Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Egy éjszakát töltöttünk ott, de majdnem ordítoztam egész éjszaka. Sean nyugodtan aludt, de én szenvedtem. Reggel kimásztunk és oda mentünk, ahonnan hangokat hallottunk. Megtaláltuk a vadász csapat többi tagját. A sikoly amit hallottunk vér fagyasztó volt, mindenki oda rohant, de mi ott maradtunk. Vissza jöttek a többiek és együtt vissza mentünk a táborba. Mikor késő este vissza értek egy halottat hoztak magukkal. Clarknak először Jaspert kellett ellátni, így én semmit nem szóltam és Seant is vissza kellett fognom, hogy ne eredjen utána. Leültem kint egy fa törzsre majd nagy levegőket véve próbáltam nem törődni a fájdalommal. Mikor Bellamy elment előttem, felvont szemöldökkel hátrált vissza hozzám. Majd mikor nem mondtam neki semmit, közelebb jött.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
- Baj van?
- Nem, semmi. Megoldom.
- Hol fáj? – mér végig, majd meglátja a feltépet nadrágomat, mire oda nyúl, de elhúzom a lába.
- Nem kell.
- Csak hagyd, hogy segítsek, rendben? Bízz egy kicsit bennem.
- Nem tudsz segíteni – mondom, majd hagyom, hogy a szakadás alatti sebet megnézze.
A látványától, még az arca is eltorzult. Felnéztem az égre, majd lassan kifújtam a levegőt.
- Ki kell mosni – mondja, majd megvárja amíg rá nézek. – Ami nem nagy ügy, de szerintem gyorsan kellene, mert még mindig marja a húsod.
- Rendben, akkor mossuk ki. A kulacsom bent van a...
Meglepetten vettem észre,hogy sajátját veszi elő. A friss vízet ráöntve egyszerre volt olyan, mintha simogatná és mintha letépné a lábam. Összeszorítottam a fogamat és hátrébb döltem, szemeimet pedig szorosan összeszorítottam. Szemembe könnyek gyűltek, de nem volt erőm, még azt is vissza fogni. Arcom könnyek áztatták, lábamat, pedig hol törölgette, hol leöblítette a fiú, mire végre abba hagyta.
- Kész vagyunk – felnéz rám, de én elfordítom a fejem. – Nem szégyen, ha sírsz. Nem is tudom, hogy bírtad ki, hogy ne ordíts – még mindig nem válaszolok. – Szólok annak a srácnak, hogy itt vagy és ezt kösd be, gondolom az már menni fog.
Bólintok, majd figyelem, ahogy Seanhoz sétál. A fiú biccent, majd felém fut. Bellamy felém néz, mire egy kicsit elmosolyodom, hogy tudja, minden oké. Sean egyből felkap és bevisz Clarkhoz. A lány megnézte mit csinált, majd csak bólintott.
- Neked szerencséd volt.
- Ki volt a halott?
- Atom, de gondolom nem tudod ki volt.
- Tessék? – az a srác, akit Bellamy kikötött a fához? Aki olyan normális volt, arra az 5mpre is amit beszélgettem vele.
- Vagy mégis – szorítja össze a száját. – Sajnálom.
- Csak találkoztam vele, nem igazán ismertem.
Clark meglátta oda kint a pakoló Wells, majd megvergete a vállam és kiment hozzá. Nem akartam egyedül, maradni, így felmentem Jasper ágyához, ahol Finn, Jasper haverja és Oktávia (asszem így hívják) iszogattak valamit. A lépcsőzés nem volt a legjobb ötlet, de muszáj voltam felmenni. Felérve, kicsit megtámaszkodtam a fémbe, majd meglepetten hallottam meg Jasper hangját.
- Én is kaphatnék egy kicsit?
Mindhárman azonnal mellette voltak, majd én is oda igyekeztem. A srác fejét megtámasztottam, míg Finn megitatta. A haját simogatva hallgattam a beszélgetésüket, majd mikor feljött Clark és megkérte nem haljon meg, elmosolyodtam. Láttam a srácon, hogy erős és nem fogja feladni. Mosolyomat egy kétségbe esett kiáltás zavarta meg.
Mindketten le siettünk, már mint én is próbáltam. Azonban a hangos zokogásra, megmerevedtem. Wells feküdt a padlón, felé görnyedve a könnyekkel küzdő lány. Ahogy arrébb léptem láttam, hogy hiányzik néhány ujja és a nyakát valaki megszúrta. Pont egy érnél. Milyen véletlen, nem igaz? Seanra néztem, aki biccentett, majd követtem. Magára hagytuk, majd kimentünk a tábor szélére. Sean egy olyan kis kést mutatott fel, ami megegyezett az enyéimmel.
- Mondd, hogy nem te voltál!
- Hogy mondhatsz ilyent? Persze, hogy nem!
- Akkor ki férhetett hozzá a készletedhez?
- Sean ne legyél naiv, hiszen nem én vagyok az egyetlen akinek vannak ilyenei.
- Akkor viszont bárki lehetett. Mit mondjunk a többieknek?
- Földiek?
- Kik?
- Az idegenek, akik itt élnek.
- Tessék?
- Te még nem is hallottad?
- Nem, miért? Kik azok?
- Akik elvitték Jaspert. Azért építik a falat.
- Hát ha én eddig nem ismertem fel, akkor mások sem fogják.
- Akkor mondjuk, hogy földiek?
- Az lesz a legjobb, nem akarunk pánikot és öldöklést.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
