Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

3.évad 19.rész

Mikor magamhoz tértem egy fény sugár vakított el, de amint kicsit arrébb mozdítottam a fejem már, már láttam, csak nem tudtam mit.
- Hol a francban vagyunk? – kérdi Bell.
- Eltűnt a kardom – jelenti ki idegesen O.
- A íjam és a nyílaim is!
- A piszolyom is.
Clark elővette E.V.I. 2-t őt nem vették el. Hála az égnek. Oktávia verni kezdte a falakat. Egy kattanás, majd hatalmas fény áradat terítette be a teret.A fényből egy alak bontakozott ki. Egy ismerős ismeretlen.
- Luna.
- Hol van Lincoln?
- Lincoln meghalt – jeleni ki O.
- Lincoln azt mondta segítesz nekünk – magyarázza Clark.
- Valóban.
- Luna, te vagy az utolsó a népedből. A sötét vérűekből.
- Tehát akkor Lexa is halott.
- A szelleme téged választott utódjának. Titusz rám bízta a lángot, hogy adjam át.
- Akkor azt is elmondta, hogy elhagytam a konklávét és megesküdtem, hogy nem ölök többé.
- Nem is kell ölnöd. Vezetőnek születtél, de te döntöd el, hogyan uralkodsz. Tessék – nyújtja át a „lángot".
- Felismerem a szent szimbólumot, de mi ez?
- Ez itt a láng. Ebben van a parancsnokok szelleme. Lexáé is.
- Elfogadod és leszel az új parancsnok?
- Nem – csukja vissza Clark kezét.
A lány utána megy és mi is követjük. Aztán a táj megállít. Egy régi olajfúró tornyon voltunk. Körbe pedig tenger. A többiekre néztem, akik csak úgy mint én megvoltak lepődve. A környezet azonban nem vonhatta el a figyelmünket. Meg kell mentenünk a népünket. Seant.Luna elfoglalt ember volt, így hiába mentünk után, nem tudtunk vele beszélni. Az őrök azt mondták, amint ideje engedi beszélhetünk vele. Így bementünk a többi emberhez, akik a nagy terembe ültek. Voltak, akik valami félé játékot játszottak, olyanok, akik kézműveskedtek. A legjobban azonban a mesélő története vonzotta az embereket és a füleket. Izgalmasan beleéléssel mesélte a valószínűleg csak kitalált történetet. Jasper mellettem le sem vette róla a szemét, mióta meglátta, mire egy mosolykúszott az arcomra. Az ajtó csapódásra Bellamy felkapta a fejét.
- Itt van! Hátha meggondolta magát.
Csupán Bellamy és Clark mentek a lányhoz, azonban a lány elég határozottan adta tudtukra, hogy esze ágában sincs a trónra lépni. Mire hozzánk közeledet Oktáviára nézet.
- Beszélnünk kell!
- Világos, húzzak elinnen – állt már is fel Jasper, majd pedig persze én is.
Körbe sétáltam a termet, mikor valaki elkapta a karomat. Hátra kaptam a fejem, majd mikor megláttam Bellt elmosolyodtam. Odahajolt hozzám, majd egy apró csókot adott.
- Megtudnám szokni – jelentem ki, majd mellkasára fektettem a kezeim.
- Akár csak én.
- Lunával mire jutottatok?
- Semmire, most Clarkon a sor, ha nem megy szép szóval...
- Mit forgattok a fejetekben? – engedtem le magam mellé a kezeimet.
- Megakarom menteni a népünket, megkell tennünk hozzá a kellő lépéseket – nem tetszet, amit hallottam, de bólintottam.Mikor beesteledett Luna kivezetett minket oda ahonnan érkeztünk. Jasper elbúcsúzót a lánytól, ő majd később fog csatlakozni. Amint a konténerhez értünk, annak kinyílt az ajtaja és azok az emberek léptek oda, akik ide is hoztak minket. Automatikusan elléptem a közelükből. Luna bedobta a felszereléseinket, majd mi következtünk. Clark azonban még valamit vissza akart kérni, majd megláttam Luna kezében a lángot. Amint oda akarta adni Clarknak az egyik hajós oda kapott. Egyből lendült a lábam és elrúgtam a kezét, de hátulról egy másik férfi karja tekeredett a nyakamra. Bellamyt, Clarkot és Oktáviát belökték a nagy dobozba. Lunát és a testőrét, pedig velem együtt elvonszolták.