A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

74.rész

Vizsgahét

A vizsgahét előtti napok szinte rohamosan fogyatkoztak. A napjaim pedig monotommá váltak.
Délutánig suliban töltöttem a napjaimat, majd pedig olyan 3-4 óra körül, mikor végeztem, már siettem is haza próbálni. Minden egyes percet kihasználva a fejlődésre.
A barátaim is ugyanígy voltak ezzel, így csakis suliban tudtunk találkozni, mert egyébként lefoglalt minket a nagy készülődés.
Egyedül Mark volt az, akivel a társas tánc próbák miatt többször találkoztam. Azok a délutánok adtak erőt, hogy edzek keményen tovább, bármennyire is fáradt voltam már.

Ugyanis most már a tánc nem csak az élvezetről szólt. Itt már komoly tétje volt.

***

Míg végül el nem jött a várva várt hétfő, és el nem kezdődött lezajlani a vizsgahét.

A héten már nem is voltak óráink, minden csakis a vizsgáról szólt.

Szerencsémre vagy nem szerencsémre, de mivel V betűvel kezdődött a nevem, így a névsor vége felé voltam beosztva a listán (csakis egy Will nevű srác miatt nem én lettem az utolsó). Így aztán nem kellett a mai nap korán kelnem.
Na nem mintha olyan nyugodtan tudtam volna órákig aludni, de azért mégiscsak többet mintha korán kellet volna kelnem.
Igencsak izgultam, főleg mikor fél 2kor elindultam a suliba hogy letegyem az első vizsgámat.

Próbáltam nyugodt maradni és a barátaim biztató szavaira gondolni. Ugyanis tegnap este a közös csoportunkban hívást indítottunk és órákig beszélgettünk. Mindannyian szerencsét kívántunk a másiknak, hogy a holnapi, és az egész heti vizsgán jól fogunk szerepelni. Na de leginkább engem biztattak és látták el tanácsokkal a többiek, ami nagyon jól esett. Azt mondták élvezem, képzeljem azt mintha csak otthon próbálnék, és hogy ha ennek ellenére is még mindig nagyon izgulnék, nézzek Mattre, akinek a tekintete majd minden bizonnyal megnyugtat.
Én hittem ebben.

De attól a nyomás nagy volt rajtam, főleg hogy ma volt a legfontosabb vizsgám, a főtantárgyamból, hip-hop-ból.

A többiek már szerencséjük rég túl voltak rajta, mire én oda jutottam hogy el kell indulnom otthonról. Camy szinte elsők között ment Chrissel  9 óra körül. Mindketten azt mondták szerintük nagyon jól sikerült nekik. Nem sokkal utánuk került sorra Dave és Ethan, majd pedig később Mark is. Ő róluk nem tudtam semmit, de biztos voltam benne hogy minden jól ment nekik is. Ugyanis kiváló táncosok voltak.

Már csakis én maradtam.

2kor kezdődött a vizsgám, de már 20 perccel előtte ott kellett lennem.

Mikor beértem suliba furcsa volt látni mennyire kíván halva. Persze összefutottam pár diákkal és tanárral a folyosón, akik szintén vizsgázni voltak vagy épp vizsgáztatni.

Ahogy pedig egyre  beljebb sétáltam az iskolába néhány próbateremnél elhaladva kihallatszottak hangfoszlányok vagy épp a dübörgő zene.

Ettől a kihalt iskola fillingtől csak még idegesebb lettem, ugyanis eszembe juttatta hogy ez nem csak egy egyszerű próba lesz. Ez most igazán élesben ment!

Végül helyett foglaltam a számomra kijelölt terem mellett, és megpróbáltam kizárni minden zajt, hogy újra és újra lefuttassam a fejemben a koreográfiám lépéseit. Az ujjaimat tördeltem, miközben a lábammal doboltam magamban érezve a zenét.

Mígnem valaki elém nem lépett, ezzel kizökkentve elmélyülésemből.

-Hahó! Élsz még?-lóbálta meg a kezét előttem a legjobb barátnőm. Meglepődve kaptam rá a tekintetem, majd mosolygó arca mögött megpillantottam a többieket is.