A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

3.rész

Egy nyertes, és egy vesztes

Taraval, amint hazaértünk első dolgunk volt, hogy amit csak a hűtőben csábítónak találtunk a gyomrunkba tömtünk. Majd pedig leheveredve a tv elé bámulni kezdtük a képernyőt.

Miután kellőképpen kitévéztük magunkat, gördeszkáinkat megfogva kiléptünk a házból az utcára és elindultunk a törzshelyünkre, a gördeszkapályára.

A pálya innen gyalogolva kb 10-15 percre volt , de így deszkával fele idő alatt megérkeztünk.

Imádtam vele közlekedni, olyan felszabadító érzés volt, ahogy a szél a hajamba kap, és csak gurulok, gurulok előre. Ahogy a lábammal hajtom magamat , és csak egyre gyorsabban akarok menni. Olyan érzés kerített mindig hatalmába, mintha repülnék.

Mikor begördültünk a hatalmas pályára, csak 1-2 ember tartózkodott bent, ami már akkor mosolyt csalt az arcomra. Majd amint beljebb mentünk megpillantottam a bandát. 

-Hé helló lányok, van egy hírünk!-kezdte egyből Deni vigyorogva. 

-Mi az?-kérdeztem.

-Nézd kik vannak a félcső mellett! -mutatott át a másik oldalra, így tekintetemet arra vezettem. Arcomon egyből egy halvány mosoly suhant át, amint megláttam kik ácsorognak a túloldalon. Brett, és a bandája. 

Ők voltak az úgynevezett ellenségeink, akik mindig akkor voltak itt természetesen a pályán , amikor mi. Így mindig azon vitatkoztunk velük, hogy hogy is osszuk el, az amúgy hatalmas pályát. De mivel mindenki nagy részt akart, ezért sose tudtunk megegyezni, ezért általában mindig versenyeztünk, és a vesztes ment el.

-Legalább lesz valami érdekes is ebben a napban!- jelentettem ki tudva hogy simán lenyomjuk őket.
Erre a gondolatomra, mintha csak  meghallották volna, elindultak felénk.

-Na mi van pancserek , nem volt már elég nektek a sok pofára esés, ma is a földbe döngöljünk titeket!?- kérdezte Deni gúnyosan mosolyogva, mikor ideértek hozzánk. Szavait erősen Brettnek intézte. 

-Hú de nagy arca van valakinek! - mondta Brett gúnyosan.

-Csak ha meglátlak ,pancserkám! - vágott vissza barátom, amin mi a háttérben jól szórakoztunk. Brett csak egy unott nézést lövellt Deni felé, majd megállapodott a tekintette rajtam. Jaj de jó. Utáltam ezt a hülye gyereket. 

-Mi van Victoria , csak nem félsz!? Olyan jól elnevetgélsz ott hátul , de nem mersz megszólalni , mert kis beszari vagy! Majd a kis barátaid vigyáznak rád.-vett észre végre engem is, és vigyorogva beszélt hozzám. De komolyan mondom egyszer azt a vigyort letörlöm a képéről.
Rossz emberbe kötött bele. Ismét. 

-Ó köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem, de nyugi nem kell engem félteni, megvagyok. Csak tudod a béna beszólásaidra, már nem lehet mit hozzáfűzni, sajnálom. De ha akarod itt, és most lerendezhetjük a pályán, készen állok bármikor, hogy legyőzzelek, nagy öröm lenne számomra. - mondtam édesen mosolyogva rá. Mire a fiúk mögöttem nagy húúúzásba kezdtek.

-Bármikor.-vágta rá magabiztosan. 

-Na, akkor fogadjunk! -mosolyodtam el. Égett bennem a verseny szellem. 

-Rendben. Fogadjunk! Ha én nyerek, ki kell plakátolnod a sulit, hogy én vagyok a legnagyobb király, és hogy szerelmes vagy belém!- vigyorgott rám gonoszan. ÁLMAIDBAN! Hátra se kellet nézzek, hogy érzékeljem, hogy Noah összekoccintja fogsorát, és ismertem annyira hogy tudjam, ökölbe szorította mindkét karját. Már épp szólalt volna, meg de megelőztem. 

-Csak nehogy elszállj. -fintorodtam el, majd folytattam-Ha pedig én nyerek, egy évig nem teheted be a mocskos seggedet a pályára, a bandáddal együtt! -mondtam, és felé nyújtottam a kezem, amit meg is rázott. Ezzel megpecsételve az alkunkat.