A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

76. rész

Jelmezek

El is jött a várva várt nap. A péntek, a beöltözős buli napja.
Nem is kellett szerencsére suliba menni, így a fél napot átaludtam.

Fél 12 kor kászálódtam csak ki az ágyból, majd lementem a konyhába, hogy egyek valami reggeli-ebéd félét.

Nagyon izgatott voltam a ma esti bulival kapcsolatban. Vágytam egy kis szórakozásra, na és alig vártam, hogy bebújhassak annak a sorozatkarakternek a bőrébe, akit kiválasztottam.

Emellett kíváncsi voltam a barátaim minek öltöznek be. Ugyanis mindenki hét pecsétes titokként őrizte a választott karakterét. Egyedül csak is a a Camyét tudtam, hisz nem bírta ki hogy el ne árulja nekem annyira izgatott volt, na és persze 2 órára megbeszéltem vele hogy átmegyek hozzá és megcsinálom a haját. Ami elég macerás volt.
Viszont a sajátomat még neki se árultam el. Nyafogott hogy mondjam el, de nem voltam hajlandó. Azt akartam hogy meglepi legyen, úgy mint a fiuké is.

Így miután Camynek megcsináltam másfél óra alatt a haját! Haza gyalogoltam és neki láttam én is készülődni, hogy időben elkészüljek az 5 órakor kezdődő bulira.

Hát amennyire egyszerű volt az öltözetem, annyira nehéz és nagy munka volt megcsinálni a kiegészítőimet, amik a testemet beborító „tetoválások" voltak.

A ruházatom csupa fekete volt. Felülre egy fekete topot és egy bőrdzsekit vettem fel, hozzá egy fekete térdnél szaggatott farmerral, és egy magassarkú bakanccsal. A nyakamba felcsatoltam egy nyakláncot. A hajamat kiengedtem, és begöndörítettem a végét. A szememre pedig egy enyhébb füstös sminket csináltam, ajkamre pedig egy kis színtelen szájfényt tettem fel.
Ezután maradt a legfontosabb, a testemet beborító rúnák megrajzolása.

Különféle rúnákat festettem magamra tartós bőrfestékkel. Erő, egyensúly, gyorsaság, hangtalanság, bátorság, kitartás és persze a kihagyhatatlan angyal rúnát is. Egy idő után mindenhol ott voltak, a mellkasomon, a nyakamon, és a karomon. Már majdnem kész voltam, amikor találtam egy utolsó szabad helyet, így az egyik nagy kedvenc rúnámat festettem magamra. A Retethetetlent.

Bő egy óra múlva pedig majdnem kész is voltam. Csak egy valami hiányzott. A direkt a jelmezemhez rendelt harci övet felcsatoltam a derekamra, és beleszúrtam a kamu élezettlen pengémet, és persze a legfontosabb eszközömet az irónomat is. Ami nagyon hasonlított egy igazihoz.

Így aztán teljes Árnyvadász öltözetben el is indultam a buliba.

Egyedül gyalogoltam a suli felé. Furi volt hogy nem Camyvel érkeztem, ugyanis mindig együtt mentünk mindenhová. De most itt volt a barátja, így egyedül maradtam.

A suliból már messzire kihallatszott a dübörgő zene. Meggyorsítottam a lépteimet, és bementem a suliba. Ott az ajtóban egyből két diákönkormányzatos lány fogadott, akik az értékmegőrzőt csinálták. Gyorsan leadtam a kabátomat és a táskámat. Csak a telefonomat vettem ki hogy a farmer zsebembe csúsztassam.

Majd beléptem az aulába, ahol már nagyban folyt a buli.

Meglepetésemre mindenki halál komolyan vette ezt a beöltözősdit. Nem igen láttam senki olyat, aki csak egy pólóban és egy farmerban állított be. Úgy látszott mindenki adott a megjelenésére.

Láttam sok nagy kedvenc karaktert, mint Harry Pottert, Pókembert, vagy Vasembert. De voltak merész lányok is Play boy nyuszinak öltözve.

Nézelődve kerestem valaki ismerős arcot, mikor egy ezüst hosszú hajú alak elkapta a kezemet.

-Szia Vicy!-szólított meg, én meg kíváncsian néztem az ismeretlen alakot. Hát ez meg ki?
Aztán végre jól megtudtam nézni az arcát és rájöttem.