A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

53.rész

Csocsó

Gyorsan szedtem a lábaimat, beelőzve Markot. Minél hamarabb bent akartam lenni a házban. Semmi kép sem akartam, hogy Chris megemlítse a történteket, és Markkal sem szerettem volna lefolytatni egy kínos beszélgetést.

Chris zsebre dugott kézzel állt az ajtóban, és minket bámult. Gyorsan elhaladtam mellette, és konkrétan beestem az ajtón, amit behajtottam magam mögött. Indultam volna tovább, mikor a kíváncsiság eluralkodott rajtam. Nem bírtam megállni. Vissza léptem az ajtóhoz, és a résnyire nyitva hagyott műanyag ajtón hallgatózni kezdtem.

-Ne mondj semmit!-hallottam meg hirtelen Mark figyelmeztető hangját. Hallható volt, hogy ideges.

-Meg se szólaltam!-szólalt meg Chris is, kissé felháborodva.

-Ezt mond az arcodnak!-vágta vissza dühösen barátja.

-Legalább tudod mit gondolok.-szólt vissza nyugodtan Chris. Aztán csönd telepedett rájuk, így éreztem hogy mindjárt bejönnek. Arrébb léptem az ajtótól, és gyorsan folytattam az utamat, nehogy lebukjak.

A többieket továbbra is a konyhában beszélgetve találtam meg. Érkezésemre, mind felém kapták a fejüket.

-Na, megszerezted?-kérdezte egyből Camy, amint meglátott. Válaszként csak megráztam a fejem.
Most nem nagyon érdekelt a távirányító. Csakis Mark gyönyörű szemeire tudtam gondolni, ahogy neki nyomott a fának és megbabonázott velük. Miért voltak ilyen szép íriszei? És miért gondoltam folyton rá?

-Ennyi vagy Vic!-kiáltott fel, rám mutatva Ethan, majd belekezdett örömtáncába Davevel az oldalán. Kicsit sem voltak gyerekesek...
Míg végül megérkezett a csapat utolsó két tagja is. De én nem néztem rájuk. Fel se mertem nézni, csak felkaptam a már elhűlt kakaómat a konyhapultról, és azt bámulva, hogy milyen szép barna színe van, iszogattam belőle. Nem kockáztattam egy pillanatra se felnézni, mert tudtam hogy úgyis megtalálna a tekintetével, és én ezt nem akartam. Nem bírtam volna most a szemébe nézni. Bár lehet letudtam volna olvasni róla valamit, hogy mégis mi volt ez az előbb. Ő hátha megtudta volna magyarázni.

-Mark!-örült meg Ethan a fiúnak, mire nem bírtam tovább, így felkaptam a fejem-Gyere ide, te hős!-tárta szét a karjait, majd odalépve szoros ölelésbe vonta cinkos társát. Mark pedig csak értetlenül nézte az őt ölelgető fiút. 

-Öhm...rátört a szeretett hiány?-nézett körbe tanácstalanul. Rajtam is végig vezette tekintetét, de nem érdekelte hogy ott állok. Amint rám pillantott ,már el is kapta a fejét, és tovább nézelődött.
Körülöttem mindenki felnevetett. Valljuk be érdekes látványt nyújtottak.

-Csak rájött hogy meleg, és te vagy élete szerelme.-magyarázta meg Dave, mire Ethan elvált Marktól.

-Ha meleg lennék magamat választanám közülünk, mert egyértelműen én vagyok a leghelyesebb.- mondta Ethan, azzal az egoista vigyorával. 

-„Te vagy a legnagyobb hős a világon! Én a királynőd és te a királyom."-énekelgette Camy A legnagyobb hős című magyar dalt. A fiúkból kitört a nevetés, és én is csatlakoztam. Ez a dal teljesen passzolt a szituációhoz. Egyedül Ethan nem röhögött, csak gúnyosan nézett ránk. Szegény. Mindig őt szívattuk.

-Ethan királya vagy tesó.-nevette el magát Dave- Megszerezted a távirányítót.-vette ki a kezéből, majd le is huppant a kanapéra, mi pedig mind csatlakoztunk. 7-en foglaltunk helyett a nappaliba, és a képernyőre szegeztük figyelmünket. Dave irányított. A csatornák közti szörfözés után, végül egy foci meccsnél álltunk meg. Épp az angolok játszottak a horvátok ellen. Már a második félidőben jártak, és az eredmény 2-1 volt az angolok javára.