A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

85.rész

Zenészek

Szombaton izgatottan vártuk a jelentkezőket. Pontban 9-re vártuk az első személyt, aki egy Billy nevű fiú volt.

-Sziasztok!-köszöntött minket-Annyira király hogy itt lehetek. Mindig is szerettem volna bekerülni egy bandába.-hadarta izgatottan, mire Markkal mosolyogva néztünk össze. Lelkes a srác az biztos.

-Min játszol Billy?-tettem fel a kérdést, mire a srác a dobhoz lépett és leült mögé.

-És mióta dobolsz?-kérdezte most Mark.

-Egy hónapja.-vigyorodott el a srác, majd elkezdett játszani. Markkal rögtön lehervadt a mosoly a szájunkról, és összeszorított foggal hallgattuk, ahogy Billy ütlegeli a dobokat. Borzalmas volt, a srác csak össze vissza csapkodott, alig volt benne ritmus.

Már láttam hogy Mark a haját tépi, így nem bírtam tovább és felkiáltottam.

-Elég!-üvöltöttem túl a dobot, mire a srác megállt és kíváncsian nézett rám-Köszönjük ennyi elég is lesz, majd értesítünk az eredményről.-villantottam felé egy mű mosolyt, és hagytuk hogy kisétáljon az ajtón.

-Ha ilyen lesz a többi is...inkább solo karrierbe kezdek.-fogta a fejét Mark.

-Ez még csak az első volt.-biztattam, de azért feszengve vártam a következő jelentkező, akik sorjában jöttek egymás után.

Szerencsére már csak egy Billyhez hasonló remek zenész jött hozzánk, a többiek mind jók voltak. Bár a fiúk voltak többségben, egy pár lány is megjelent a meghallgatáson.

A következő srác egy Nicholas nevű fazon volt.

-Hali!-dobta le a cuccát a padlóra, majd a vállára csatolt gitárhoz nyúlt és előre húzva a kezébe vette.

-Szóval Nicholas, én Mark vagyok ő pedig itt mellettem...-mondta, de a fiú félbe szakította.

-Nick. Mark haver csak Nick a nevem. Úgy nézek én ki mint egy Nicholas? A Nicholas komoly emberekhez való, én pedig csak akkor vagyok komoly, ha anyámtól kell pénzt kérnem.-ecsetelte Nick, mire elnevettem magam. Ki ez a srác?

-Értettem.-röhögött rajta Mark is.

-Na és te szöszi? Félbe szakítottam a barátodat, hogy hívnak?

-Vicy, a szöszi az túl komoly név számomra. -feleltem mire a srác elvigyorodott.

-Akkor értjük egymást. Na de gitározni jöttem ide.

-Hallgatunk.-közölte Mark, mire a srác neki kezdett. Nagyon jól játszott, látszott rajta hogy nagyon tehetséges, még a kritikusabb hangokat is simán lejátszotta. Mikor végzett, mindketten megtapsoltuk és elismerően néztünk rá.

-Kösz, de nem kell a taps, max majd akkor ha bevesztek a bandába és földig alázunk mindenkit.-közölte, majd már tovább is állt. Nevetve néztünk utána. Szimpatikus volt ez a srác.

Egy óra múlva egy talpig feketébe öltözött, fekete hajú srác lépte át a küszöböt szintén egy gitárral a kezében. Tipikus rocker stílusa volt. Arca komor és rideg volt. De ettől függetlenül egyértelműen jóképű.

-Helló!-mondta mély hangon, mire Mark egyből belekezdett a bemutatkozásba.

-Te pedig...-próbálta megkeresni Mark a nevét az általam feljegyzett lapom, de a srác beelőzte.

-Seb.-mondta tömören, mire érdeklődve néztem én is a saját lapomra. Sebastian Locke, olvastam le a nevét.

Mark sok sikert kívánt neki, és mondta hogy elkezdheti. A srác levágta magát egy székre, megtámasztotta a combján a fekete gitárját, majd játszani kezdett. Mindketten meglepődtünk. Jól játszott, de nem ez volt benne az olyan hitetlen. Ugyanis énekelni kezdett. Nem sok jelentkező mutatta meg nekünk eddig a hangját, összesen 2. De azoknak bár nem volt rossz hangjuk valahogy nem passzoltak Markhoz. De ez a srác! Maga volt a tökéletesség. Iszonyúan jó és szexi hangja volt, a maga mély, kissé dörmögés hangján. Még a hideg is kirázott ahogy ámuldozva hallgattam. Még Mark is csukott szemmel fülelt a srác gyönyörű hangjára.