A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

92.rész

Vissza a régit

Hétfő reggel tele energiával keltem. Az éjszaka végre teljesen kipihentem magam, még akár képes lettem volna egy maratont is lefutni. Ilyen vidám lökettel kezdtem el készülődni.
Felvettem az egyik kedvenc fekete bőr nadrágomat, ami fölé egy hosszabb fekete garbót vettem, majd amire kívül a nyakán 3 nyakláncot akasztottam. A fülembe tettem egy csini kis logós fülbevalót, majd pedig elkészítettem a sminkem. A szokásos szelídebb tust, most inkább elsatíroztam, hogy füstős hatást érjek el. A kék szemeim csak úgy világítottak. Imádtam ezt a sminket, pedig mostanában csak a bulikba használtam ilyen merészebb arcfestéket, annak ellenére hogy régen minden nap így járkáltam mindenfelé.
Ezért gondoltam visszatérek a régi jó szokásiamhoz.

Még utólag a táskámmal együtt felkaptam az imádott fekete magassarkú csizmám, és futva belenéztem a tükörbe. Elkellett ismernem, hogy jól néztem ki, és végre önmagam voltam. Nem egy álomba képzelt jókislány, akinek próbáltam tettetni magam.

Vigyorogva léptem ki az utcára.

-Megfenyegettem, hogy ne...-kezdte Camy, amint meghallott, de ahogy felém fordult és meglátott elakadt a szava-Máshogy nézel ki.-állapította meg furán nézve rám.

-Igen! Remélem azért így is tetszem neked.-kacsintottam rá, mire Camy még egyszer végig nézett rajtam, végül vállát vonva elmosolyodott.

-Dögös vagy.-jelentett ki szimplán, mire elvigyorodtam.

-Szóval kit is fenyegettél meg?-húztam össze a szemöldökömet visszatérve a köszöntő mondatára.

-Markot. Értünk akart jönni, de lepattintottam.-felelte büszkén.

-Egyáltalán honnan tudta hogy ma megyek már suliba?

-Hát mondtam a fiúknak, biztos tőlük.-húzta el a száját.

-Akarom tudni egyáltalán mivel fenyegetted meg?

-Nem hiszem.-közölte, miközben tovább ballagtunk a suli felé.
Amint beértünk az ajtón, már rohantunk is az öltözőbe, hogy átvegyük a táncos ruhánkat. Így léptünk be a táncterembe, ahol a barátaink már bent voltak.

-Vicy!-kiáltott fel Ethan, amint meglátott, majd már a karjaiba is vont.-Végre itt vagy. Az elmúlt hét tökre unalmas volt nélküled.-mesélte, mire elmosolyodtam és hasonlóan üdvözöltem a többi barátomat is. Egyedül Mark volt az, akit most kihagytam a sorból. Ott állt köztünk, és mivel nem akartam bunkó lenni, finoman odabiccentettem felé köszönésképp. Többet nem igazán érdemelt.

Az óra kezdetéig, miközben nyújtottunk a srácokkal beszélgettünk. Úgy tűnt mindenki kicsit feszeng a Mark és köztem történt dolgok miatt, de összességében normális volt minden. A fiúk elmesélték miből maradtam ki, viszont Olivia bulija nagyon is tabunak tűnt, mert senki se mert mondani róla semmit. Szoba se került. De jobb is volt ez így, így is volt elég változás a banda körül. Ráadásul Mark egy szót sem szólt egész idő alatt, míg dumáltunk. Camy pedig igyekezett elzárkózni mindenféle témával kapcsolatban, ami Markkal kapcsolatos. Neheztelt a fiúra. Egyedül a 3 másik barátom voltak viszonylag ugyanolyanok.

Miután pedig véget ért az órám, és átöltöztünk, Camyvel együtt léptünk ki a táncos felszerelésünkkel a kezünkben.

-Beszélhetnénk? -bújt elő az ajtó mögül Mark egyenesen nekem szegezve a kérdését. Camy már ugrott is közénk, és készült elküldeni Szibériába a fiút, de megakadályoztam. Tudtam, hogy Mark nem áll le, amíg nem beszélek vele. Egyszer sort kellett erre is keríteni, én pedig készen álltam rá. Így tehát hagytam, hogy Camy elmenjen és félrehúzódtunk beszélni.