Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
Leülünk a tűz köré, majd rádőlök a mellkasára. Mint kis korunkban, mindig az ölében néztem a TV-t. Már a felét megettem, mikor valaki kiabálására lettem figyelmes. Senki más nem mozdult. Felálltam és leintettem Seant, majd elindultam a hang irányába.
- Srácok! Bellamy! Kérlek! Bellamy!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Gyorsítottam a lépteimen, majd mikor elhallgatott megálltam. Szólaljon meg újra.
- Ki van ott? – hang pontosan felülről jött.
- Skylar, te ki vagy?
- Atom, de mit keresel itt?
- Segíteni jöttem.
- Itt vagyok, ki vagyok kötve.
Elmentem a fához, majd megpróbáltam felmászni, de lecsúsztam. Egy pár nem túl szép szó után bele vágtam az egyik kis kést és annak segítségével felmentem. Közben oldalra tapogattam, hogy még a srác mellett vagyok- e. Miután megéreztem az öv szíjat, vágni kezdtem.
- Ha sikerül el vágnom, készülj fel, hogy a földre fogsz érkezni.
- Oké – abban a pillanatba már el is tűnt.
- Jól vagy?
- Igen. Te hogy jössz le?
- Kapj el! – utasítom, majd elengedem a fát.
- De, nem...
Ebben a pillanatban puffantam nagy hanggal a földön, talpon természetesen.
- Tudom, csak vicceltem. Tessék – oda adtam neki a maradék húst.
- Miért adod ezt?
- Mert éhes vagy, nem?
- De, de te nem?
- Megettem a felét, nekem ennyi elég volt, edd meg nyugodtan.
Vissza fele úton el is fogyasztotta a maradékot, majd megveregette a hátam és bement a kabinba. Vajon miért kötötte oda Bellamy? Mindegy is. Megfordultam, mire neki mentem valakinek. Basszus!
- Elengedted?
- Mint látod.
- Miért?
- Nem hagyhatsz ott csak úgy ott valakit, mikor láttad milyen állatok járkálnak erre.
- Megmondtam, hogy senki nem nyúlhat a húgomhoz!
- A húgod nagy kislány, ha itt van és gondolom nem egy szent. Ha te megteheted, hogy szórakozol, akkor a húgod miért nem?
- Miből gondolod, hogy én szórakozom?
- Reggel a te kis játékod nyögésére keltem – kijelentésemre elmosolyodott.
- Atom, akkor is megérdemelte, azt amit kapott.
- Nem, hiszen még meg sem fektette, ugye?
- Nem tudhatod.
- Ha tisztel, akkor biztos nem.
Erre elgondolkodott és lassan elment mellettem. Mosolyogva mentem vissza a testvéremhez, aki magához von, majd úgy aludtunk kell.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
