltam. Utol fognak érni. Körbe néztem, de semmi hasznosat nem találtunk. Murfy és a kutyák beértek, mire szembe fordultam velük.
- Á, csak nem a kis ribanc akar megállítani – szinte csöpög a gúnytól minden szava.
- Murphy, tudom, hogy most haragszol mindenkire, de meg kell értened valamit. Ő egy kislány.
- És? Ez feljogosítja, hogy ölhessen a semmiért?
- Nem, de amíg nem találjuk ki a megfelelő büntetést, addig...
- A megfelelőt? De hiszen ez az! El vett egy életet, most pedig mi is az övét. Én nem fogok a boci szemeknek bedőlni, hiszen az ilyen gyilkosok a legrosszabbak. Ha nem lenne kicsi, felakasztanád?
- Nem tudom, nem tudom oké! – kezdem el veszteni a türelmem.
- Előbb is megütöttelek, most sem vagyok rest megtenni.
- Nem hagyom, hogy megöld – nem volt rest megpofozott, de most nem ért váratlanul, megálltam. – Nem.
- Rendben, akkor fogjuk véresebbre a dolgot – az egyik kutya hozzám lépet, majd a nyakamhoz szorított egy kést. – Velünk jössz.
Volt egy tervem. Hagytam, hogy tovább menjünk, de így is lassítottam őket, azonban beértük a többieket.
- Á!Tegyél le!
- Sharlott! – mondta egy vérre szomjazó vad úgy szívta magába a szavakat.
- A francba – hallottam Bellamyt.
- Most mi legyen? - ez a bátyám hangja.
A bokrok közül kibújva, láttam, hogy egy szakadék szélén állunk. Már mint a többek, a támadók beszorították.
- BEllamy! – mindenki felénk fordult, majd láttam, hogy a kést szorítva a torkomhoz kép nem tetszet nekik – Túl sokan vagyunk és a lány is nálunk van, add fel!
- Nem – mondom, de vissza ránt a fiú.
- Sokan vagytok, de páran velem haltok meg – öldöklés, nem volt a terveim között.
YOU ARE READING
Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)
FanfictionSkylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...