Seanhoz és Sterlinghez megyek, akik éppen a többieknek ecsetelik, hogyan fogtuk el. Sterling folyamatosan mint szuperhőst emlegetett, mire csak nevettem. Nem voltam az, csak felkészült. Tekintettem a kelleténél többször siklott Bellamy sátrára, mire majdnem pofon vágtam magam. Mi van velem? Biztosan a Ravenes dolog aggaszt. Clarkot és Finnt kerestem, de megint csak nem láttam őket. Lehet megint kettesben elmentek. Addig nem kell aggódnunk. Monty jött oda hozzánk.
- Nem láttátok Clarkékat?
- Nem, én is kerestem őket. Ne aggódj, sokat szoktak kimenni.
- De most hárman mentek el, a vadászat óta nem láttuk.
- Menjünk keressük meg őket – áll fel Sean.
Egyetértettünk.A kapunál találkozunk a bizalom csapattal. Sterlinget vissza küldte Bellamy, de csak egy puszival lenyugtattam. Vissza ment és Raven át nyújtott nekem valamit.
- Adó-vevők – elveszem, majd zsebre rakom. – Inkább hagyd elől, hogy folyamatosan tarthassuk a kapcsolatot.
- Egy kézzel nem tudok lőni, de a zsebembe hallani fogom.
- Nem kell az íjad – nyom a kezembe egy puskát Bellamy. – Ezzel lővünk földire.
- Még nem próbáltam.
- De tudsz – mondja a bátyám, mire csak féloldalasan elmosolyodtam.
- Na gyerünk.
Szétváltunk és mentünk a rádióban folyamatosan dumálnom kellett, hogy tudják élek. Aztán végül csak zsebre raktam és ha kérdeztek tőlem válaszoltam, egyre beljebb ment és lassan távolodtam el a csoport többi tagjától. Oktávia és Raven együtt mentek, tőlük nem messze Bellamy. A lányok másik oldalán, azért jóval messzebb Sean. Bellamy másik oldalán Mounty én pedig ő mellette jó pár méterrel.
- Van valaki a bokorban – mondja a rádióba Raven, de nem mentem oda, hagytam, hogy ők oldaják meg, úgyis hárman vannak.
Tovább menve, berezonált a rádióm, mire majdnem oda kaptam, mikor tisztán kezdtem hallani Bellamy hangját.
- Indulunk is haza.
- Oké – jön Sean hangja.
- Oké – mondom én is, de Monty nem válaszolt.
- Hallasz engem Monty? – semmi. – Monty! Hol a fenében vagy?
Elkezdtem az ő útja felé közeledni, mikor Bellamy hangja duplázódott. A sárban megtaláltam az adó-vevőt, mire bele szóltam.
- Itt Skylar, nem hall téged.
- Mi van ott?
- Az ő adó-vevőjén beszélek. Eltűnt.
Drámai csend. Egy sikolyra megpördültem és a kezembe kaptam a puskát. Lehet, hogy csak valami állat, de jobb biztosra menni.
- Sötétben veszélyes és haza kell vinnünk Mylest. Gyertek vissza.
- Oké - válaszolja a bátyám, majd nyúlnék az adó-vevőért, de megint valami zajt hallok. Ujjam a ravaszon pihen, de azok a kurva adó-vevők csak nem kussolnak el.
- Kuss legyen már – mondom bele, mire csendben maradnak.
- Látsz valamit?
- Nem – mondom bele. – Csak hallok, vagyis hallanék, ha nem dumálnátok folyton.
Azonban olyan csend lett, mint még soha. Akár mi is volt, elment. Felálltam felvettem a két szerkenytyűt, majd vissza mentem a táborba, ahol már Mylessal voltak a többiek. Clark nélkül nem tudunk nagyon segíteni rajta. Ravennek segítettem lerakni az általa készített aknákat és gödröket ástunk. Hirtelen egy puska gördült el, mire összerándultam. Mikor lenéztem a kés is a kezembe volt. Már reflex. Néztem, ahogy Bellamy megindul Sterling őrhelye felé.
- Hé – mondja, majd felkaptat a kis dombra. – Mi a francot művelsz?
- Bocs elaludtam, reggel vadászni voltam és nem tudtam pihenni.
- Mindannyian egész nap dolgoztunk – ragadja meg a kabátját, miközben ordít. – Az a golyó megölhetett volna egy földit.
- Bellamy – szól lágyan Oktávia. – Megrémíted őket.
- Legyenek is megrémülve – amint elengedi Sterlinghez indulok, aki rám nézve megrázza a fejét, mire megállok. – a híd felrobbantásával időt nyertünk, de mostanra az is elillant. A földiek bármikor támadhatnak. Csak arra várnak, hogy elhadjuk a tábort és egyenként végezzenek velünk. Clark, Finn és Monty eltűntek, szerintem már halottak. Ha ti akartok lenni a következők, csak rajta, de a puskákat nem vihetitek sehová. A tábor az egyetlen ami életben tarthat minket – hangja hisztérikus volt. Félt, rettegek.
- Nem adhatjuk fel – szólalok meg, mire rám kapják a tekintetüket, Bellamy pedig idegesen elfordul.
- Miért kell neked mindig mindenbe beleszólnod?
- Mert nem jó az, hogy már is halottnak nyilvánitottad őket.
- Dolgozzatok – utasította a többieket.
Mindenki elment, de én csak a fejemet ingatva mentem Sterlinghez.
- Keressek valakit, aki levált, jó?
- Az jó lenne – sóhajt.
Megsimítottam az arcát, mire bele hajtotta a fejét. Lementem és a holnapi kaja adagomat felkínálva szereztem egy srácot, aki leváltotta. Az álmos fiút felkísértem az alvó helyére, mire a kezemet szorongatva elaludt.
YOU ARE READING
Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)
FanfictionSkylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...