Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
Együtt mentünk ki az étkezdébe. Az ételekhez mentünk, mikor Clark kiszúrta az elnököt. Oda ment, majd félre vonultak beszélgetni, míg a bátyámmal leültünk enni. Csendben ettünk, mert folyamatosan a beszélgető pároson tartottuk a szemünk. Amikor azok kimentek, egymásra néztünk. A kaját gyorsan megettük, majd vissza mentünk. Figyeltem a többiekre. Élvezték az itt létet, mosolyogtak. Nem volt veszélyérzetük. Nem gondolták, hogy bármelyik percben rájuk támadhatnak. A bátyámon teszteltem az elméletem. Hirtelen kigáncsoltam, mire elterült a földön. Máskor csak simán átszökken.
-Elpunyultunk – jelentem ki,miközben felsegítem a morgolodó fiút.
Clark is végre vissza jött, mire mellé csapódtam, majd másik oldalt JAsper is.
- Mit mondott az elnök – kérdezi.
- Megmutatta a holt testet.
- És? – türelmetlenkedek.
- És nyíl ütött sebnek tűnt.
- Azért, mert az is – mondta ki a fiú
- Vagy csak ezt akarják beadni – a fiú elnéz.
- Miért? Átalakíthatták.
- Clarke olyan vagy, mint aki bekattant
.- És ha igaza van? – állok mellé.
- Miért akarsz elrontani mindent – nem értem, hogy a fiú, miért nem érti, amit a lány mond.
- Mert nem értem mit akarnak tőlünk.
- Védenek minket. Kaját adnak, ágyakat, ruhát és a személyes kedvencem, hogy nem dőffnek le lándzsákkal.
- Csak lankad a figyelmünk, mert elvagyunk kényeztetve.
- Nem, ez csak az amibe élhetnénk. Veszélytelenül, védelem alatt, de ha így folytatjátok, pláne te Clark, ki fognak dobni.
- Megfenyegettek? – vizsgálja az arcát.
- Nem, de gondolkozzatok már, vendégek vagyunk és nem foglyok. Te mit tennél, ha a vendéged lehazudozna? Meg egyáltalán hálátlan lenne.
- Én kirúgnám a francba –szól közbe Miller.
- Köszönjük az értékes hozzá szólást – jegyzem meg, majd újra Jasperre figyelek.
- Most a legnagyobb veszély számunkra ti vagytok, de főként te Clark.
Ehhez nem tudtam semmit hozzá fűzni. Ez nem igaz, hiszen Clark vezető és aggódik a csapatért. Teljesen mellette vagyok és nem akarom, hogy csak rajta legyen ez a teher.
- Ne aggódj Clark – fordulok felé. – Most csak élvezik, amit kapnak, de ha fordul a kocka, meglátják, hogy igazad volt. Mindenben.
- Igazad van – sóhajt. – Köszönöm Skylar.
- Nincs mit.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kimentünk egy nagy terembe, ahol mindenki azt csinált amihez kedve volt. Jasperen és a lányon kívül, aki nem volt egy szimpatikus személy, nem vegyültünk. Láttam, hogy Clark egy fotelben ül magányosan, míg én a tesómmal játszottam az ottani egyik társassal. Már nyerésre álltam, mikor a lány felállt és az egyik őr után ment, mire mi is követtük.- Láttátok az a pasast – mondja amit mellé érünk.
– Ő volt az őr, akit ért a sugárzás, a felső testét teljesen szétmarta. Lehetetlen, hogy így meggyógyuljon ennyi idő alatt.
Egy kártyás ajtóhoz ment, majd az becsukódott előtte.
- Most mit csináljunk? – kérdeztem, mire se szó, se beszéd elindult.
- A kórházi részre, csak a betegeket engedik be – mondja, mikor a szobánkba érünk.
- Mi a terv? Betegek leszünk? – kérdezi a bátyám, mire Clark feltépi a sebet leragasztó tapaszt, majd az ágy szélével újra felsérti azt.- Igen.
Nekünk is meg kellett sérülni. Én a lábamat vágtam el, míg Sean szintén a kezét vágta el. Ezek rettegnek a fertőzéstől. Ennyi vér, sok lesz nekik. Nem kellett sok, Clark ájultan terült el a földön, mire mi is színleltünk. Nem sokkal később Monty futott hozzánk, majd szólt az őrőknek, akik pedig bevittek a kórház részlegre. Az ágyra emeltek, majd elmentek. Nem sokkal később éreztem, hogy valaki a lábamhoz ér, majd elkezdi kitisztítani. Nem telt bele 5 perc és már került is rá a tapasz. Utána tovább ment. Mikor kiment mindhárman egyszerre támaszkodtunk fel.
