A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

64.rész

Ismét egy balhé

Reggel szokás szerint Camyval mentem suliba. Tegnap részletesen kibeszéltük a tegnapi napot, így mikor reggel sétáltunk a hidegben, csak a vizsgáról beszélgettünk. Idegesített, hogy még mindig nem kezdtünk hozzá Markkal a társas táncnak, de ugyanakkor megnyugtatott a tudat, hogy most már kibékülve tudunk neki ugrani.

Az osztályterembe érve egyből kiszúrtam a hangosan nevetgélő 4 tagú fiú társaságot. Egy pillanatra megtorpantam, és összenéztem barátnőmmel egy bizonyos fiú miatt. Szavak nélkül kommunikáltunk. Míg végül előrelépve a jobb lábammal elindultam és odamentünk hozzájuk.

-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre, miközben szépen sorjában megölelgettünk mindenkit. Mikor Camy Markhoz ért, elhúztam a számat, és a fiúkkal együtt feszülten figyeltük az eseményeket.

-Szia Camy!-mosolyodott el Mark, miközben a hajába túrt. Mindig ezt csinálta ha ideges volt.

-Ne mosolyogj így rám!-mutatott rá fenyegetően barátnőm.

-Naaa! Ne haragudj! Tudod hogy mekkora idióta tudok lenni néha.-érvelt Mark, miközben reménykedve nézett az előtte álló lányra.

-Inkább mindig.-forgatta meg a szemét Camy-De megbocsátok, -mosolyodott el halványan-és bocs amiért megpofoztalak a múltkor. Bár megérdemelted.-tanakodott el, mire felkuncogtam.

-Tudom.-mosolyodott el a fiú, majd vigyora csak szélesedett-Na gyere ide!-húzta magához a lányt egy szoros ölelésre. Mosolyogva néztem őket. Annyira aranyosak voltak. Látszott rajtuk hogy megkönnyebbülés volt nekik a kibékülés, hisz nagyon jó barátok voltak.

-Mindjárt elsírom magam.-szólalt meg Ethan, mire mind felnevettünk.

-Adjak zsepit, Uram?-fordultam oda hozzá, mire Ethan ideszökkent.

-Lekötelezne, Hölgyem!-a zsebembe nyúltam, és a hatás kedvéért egy darab zsebkendőt nyomtam a kezébe. Ethan elvette és érzékien fújni kezdte az orrát, miközben nagyokat szipogott, mint aki sír.-Úgy örülök, hogy minden újra a régi.-szipogta, majd megint kifújta az orrát. Nevetve néztük a hülyéskedését.

-Ezért ma elmegyünk kajálni!-kiáltott fel boldogan Dave. Amit mindenki helyeselt.

-Alexhez?-küldött felém egy pimasz mosolyt Chris. Csak édesen rámosolyogtam, és felmutattam neki a középső ujjamat.

-Igeeen! Megint megmutathatom a színészi tehetségemet.-pattant fel mellőlem Ethan, és izgatottan magyarázni kezdett a többieknek.-Vicy ugye megint eljátszhatom a pasidat?

-Persze.-nevettem fel, majd Ethan tovább kezdte magyarázni, hogy mit is fog tenni hogy az alakítása még tökéletesebb legyen. Mosolyogva hallgattam a lelkesedését, mikor hirtelen valaki befoglalta a mellettem lévő helyett.

-Arra gondoltam, hogy miután elmentünk kajálni elkezdhetnénk a próbákat.-vetette fel Mark leülve mellém, mire csak helyeslően bólintottam.

-Oké, én is erre gondoltam. Eléggé le vagyunk maradva.-húztam el kínosan a számat.

-Ne izgulj!-tette a kezét az enyémre-Jó csapat vagyunk, majd behozzuk a lemaradást.-mosolygott rám biztatóan.
A pulzusom az egekbe szökött, miközben próbáltam viszonozni a gyönyörű mosolyát. Nem törődve a kezemen pihenő meleg tenyerével.
Éreztem hogy a pillangók repdesni kezdenek a gyomromban, és az ájulás szélén álltam, ahogy a gesztenye barna szemeibe bámultam, mikor valami hangos zúgás kizökkentett. Elkaptam Marktól a kezem és a zsebembe nyúltam a rezgő mobilomat keresve.
Bocsánatkérően néztem rá, mikor elővettem a telefonomat. A kijelzőn Tara neve villogott. Meglepődve tudatosult bennem, hogy ki is hív.