Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

3.évad 20.rész

Hiába kapálóztam két kezemet lefogták és olyan erősen fogtak, hogy képtelen voltam szabadulni. Amint az egyik sarkon befordultunk megláttam Jaspert.
- Jasper! Itt van!
Szólt a lánynak, hogy menjen, de akkor a mellettem álló őr a nyíl puskát felemelte. Egy erős rúgással eltérítettem a nyilat, mire olyan erővel vágott fejbe, hogy teljes mértékben elájultam. A többi Jasperen múlt.
Mikor felébredtem mellettem a férfi kiabálta. A tekintetét követve, megláttam, hogy Luna az asztalon fekszik és éppen egy anyaggal tarták el az arcát, majd vízet öntöttek rá. Kínozzák. E.V.I. itt van és most azt akarja, hogy Luna bevegye a chippet, így ő is tudni fogja ha van valamilyen megoldás. Azt pedig nem hagyhatom. Egy nyögésre oldara fordultam, mire megláttam Jaspert. Ugyan úgy akartam kiszabadulni, mit a testőr, aki most a lány után kiabált. Belénk akarták tömni azt a vackot. Mi erősek voltunk Jasperrel, tudtuk mi lenne a következmény, azonban a férfi nem.
- Jó beveszem.
- Ne! - ellenkezésemre kaptam egy hasba ütést.
A férfi bevette, majd amint elengedték, ő folytatta Luna kínzását. A víz alá nyomta a fejét, majd ezt folytatta. Amikor végre E.V. I. belátta ez nem megy, egy lányt hoztak be. A kislányt akarták bántani, de Luna kiválló harcos volt. Kiszabadult és a kést a kislányt fogva tartó férfi szívébe dobta, majd átfordulva elvágta a torkukat, azonban a testőrével nem volt könnyű dolga. Látszott, nem csak munka kapcsolatuk van, azonban, ha a lány nem öli meg, akkor a férfi tenné. Amit a kés átszúrta a mellkasát, együtt borultak a földre. Az ajtó hirtelen kivágódott és Oktávia jelent meg. A lány, Japert, bátyja pedig engem szedet le. Amint biztosítottam, hogy én jól vagyok, Bell a kislányhoz guggolt. Luna teljesen szétesett, mikor a temetést előkészületekor azonban a lányon már semmi nem látszott. Udvariasan hozatott nekünk valami féle italt, amit persze elfogadtunk, Jasper mindenképp itt akart maradni, Clarknak pedig E.V.I.-t kell beültettnie Lunába. Beleszagoltam az italba és hát, nem volt valami kellemes szag. Amint Luna beszélni kezdet persze felnéztem, de az agyam azon kattogott, mi féle ital lehet ez. Végre belekortyolhattam, amikor is az íze is kissé kesernyés volt. Még ízelegetem, is, de a bornak, nem ilyen volt az íze, mintha valami extrát tettek volna bele aztán, mikor a szoba megfordult velem, rájöttem. Altató. A mellettem álló Jasperre néztem, majd eldőltem.

Amikor újra felébredtem, már újra a parton voltam. Ahogy, a többiek is. Feálltunk, majd a part széléhez sétáltunk és a vízet kémleltük.
- És most? – tette fel a nagy kérdést Bellamy.Ilyenkor mindig Clark mond valami okosat, vagy én valami szarkasztikusat, de senki nem szólalt meg. Összeszedtük a maradék cuccunkat, amit az út után mellénk dobtak, majd vissza mentünk a kocsihoz. Oktávia a kését élezte, Jasper a motorházra huppant fel, Clark fel s alá járkált, ami kifejezette idegesítő volt, Bell pedig az akkut ellenőrízte. Amint nem fogott a gyomrom az ital utó hatásai miatt az autó elejének dőltem és az eget kémleltem.
- A kocsi majdnem feltöltve, mindjárt indulhatunk haza.
- És aztán? – kérdi feldúltan Clark. – Elmenekülünk?
- Dehogy menekülünk Clark, a többiek más módott keresünk, hogy legyőzzük...
- De nincs más mód! Találunk kell egy sötét vérűt. Kikell szabadítanunk a lángot, csak így állíthatjuk meg E.V.I.-t
- Mégis mit vársz tőlünk Clark? – kérdi unott hangon Jasper. – Találomra járjuk a falvakat, sötét vérűt keresve?
- Ha ez kell hozzá.
- Nem Clark, ha E.V.I ránk talált Lunánál, bárhol ránk találhat. Nem asszisztálok még egy földi falu lerombolásához – ellenzi O.
- Ha nem találunk egy sötét vérűt, egy földi falu sem marad és nem lesz hová haza mennünk.
- Eggyel több ok arra, hogy kiderítsük a barátaink jól vannak-e!
Clark semmit nem mondot, csak végig nézet rajtunk. Ellene voltunk, mindannyian, hiszen engem is érdekelt mi van Ravennékkel. Bólintott egyet, mint aki elfogadja az ítéletet és elment. Bellamy sóhajtott egy gondterheltet, mire ellöktem magam a kocsitól és mellé álltam.
- Lexa miatt ideges, minnél hamarabb szeretné, ha újra meglátná valakiben.
- De az, hogy fejjel megyünk a falnak, nem megoldás.
- Tudom, de ezt neki is meg kell értenie.
- Most meg egyedül megy az erdőbe, komolyan mondom röhejes.
- Menjünk utána, oké?
Biccentett, mire utána indultunk, de meglepetésünkre nem egyedül találtuk.
- Nem állok meg, míg a népemnek, nincs új parancsnoka.
- Hogy mondtad? – lép elő Bell, kezében a fegyverrel, majd jobbján én is a felhúzott íjjal. – Jól vagy? – néz a lányra.
- Igen.
- Akkor gyere.
- Roan is velünk jön.
- Tessék? – kérdem, de meglepetten.
- Na persze – Bellamy nem vette komolyan amit a lány mondott.
- Minek mennék? – fordul Clark felé a fogoly.
- Mert ugyan azt akarjuk. Ontariba ültetni a lángot.
Egyre jobban kezdek össze zavarodni, ami az arcomra is kiült.
- Honnan tudod, hogy nincs benne chip? – komolyan Bellamyba csak ez az egy kérdés fogalmazódott meg?
- Ha lenne, szerinted megmentett volna?
- Akkor is biztosra kell mennünk.
Elsütötte a fegyverét, ami a férfi karját érte, majd oda sasszézva kiütötte.
- Most már biztos.
-Hát az tuti.