32.rész

437 29 0
                                    

Seanhoz és Sterlinghez megyek, akik éppen a többieknek ecsetelik, hogyan fogtuk el

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Seanhoz és Sterlinghez megyek, akik éppen a többieknek ecsetelik, hogyan fogtuk el. Sterling folyamatosan mint szuperhőst emlegetett, mire csak nevettem. Nem voltam az, csak felkészült. Tekintettem a kelleténél többször siklott Bellamy sátrára, mire majdnem pofon vágtam magam. Mi van velem? Biztosan a Ravenes dolog aggaszt. Clarkot és Finnt kerestem, de megint csak nem láttam őket. Lehet megint kettesben elmentek. Addig nem kell aggódnunk. Monty jött oda hozzánk.

- Nem láttátok Clarkékat?

- Nem, én is kerestem őket. Ne aggódj, sokat szoktak kimenni.

- De most hárman mentek el, a vadászat óta nem láttuk.

- Menjünk keressük meg őket – áll fel Sean.

Egyetértettünk.A kapunál találkozunk a bizalom csapattal. Sterlinget vissza küldte Bellamy, de csak egy puszival lenyugtattam. Vissza ment és Raven át nyújtott nekem valamit.

- Adó-vevők – elveszem, majd zsebre rakom. – Inkább hagyd elől, hogy folyamatosan tarthassuk a kapcsolatot.

- Egy kézzel nem tudok lőni, de a zsebembe hallani fogom.

- Nem kell az íjad – nyom a kezembe egy puskát Bellamy. – Ezzel lővünk földire.

- Még nem próbáltam.

- De tudsz – mondja a bátyám, mire csak féloldalasan elmosolyodtam.

- Na gyerünk.

Szétváltunk és mentünk a rádióban folyamatosan dumálnom kellett, hogy tudják élek. Aztán végül csak zsebre raktam és ha kérdeztek tőlem válaszoltam, egyre beljebb ment és lassan távolodtam el a csoport többi tagjától. Oktávia és Raven együtt mentek, tőlük nem messze Bellamy. A lányok másik oldalán, azért jóval messzebb Sean. Bellamy másik oldalán Mounty én pedig ő mellette jó pár méterrel.

- Van valaki a bokorban – mondja a rádióba Raven, de nem mentem oda, hagytam, hogy ők oldaják meg, úgyis hárman vannak.

Tovább menve, berezonált a rádióm, mire majdnem oda kaptam, mikor tisztán kezdtem hallani Bellamy hangját.

- Indulunk is haza.

- Oké – jön Sean hangja.

- Oké – mondom én is, de Monty nem válaszolt.

- Hallasz engem Monty? – semmi. – Monty! Hol a fenében vagy?

Elkezdtem az ő útja felé közeledni, mikor Bellamy hangja duplázódott. A sárban megtaláltam az adó-vevőt, mire bele szóltam.

- Itt Skylar, nem hall téged.

- Mi van ott?

- Az ő adó-vevőjén beszélek. Eltűnt.

Drámai csend. Egy sikolyra megpördültem és a kezembe kaptam a puskát. Lehet, hogy csak valami állat, de jobb biztosra menni.

- Sötétben veszélyes és haza kell vinnünk Mylest. Gyertek vissza.

- Oké - válaszolja a bátyám, majd nyúlnék az adó-vevőért, de megint valami zajt hallok. Ujjam a ravaszon pihen, de azok a kurva adó-vevők csak nem kussolnak el.

- Kuss legyen már – mondom bele, mire csendben maradnak.

- Látsz valamit?

- Nem – mondom bele. – Csak hallok, vagyis hallanék, ha nem dumálnátok folyton.

Azonban olyan csend lett, mint még soha. Akár mi is volt, elment. Felálltam felvettem a két szerkenytyűt, majd vissza mentem a táborba, ahol már Mylessal voltak a többiek. Clark nélkül nem tudunk nagyon segíteni rajta. Ravennek segítettem lerakni az általa készített aknákat és gödröket ástunk. Hirtelen egy puska gördült el, mire összerándultam. Mikor lenéztem a kés is a kezembe volt. Már reflex. Néztem, ahogy Bellamy megindul Sterling őrhelye felé.

- Hé – mondja, majd felkaptat a kis dombra. – Mi a francot művelsz?

- Bocs elaludtam, reggel vadászni voltam és nem tudtam pihenni.

- Mindannyian egész nap dolgoztunk – ragadja meg a kabátját, miközben ordít. – Az a golyó megölhetett volna egy földit.

- Bellamy – szól lágyan Oktávia. – Megrémíted őket.

- Legyenek is megrémülve – amint elengedi Sterlinghez indulok, aki rám nézve megrázza a fejét, mire megállok. – a híd felrobbantásával időt nyertünk, de mostanra az is elillant. A földiek bármikor támadhatnak. Csak arra várnak, hogy elhadjuk a tábort és egyenként végezzenek velünk. Clark, Finn és Monty eltűntek, szerintem már halottak. Ha ti akartok lenni a következők, csak rajta, de a puskákat nem vihetitek sehová. A tábor az egyetlen ami életben tarthat minket – hangja hisztérikus volt. Félt, rettegek.

- Nem adhatjuk fel – szólalok meg, mire rám kapják a tekintetüket, Bellamy pedig idegesen elfordul.

- Miért kell neked mindig mindenbe beleszólnod?

- Mert nem jó az, hogy már is halottnak nyilvánitottad őket.

- Dolgozzatok – utasította a többieket.

Mindenki elment, de én csak a fejemet ingatva mentem Sterlinghez.

- Keressek valakit, aki levált, jó?

- Az jó lenne – sóhajt.

Megsimítottam az arcát, mire bele hajtotta a fejét. Lementem és a holnapi kaja adagomat felkínálva szereztem egy srácot, aki leváltotta. Az álmos fiút felkísértem az alvó helyére, mire a kezemet szorongatva elaludt.

Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)Where stories live. Discover now