A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

5.rész

Balhézunk!

Az előző hétre visszatérve... A bulizás után nem tudom hogy, de túl éltem a napot . Kurvára fájt a fejem egész nap, és az összes órán csak aludtam . Aznap azt hittem meghalok.

De a barátaim is ilyen helyzetbe voltak . Szegény Taranak még a róka is előjött , amit én hál istenek megúsztam.

Anyáék pedig egyre rosszabbak . Folyton csak a veszekedésüket hallani . De azt mondják azok a szülök, akik régóta házasok ,azoknál normális ha veszekednek. Bár kétlem, hogy ez még a normális kategóriába tartozik...

1 héttel később...

Reggel morcosan keltem ki az ágyamból . 

-Hát ,nem ez lesz életem legjobb napja! -gondoltam magamban.  

Bár nem történt semmi ,ami rosszkedvre derített volna , egyszerűen csak éreztem, hogy ma nincs jó napom.  Ami végül be is igazolódott . Ugyanis elég nagy bajba keveredtem...

De kezdjük az elejéről.

Elkészültem reggel, és a lépcsőn lefelé lépegettem, amikor meghallottam, hogy anyáék megint veszekednek a konyhában. Megálltam az egyik lépcsőfokon, és hallgatózni kezdtem.

-Nem igaz , hogy erre is képtelen vagy ! -halottam meg anya hangját ,aki dühösen apára ordított. 

-Könnyebb dolgom lenne, ha nem állnál folyton az utamban , és tartanál fel! -vágott vissza apa.
Egy darabig csak hallgattam a további értelmetlen veszekedésüket . De mivel semmi érthetőt nem szűrtem ki belőle, így megelégeltem, és lementem teljesen a lépcsőn.  A szüleim,a mint megláttak egyből úgy tettek mintha semmi sem történt volna , és tovább folytatták azt, amit elkezdtek. Csak egy mosolygós „Jó reggelt" -et küldtek felém,és beleittak a kávéjukba.

 Nem értem , hogy képzelik ,hogy ennyire hülye vagyok. Hisz még fentről is hallani mindent . De én inkább becsukom a szobám ajtaját , és elfoglalóm magam. Például megírom a házimat.
Aha persze, elhittétek . Minden mást csinálok, csak azt nem.

Elsétáltam mellettük, anélkül hogy megreggeliztem volna , amit anya szóvá is tett . De én nem foglalkoztam vele. Úgy csináltam, mint aki még se hallotta, és kiléptem az ajtón. Képtelen voltam beülni hozzájuk, és az nézni, ahogy mosolyogva néznek rám, azt sugallva ,hogy „Minden rendben van " , amikor semmi sincs rendben.

Így útközbe megálltam egy kisboltban , és vettem magamnak valami reggelit. Miután végeztem , elindultam a suliba .

A suli elé érve összefutottam Noah egyik haverjával . Leálltam vele beszélni pár szót, mert egyébként  bírtam a srácot. Jó fejnek tartottam.
Aztán Noah felől érdeklődött ,hogy nem-e tudom merre van , de én csak megvontam a vállamat , és otthagytam.

Mindig ha összefutok valami haverjával , mindig engem nyaggatnak , amiből már nagyon elegem volt. Ilyenekkel , hogy „nem làttad Noaht?",  „Figyú már,, szólnál neki, hogy találkozzunk suli után ",  „ Mond már el neki" stb...
Egész nap a rohadt telefonjukon lógnak , és nem képesek felhívni, vagy egy kibaszott üzenetet dobni neki! Vagy egyszerűen oda menni hozzá , és személyesen elmondani. És mind ezt azért, mert a barátnője vagyok. Komolyan mondom, már postásnak érzem magam...

Bementem a suliba , és az emeletre indultam, amikor a folyosón megláttam Denit , aki amint meglátott mosolyogva odajött hozzám. Köszöntünk egymásnak, és megölelt. Ezek után elhúzódott tőlem, és furcsán kezdet el fürkészni.

-Mi van, csak nem rossz napja van valakinek!? -vigyorgott Deni a képembe , és belebokszolt a vállamba játékosan. Ahhj ... ez a gyerek túl jól ismert.