Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

2.évad 8.rész

Mikor végre újra magamnál voltam egyből kikeltem az ágyból, majd körbe néztem. Senki nem volt itt. Kiléptem és láttam, ahogy kinyitják a kaput. Egy hatalmasat nyeltem, mikor láttam kik jönnek be. Bellamy volt az egy lányt támogatva, mögötte Oktávia és Monroe. A szemembe könnyek szökte, majd megindultam. Megindultam, de egyből lassítottam, majd megálltam, mikor láttam ahogy Clark oda fut a sráchoz és magához öleli.

Csak megtörve néztem, majd elfordítottam a fejem. Akkor láttam meg a bicegő Raven.

- Raven – mentem oda hozzá, majd megöleltem. – Jól vagy?
- Megvagyok látom te is szereztél pár szép sebet - söpörte el kicsit a haj az arcomból, hogy jobban megvizsgálhassa.
 -Hát ja, szépek, de úgy is begyógyulnak majd. Te csináltad a léggömböt?
- Igen, láttad? - ragyognak fel izgatottan a szemei.
- Azért találtunk ide. Hoztak be egy földit? Egy nőt.
- Nem, úgy tudom megölték - ingatta a fejét.
Igen, sajnáltam, de jobb a feszély érzet nélkül. A szemem sarkából láttam, hogy Bellamy felénk néz, de közben bólogat arra, amit a lány mond neki.

Húga rám, majd a bátyára néz. Teljesen elfordította a fejemet elköszönve a lánytól, majd bementem oda ahonnan jöttem, miközben a többi kis elválasztó függönyt is elhúztam. Egyikbe sem találtam a bátyámat, mire gyorsabban mentem, de sehol nem volt. Egy ismerős alak jött szembe, akiről tudtam, hogy orvos, mire a falnak szorítottam.
- Hol van a bátyám? Mit csináltak vele?
- Nem tudom ki a bátyád - vergődik a kezem alatt, a kis pálcika srác.
- Sean Swan, merre van?
- Az utolsó előtti szoba - nyüszögi végül
Elengedtem, majd oda mentem ahova mondta. Nagyot sóhajtottam, mikor megláttam, majd leültem az ágyára. Megsimítottam az arcát, majd befeküdtem mellé. Az arcát néztem, miközben azon gondolkoztam, vajon milyen lesz találkozni majd az apámmal? Felismer egyáltalán? Vagy már meghalt? Na és Sterling? Őt sem láttam, lehet, hogy el vesztettem és én önző módon Bellamy iránt is érzek valamit. Pedig nagyszerű srác és sokkal jobbat érdemel. Bellamyról pedig már nem is akarok hallani és ha tehetném a szívnek is megparancsolnám, hogy ne ugorjon ki máskor, mikor meglátom. Valaki bejött, mire felemeltem a fejem. Raven volt az.
- Mizú?
- Ne akadj ki nagyon kérlek.
- Mi történt?
- Bellamyék elmentek.
- Miért akadnék ki? Nem érdekel mit csinál.
- A húgával és Clarkkal elmentek a földiekhez, megkeresni Finnt.
- Rendben – vissza fordulok, de hallottam, hogy nem ment el.

- Mi történt Mount Weatherbe?
- Kényeztettek és megakartak ölni.
- Eddig minden akcióba benne akartál lenni. Te voltál az elsők között aki kimerészkedet. Ha azt mondták nem, te akkor is követted őket. Szóval megkérdezem még egyszer, mi történt?
- Elpuhultam, már csak hátráltatnám a csapatot.
Csak megforgatta a szemét, majd elindult ki, én pedig követtem. Kimentünk a kis bárhoz és iszogattunk, miközben mindketten feszülten fészkelődtünk. Aztán betoppant Clark anyja én pedig fel néztem rá, majd a lapra amit lerakott.

Anya, remélem megérted, hogy nem tehettem mást.
Clark

- Te tudtál erről? – esett a lánynak feldúltan.
- Nem – mondja rebbenés nélkül.
- Na és te? – most rám nézet.
- Én csak ma ébredtem - emeltem fel megadóan a kezeimet.
Leült közénk.
- Persze üljön le – jegyzi meg egy kéz mozdulattal együtt.
- Mondd meg hová mentek, különben bajok lesznek.
- Abby, én...
- Valaki ki engedte őket – támaszkodott fel fenyegetően nyugodt hangot tartva. – és fegyvert is adott nekik.
- Fogalmam sincs, miről....
Azonban félbe szakította egy pofon, mire felpattantam.
- Mi a fenét művel? – akadok ki, miközben érzem, hogy az adrenalin felszökött bennem és képes lennék rávetni magam.
Raven feltartja a kezét, hogy ne tegyem. Vissza ül és a fejét fogja. Na még mit nem. Azonban mikor megakartam szólalni Raven oda csúsztatta a poharát. Mindketten meglepetten néztünk vissza rá.
- Azt hiszi erősebb lett, mióta lent van, de ő csak egy gyerek – könnyek gyűltek a szemébe.
- Ebben téved Abby. Már az nap felnőtt, amikor leküldte ide meghalni - vágta oda könyörtelenül.
Erre már nem tudott mit mondani, mire csak utálkozva nézet rá, mire mikor rám nézet, felállt, majd elment. Kértem még egy pohárral, majd vissza akartam ülni, de Raven is eltűnt. Ezért mindkettőt megittam és már éreztem is a hatását. Mikor vissza tántorogtam Seanhoz, ő már fent volt.