Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

4/3

Leszállt az éj, de én nem tudtam aludni. Az ágyamba forgolódtam, mikor meghallottam a lépteket, majd a kopogtatást az ajtómon.
- Mit keresel te itt?
- Fedezned kellene - nyomot a kezembe két sarló pengét a lány.
- Mire készülsz Oktávia?
- Segítünk a királyon.
- Ezt meg hogy érted?
- Kihívták párbajozni, de Evi korszakában meglőtték és még nem épült fel eléggé egy csatához.
- Nem hittem, hogy szíveden viseled a király sorsát - léptem a szekrényhez, hogy kivegyek egy nagyobb palástot, mint amilyen a lányon is volt.
- Nem is. Ha Roan elbukik mi is vele halunk.
- Értem - hajtom fel a kapucnit. - Kit kell megölni?
- Azt majd én elintézem. Neked őrködnöd kell.
- Rendben.
Még ilyenkor is az utca tele volt emberekkel. Senki nem foglalkozott velünk. Még csak meg sem bámultak, pedig a kapucni árnyéka teljesen eltakarta arcunkat és csak ajkaink látszódtak ki. Oktáviát kövtve mentem be egy lakásszerűségbe. Az ajtóban álltam ameddig ők beszélgettek. Aztán láttam, ahogy átszúrja a fülén keresztül a férfi agyát. Ameddig eltűntette a nyomokat körbe kémleltem. Szerencsére egyedül voltunk. Ahogy a lány biccentett vissza is mentünk a toronyba.
...
Másnap Roan tájékoztatott arról, amiről este Oktávia is. Ma fog megküzdeni valakivel a trónjáért. Persze megsértődött és csupán egy levelet küldött, de számít a rész vételemre. Vissza gondoltam az estére. Ha akarnék sem mondhatnám le. Az akár még gyanus is lenne a számára. Amin harcoshoz illően felöltöztem csatlakoztam a trónterembe összegyűltekhez. Apám széke mögé álltam, közel a trónhoz. Azonban mikor kérdezet a nagykövetfelől aki kihívta Echo vágtott át a termen, majd a király fülébe suttogta mi történt. Roan apámra nézet, de aztán az én tekintetemmel is találkozott. Felállt és elmondta:
- A nagykövetet ma reggel holtan találták. Leállt a szíve.
A tárgyalás hosszú. Unalmas és mindenek előtt rettenetesen fárasztónak bizonyult. A széknek dőlve nem éppen kulturáltan vártam végig. Végén pedig elsőként akartam elhagyni a termet, de akkor egy kéz megragadta az enyémet.
- Maradj kérlek - nézet le rám Roan.
Nem tudtam magamba tartani a fáradt sóhajt. Mindenkit elküldött majd hozzá látott.
- Te voltál?
- Tessék? - tettem az értetlent. - Miről beszélsz?
- Te loptad el a lángot?
- Tessék? - mostmár tényleg meglepődtem. - Elvesztetted?
- Azt kérdeztem...te voltál? - sokkal erőszakosabban kérdezte mint előbb.
- Nem.
- Nézz a szemembe mikor válaszolsz!
Igaza volt nem néztem a szemébe a trónt néztem, de most olyan intenzíven meredtem rá, ahogy csak képes voltam.
- Nem én loptam el - mondtam lassan.
A kontaktust megszakitva nézet a király az ajkaimra, majd hirtelen váltott vissza a szemeimre. - Most pedig, ha megbocsájt, felség - a rangot a lehető legnagyobb gúnnyal ejtettem ki.
Elhagyva a termet mentem ki a tömegbe. Hiába voltam földi ruhában, mindenki tudta ki vagyok és elég harcas tekintettel követtek végig. Indra házáig mentem, ahol megtaláltam Oktáviát is.
- Látni téged ide kint is? - maradt ülve a lány, miközben a pengéjét élezte.
Bentről pedig Indra lépet ki. Nem is emlékszem mikor láttam utoljára. A félénken pillantottam a nőre, aki elém lépet, majd szorosan megölelt.
- Jó téged újra egyben látni.
- Téged is Indra.
Leülve a lány mellé és segítettem neki a fegyverek élezésében. Azonban lány elé egy csukjás alak állt, aki amint levette a kapucniját felváltva nézet ránk.
- Itt nem vagy biztonságban, mit akarsz?- kérdezte a felpattanó lány a királytól.
- El kellene intézd nekem valamit, olyasmit, mint amit Rafael Nagykövettel is tettél - Indra kijött a házából és a férfi ránézet. - Néyszemközt kéne beszélgetnünk.
- Ha nem bízol Indrában, akkor bennem se. Ezen kivül pedig Skylar is itt van, tehát ez már elégé nem négyszem - jelenti ki ridegen.
- Sky már tud róla - pillant rám. Majd megvárta, ameddig a nő is mellénk ér. - Ellopták a Lángot.
- Hogy? Mikor?
- Most a szobámból, amikor edzettem.
- Hogy lehetsz ennyire figyelmetlen? - Indra kérdésére lassan lepillantott rám, mire csak harciasan tekintettem vissza.
- Le kell zárnunk a várost és átkutatni mindenkit - javasolja tettre vágyóan O, de mestere leinti.
- Nem tehetjük. Ha kiderül, hogy elvesztette a Lángot, A többi klán megkérdőjelezi a vezetői szerepét de legfőképpen a Trikru.
- Akkor pedig választ kell adnom a seregemmel.
- Vagy inkább keressük meg. Hol kezdjem?
- A tettes úgy jött be, és ment ki a toronyból, hogy észre sem vették. Ha ilyesmit megkockátat akkor a láng sokkal fontosabb lehet számára mint a saját élete.
- "Neki"?
- Az új Tűz Őrzője.
- Nem kellene ilyen távol lenned az otthonodtól. Nem igazán szeretnek - figyelmezteti Indra.
- Az embereim egy Jég Nemzet királyt akarnak.
- A nagy követek viszont nem!
- A nagykövetek gyávák és legszívesebben a fejüket venném. Még hogy a tűz őrzői...Nevetséges - fintorog a nő megjegyzesén, majd ismét Oktáviához fordul. - Én magam csinálnám, de a testőreim nem engednek ki a látókörükből.
A lány csak hátra fordul és felveszi a kardját, majd biccent nekem is, hogy álljak fel. A király tekintette azonnal rám szegeződik.
- Megoldjuk - mondja a lány, majd elindulnánk, de Roan elkapja a karomat.
- Sajnálom - suttogja, de csak rásandítok, majd lerázom a kezét és a barátnőmet követve indulok meg.
...
- Na valami? - futunk össze, ujra a lánnyal. Órák óta keressük a chippet, de még semmi.
Csupán megingattam a fejem, majd egymás mellett haladtunk tovább.
- Miért kért bocsánatott Roan? - kérdezte hirtelen.
- Megvádolt, hogy én voltam a tolvaj.
- Hülye - horkantott fel. - Hiszen te vagy a biztosíték. Miért tennél ilyet?
- Na hát pont ez az!
- Na és...mióta tudod a bátyám elment...hallottál felőle?
- Ezt most komolyan megkérdezted? - nevetek fel erőltetetten.
- Én sem - válaszolja meg saját kérdését. - Legalább egy szakító levelet hagyhatott volna.
- Szerintem az itt hagylak elég egyértelmű volt.
- A bátyám egy fasz.
- Oh, igen ezt már nagyon jól tudom!