Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

3.évad 18.rész

Szerintem a legjobban várt rész lett...😅😂

Amint középúton voltam kicsit megtántorodtam. Biztosan jó öltet ez? Lassan oda értem hozzá, mire rám nézet.

- Szia – köszönt, majd gyorsan végig mért és még gyorsabban kapta vissza tekintetét a vízre.
-Szia – én is a vízet kezdtem elnézni. – A húgod nagyon erős és az, hogy távol tart magától nem azt jelenti, hogy nem szeret, csak fél, hogy újra megsebzed.
- Soha nem akartam bántani.
-Néha akaratlanul bántunk embereket, de sokat számít, ha mellette vagy, még akkor is, ha mindig elutasít.
- Én mindenkit csak bántok. A szüleimet, a húgom, téged...
Egy nagyot nyeltem, majd szembe fordultam vele, de ő nem tett így. Megfogtam az arcát óvatosan, majd magam felé fordítottam.
-Ha te csak mindenkit bántanál, akkor nem jöttél volna le velünk...
-Rá lőttem a kancellárra.
-Nem éltük volna túl ennyien...
-Levetettem a karpereceket, elrontottam a rádiót...
-Tudtál kezelni 100 bűnözőt. Később pedig megmentetted a társaidat a Mount Weater haragjától.
-Közben pedig 300 ártatlan embert is megöltem.
-Ezeket amiket mondtál egyensúlyoztad azzal, amit jól csináltál. Amit pedig Oktávai mondd... Te kérted, hogy segítsen, de késő volt.
-Börtönbe záratalak.
-Túléltem.
-Sky, ha tudtam volna amit Raven mondot...
-Mondtam már, hogy hagyjuk.
-Nem, mert ha tudtam volna már rég megtettem volna ezt.
Azzal közelebb hajol és ajkait az enyémnek nyomja. Meglepődőm, de egyből viszonzom a csókot, majd kezeimet a nyakán fontam át, ő pedig a derekamon. Majd amikor elvállunk az ajkaimba harapok, mert még mindig érzem a csókja ízét és azt akartam, hogy örökre maradjon ott. Amikor kinyitottam a szemem egy tincset arrébb sepertem az arcából, majd rá mosolyogtam. Víz csobogás ütötte meg a fülünk, mire oda fordultunk. Emberek bukkantak elő a vízből. Támadó állásra váltottam, de hirtelen Bellamy eltűnt mellőlem, majd engem is elkaptak hátulról és a földhöz vágtak. Szép kis befejezés ez! Elkezdtem lerúgni magamról az ellenséget, majd amint ez sikerült még három került mellém és erősebben vágtak a földhöz, mire nyekkentem egyet. Bellamy ellenkezett, de már őt is hárman fogták. Megkötöztek és a szánkat is betömték, majd felvittek oda ahol a többiek melegedtek a tűz mellett.

...

Oktávia beszélt az egyikkel, aki elengedte minket, amint megtudta, hogy Lincoln miatt vagyunk itt. Azonban a égieket nem szerette a népe, úgyanis elvileg mi vagyunk a halálhozók. Mint Wanheda. Előre lépve a férfi adott O-nak egy üvegcsét. Elég vissza taszító színe volt.
-Ez meg mi? – kérdi Clark.
-Biztonságos átjutás.
-Mi? és az mire kell? – érdeklődik Jasper.
Nem válaszol. Ezt már nem tudjuk meg. Mindenki megkapta a sajátját, majd Oktávia meg is itta.
- Oktávia várj! – bátyja azonban későn szólt.
-Bízom Lincolnban.
-Ha csak ő iszik, ő jön át.
Én is lehúztam gyorsan, majd elfintorogtam. Borzalmas íze volt.
- Találkozunk odaát – emeli meg Jasper is, majd leönti.
Oktávia hirtelen eldől, mire Bellamy megindul. Én is szédülni kezdek, majd kidőlök. Az utolsó, amire emlékszem Jasper hangja volt és azt mondta.
-Basszus!