A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

31.rész

A búcsúnk

Ajkainkat màr csak pàr miliméter vàlasztotta el...

Hirtelen melkasàra tettem kezemet , és eltoltam magamtól.

Noah kinyitotta zöld szemeit , amiben csalodotsàg tükrözödött.

-Én..-szólalt meg halkan, de beléfolytottam a szót.

-Ne! Ne mondj semmit! Csak hallgas meg! -kérleltem-Figyelj Noah , szép volt ami köztünk volt , de màr szakítottunk. Vége lett mert elköltöztem, elmentem. Így màr mi nem lehetünk együtt!

-De tàvkapcsolatott tartanànk.-ellenkezett , mélyen a szemembe nézve.

-Nem lenne értelme . Alig  jövők haza.-néztem a szemébe nyugodtan.

-De megpróbàlhatnànk!-akkaratoskodott, akàr egy kisgyerek , aki minden àron a jàtékboltban akkarna maradni. De csak megcsovàltam a fejemet.

-Nem , nem érted. Noah én szeretlek , de màr csak baràtként. Nem vagyok màr beléd szerelmes.-mondtam a szemébe làgyan. És akkor làttam Noaht elöször ilyennek. Làtszott szemeiben a csalodotsàg, a fàjdalom, és a szomorúsàg , làtszott hogy megtörik benne a mécses. Ő tényleg szerett.

-Értem.-motyogta az orra alatt lehajtott fejjel. Kezemmel àla alà nyúltam, és felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen. Kezeimet nyakàra simitottam.

Közel àlltunk egymàshoz.

-Noah én màr nem teljesen ugyanazt a làny vagyok , aki voltam. Akit szeretsz. Az a Vicy hàttérbe szorult. Màr nem vagyok az a rosszcsaj , aki itthagyott titeket. Én màr megvàltoztam a sulim miatt. Új életett kezdtem , ami ezt dobta. Persze még mindig megvédem magamat ha valaki beszól, és néha flegmàzok. De màr nem vagyok az a 2-es tanuló , és az a làny akinek mindig a következő balhéjàn jàr a feje. Megvàltozott minden , köztük én is.
De ti maradjatok a régik. A bajkeverő 6-os. Tartsd meg ezt a rosszfiús imidzset , és csajozzàl. Egy nagyon helyes, jófej , vicces sràc vagy , akire csak úgy ragadnak a csajok. Biztos vagyok benne hogy talàlni fogsz magadnak egy lànyt , akivel jól passzoltok, és sokkal jobb mint én.

-Nàlad nem lesz jobb , de megpróbàlom.-mosolyodott el halvànyan mire elnevettem magamat.

-Ez a beszéd! De ha talàlsz magadnak valakit, én legyek az első akinek bemutatod, mégha nem is vagyok itthon!-fenyegetem meg szigorúan. De mindkettőnkből egyszerre bukott ki a nevetés.

-Oké.-mondta majd szorosan megöleltem.

                                                 ✍✍✍

Visszasétàltunk a többiekhez. Mikor visszaértünk mindannyian minket bàmultak ,és a hangulat is feszült volt.

Remélem nem hallotàk az egészet...

-Sràcok amint tudok hazajövök , és csapunk egy bulit. De addig is vigyàzzatok magatokra! -mondtam majd még egyszer utoljàra körbe öleltem mindenkit.

Az utolsó ismét Noah volt.

-Sajnàlom!-suttogtam a fülébe ölelés közben.

-Nincs harag . Remélem te is talàlsz magadnak egy helyes sràcot! De ha megbànt szólj, és péppé verem!-mondta fúl komolyan, mire csak elmosolyodtam.

-Szia!-köszöntem el , és félig kibontakoztam öleléséből. Olyat tettem , amit lehet nem kellet volna ,de úgy éreztem megérdemli. Hagy legyen boldog.

Odahajoltam , és szàjàra egy puszit adtam.

Noah teljesen ledöbbent , meg se tudott szólalni.