Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
Így volt és Seantól is megkaptam a szúrós tekinteteket. Felkaptam a saját hátizsákomat, majd a kapuba álltam és vártam a többieket. Oktávia és Finn, már ott voltak és a lehető legtávolabb álltak egymástól. Mindkettőre rá mosolyogtam, majd megálltam és én meg a bátyámtól mentem a lehető legtávolabb. „Meglepő módon" Clark és Bellamy együtt jöttek, majd észre vettem mögöttük Abbyt is. Nem támadtam le a kérdésekkel, de egyértelműen jeleztem, hogy nem tetszik az ötlet. Érezhető volt a feszült hangulat, majd mikor elindultunk néhány őr is velünk jött és Raven is. Elindultunk és én direkt közép tájt mentem egyedül, de az egyik őr folyamatosan körülöttem járkált, ami idegesített. Megállt a menet és Raven a távcsövével figyelte a hegyet és valószínűleg látta is a jel adót.
- Biztosítsuk a területet – adta ki a parancsot az egyik őr, mire én is megindultam, de rám szólt. – Hé, te! Maradj a többiekkel.
Vissza hátráltam, majd amint eltűnt az egyik bokor mögött, megindultam. Körbe néztem, mikor meghallottam.
- Bellamy! Oktávia!
Clark terve életbe lépett. Csak mosolyogtam, majd tovább figyeltem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Aztán Finn vágtatott el mellette, de megállítottam és a tekintetét fürkésztem.
- Mi a baj?
- Semmi – került ki, majd Clark is jött utána.
Láttam, amit 3 őr levált, mire követni kezdtem őket. Tudtam hova mennek, mikor aztán beértem őket, ők is utol érték a kis kettes kommandónkat.
- Hé! Álljatok meg! Vissza jöttök velünk – mielőtt észre vettek volna bepördültem egy fa mögé.
- Ha nem tudná, nekünk nem parancsol.
- Na ne haragíts magadra.
- Ezek 47 barátunkat tartják fogva a bázison.
- Ezért jöttünk ide.
- Nem, maguk a többi túlélőt keresik, mi meg a barátainkat.
- Bell.
Kinéztem és csak akkor vettem észre a rengeteg bogarat. A fát kerülték, így nem tűnt fel eddig.
- Mit csinálnak ezek?
- Menekülnek.
Felnéztem és ekkor láttam meg a sárga gáz felhőt.
- Itt van a köd, el kell bújnunk. Gyorsan!
- De hová bújjunk?
Nyeltem egy nagyot. Ennyit a rejtőzködésről.
- Oktávia, gyere vissza!
Tudtam, hogy elfordult, így kiléptem és kitéptem a táskából a sátrat, majd segítettem. Nem fogjuk túl élni, nem tudjuk ilyen gyorsan felállítani.
- Hé! Jöjjenek már! – kiabálja a srác, mire felálltam és oda mentem. – Skylar?
Nem mondtam semmit, csak besiettem, majd vissza rántottam az őrt, aki a társáért rohant volna vissza.
- Te meg mit keresel itt? – hajol közel, mire csak elfordultam. – Hé! - háborodik fel.
- Keressük meg az utat – mondtam Oktáviának.
Elővettem az elemlámpámat, majd én is világítottam.
- Hol vagyunk? – kérdezte az egyik őr körbe vizslatva a kihalt helyett
- Ez egy garázs.
- Inkább egy kripta, nem? – javította ki testvérét Oktávia.
Előre mentem, majd kapkodtam a fejem az autók között.
- Sajnálom, hogy meghalt egy embered, de be kell jutnunk Mount Weatherbe – visszhangzott a srác hangja.-
- Lassan a testtel.
- Uram ez a köd, legalább még egy óráig... - elakadta szava.
- Szétválunk, 15 perc múlva ugyan itt. Csak okosan.
- Menjünk.
Oktávia megjelent mellettem, másik oldalán pedig a testvér, majd együtt nyomultunk előre. Nem mertünk beszélgetni. Aztán meghallottuk a hangokat.
