A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

78.rész

Blackbear

Camy nálunk töltötte az éjszakát. Egészen késő estig fent voltunk, és felzabáltunk minden ehető édességet házban, ami csak volt, miközben hagytam, hogy Camy szétbőgje magát a vállamon és közösen mindenféle átkot szórjunk Willre.

Másnap pedig fáradtan keltünk fel olyan dél tájékában, és szombat lévén egész nap lustálkodtunk. Vagyis inkább mindenfélével igyekeztem elterelni barátnőm figyelmét, aki egy fokkal jobban is érezte magát a tegnaphoz képest.

Közben pedig igyekeztem "titokban" üzeneteket írni a fiúknak, akik folyton azzal zaklattak, hogy mi van Camyvel. Én pedig tömören beszámoltam nekik.

Vicy: Már jobban van. Este haza is megy.

Mark: Mikor megy el?

Írta Mark. Kissé furcsáltam a kérdését, de aztán eszembe jutott hogy biztos felakarja hívni vagy át akar menni hozzá.

Vicy: 8 körül

Írtam meg gyorsan, majd ismét minden figyelmemet a bedagadt szemű barátnőmre fordítottam.

Sütöttünk, megnéztük pár filmet és a nap már el is suhant felettünk. Elérkezett az este, így búcsút kellett vennem Camytől.

Bevallom jobban örültem volna az ő érdekében ha még marad egy napot nálunk, de haza kellett mennie. Emellett ideje volt, hogy egyedül is fel dolgozza ezt az egészet.

Így miután 8 kor elment, felmentem a nappalimba és benyomtam a Sabrina nevű sorozat következő részét.

Egy félóra telhetett el, mikor épp egy izgalmas jelenet közepén megcsörrent mellettem a telefonom, megzavarva mindent. Mérgesen nyúltam a készülékért és az arcom felé fordítottam a kijelzőt.

Mark.
Olvastam le a felvillanó nevet. Egyből felcsillant a szemem és izgatottan vettem fel.

-Szia!-szóltam bele vidáman. A hangom tele volt izgatottsággal, főleg hogy eszembe jutott a bulin tett beszélgetésünk. Mark mondani akart valami fontosat...
Egyből görcsbe állt a gyomrom, és idegesen az ajkamba haraptam.

-Gyere ki!-felelte a vonal végén Mark.

-Mi?-kérdeztem vissza értetlenül. Menjek ki? Most szivat?

-Gyere ki a házatok elé.-adott választ ismét gyorsan, majd már nem hallottam semmit a vonal végéről. Kinyomta.

Most Mark komolyan itt van a házunk előtt?

Gyorsan feltápászkodtam a kanapéról és a szobámba rohanva kilestem az ablakon. Az utcában sötét volt, csak az utcai világítás halvány fénye engedett rálátást a házunk elé. Először nem láttam semmit. Azt hittem Mark csak átvert, de aztán mégiscsak megláttam megmozdulni egy árnyat a kapunk előtt.

Sietősen kirobogtam a szobámból, majd le a lépcsőn. Gyorsan szedtem a lábaimat, de amennyire lehetett halkan rohantam, ugyanis a folyosóra kihalatszódott anya halk szuszogása.
Végül leérve a földszintre izgatottan vágtam át az étkezőn és a nappalin. De a bejárati ajtó előtt megtorpantam. Gyors végig néztem magamon, és egyből elborzadtam. Bő kinyúlt pulcsi, kirojtozódott melegitő... Hát mit ne mondjak nem nyertem volna meg a szépség királynő címet a szerelésemmel, ráadásul még smink sem fedte az arcom. Remek. Bár már Mark egyszer kétszer látott teljes valómban, nem szerettem így kinézni. A smink magabiztosságot adott. Ha az sem volt akkor legalább biztosította ezt az öltözékem. De jelen helyzetben most az sem volt a támaszom... Így hát már csak egy dologgal javíthattam a megjelenésemmel. A hanyagul felkontyolt hajamból kihúztam a gumit, és a csuklómra helyeztem. Sebtében beletúrtam hosszú szőke tincseimbe és megigazgattam a szálakat. Nem is mertem belepillantani a hátam mögött lévő tükörbe. Mert még a végén ajtót sem nyitottam volna.
Csak reménykedtem hogy Mark nem fog jól látni a félhomályban és nem szalad el fejvesztve.