A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

55.rész

Fehér táj

Amint lecaflattunk a lépcsőn el is kezdtük a játékot. Markkal egymást piszkálva harcoltunk a gólokért. Mikor a következő pillanatban a labda betalált Mark kapujába.

-IGEN!!!-kiáltottam fel boldogan, mikor megszereztem az utolsó gólomat, a 10.-et. Vigyorogva ugráltam Mark elé, aki szórakozottan bámult.-Ennyi vagy Mark! Legyőztelek!-vigyorogtam önelégülten a képébe-Úgy látszik ez ma nem a te napod!-utaltam arra, hogy ez volt ma a 2. veresége. Majd közel lépve hozzá a füléhez hajoltam. Kissé megfeszült a lépésemtől, de kicsit sem izgatott. -Vesztes.-suttogtam lassan a fülébe, majd elhajoltam tőle, és mosolyogva a többiekre pillantottam, akik időközben , (gondolom az őrjöngésemre) érkeztek.

-Mi ez a nagy öröm?-mosolygott rám Ethan, majd Markra nézett.-Csak nem?-hökkent meg.

-De-de!-vigyorogtam továbbra is, mint valami hülye. Ethan is  elvigyorodott, és hirtelen felkapott. Döbbenten nevettem el magamat karjai között.

-Na te vagy az én kamú Hölgy barátnőm!-mondta elismerően, amin felnevettem.

-Valóban, Úram! Vagy mondjam azt, hogy kamú Úr pasim?-kuncogtam, mire Ethan csak elmosolyodott.

-Mond Mark,-lépett oda hozzá Dave-milyen érzés kikapni egy lánytól?-tartotta oda a kezét mintha mikrofon lenne benne. Mark csak Dave elé tolta a „mikrofont“.

-Mond Dave, milyen érzés kikapni két lánytól?-kérdezte érdeklődve, visszavágva barátjának. Dave ezután csöndben elhallgatott, és inkább nem mondott semmit. Csak elnevettük magunkat.

Miután megtárgyalták azt a tényt, hogy legyőztem csocsóban Markot, leültünk beszélgetni, és gyorsan elszaladt az idő. Így ideje volt hazamenni.

5-en teljes felszereltségben (vagyis kabátban) álldogáltunk az ajtóban, várva hogy Camy végre felhúzza a csizmáját. Elköszöntünk a két bátyámtól, majd a meleg lakásból kiléptünk a hideg télbe. De ami odakint fogadott elterelte a gondolataimat a minuszokról.
Meglepetten álltunk meg mindannyian az ajtóban, és csodálattal néztünk körbe. Ugyanis a táj fehérbe borulva tündökölt. Hatalmas pelyhekben hullot a hó. Ami eszméletlenül gyönyörű volt.
Még csak kb fél órája kezdhetett el esni, ugyanis a talajt még csak vékony rétegben fedte a hó. Leugorva a száraz, fedett lépcsőről boldogan vetettem be lábaimat a puha, ropogó hóba.

Aztán nem telt el 2 perc se, elsuhant melletem egy hógolyó, ami egyenesen Dave hátán kötött ki. A fiú gyorsan megfordult, majd felkapva egy adag havat, összegyúrva Ethan felé dobta, aki számítva a csapásra, kitért előle. Így hát barátnőmet találta lábon. Camy bosszúsan söpörte le a nadrágjára tapadt havat, majd a támadójára pillantott. Dave behúzott nyakkal nézte Camyt, aki szúrosan vizslatta.

-Bocs, Cam! Nem direkt volt.-próbálta menteni a menthetetlent Dave, de mind hiába, mert barátnőm felvett egy hatalmas adag havat, és Dave felé indult. A fiú futni kezdett barátnőm pedig utána, én pedig mosolyogva néztem őket. Egy idő után Dave zsákutcába került, és nem volt hová menekülnie. Barátnőm kihasználva a helyzetett a fejébe nyomta a rengeteg havat. Míg ezt néztem hirtelen egy hógolyó engem is oldalba talált. Szúrosan néztem a tulajdonosa után, mikor megláttam Mark havas keztyűét, miközben engem vizslatott. Egy darabig bámultam, mikor egy újabb csapás ért, csak most Ethantől. Dühösen meredtem mindkettőre, majd felkapva egy adag havat, először Markot, majd Ethant céloztam meg. Na és így kezdődött el egy hógolyó csata...

Folyamatosan dobáltam a két fiú. A taktikám pedig a következő volt : lehajol, felmarkol egy adag havat, összegyúr, felegyenesedik , és dob. Majd ezt újra és újra.
Miközben én próbáltam jól eltalálni Markot és Ethant, ami nem volt olyan egyszerű, főleg hogy ketten voltak ellenem.
Végül megjött a havas fejű Dave, és az önelégülten vigyorgó Camy is, és  ők is csatlakoztak. Eleinte úgy játszottunk, hogy lányok-fiúk külön. Camyval mint hű csapattársak a fa mögé bújtunk be, onnan célozva a fiúkat. Egy darabig így voltunk el, és Camyval elég jó csapatot alkottunk, míg így is hogy a fiúk többen voltak. De hirtelen Ethan elkiáltotta magát, ami ránk nem jelentett jót.