A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

109.rész

Vele

-Vicy! Meddig szaladgálsz még? Haladj, mert még a végén én megyek el helyetted Markkal.-kiáltott fel nekem a lépcső aljáról anya, mire csak legyintettem felé.

Izgatott voltam a mai nappal kapcsolatban, ugyanis Markkal ma egy teljes MI napot terveztünk tartani. Az egész szombatot együtt akartuk eltölteni végre egy kicsit kiszabadulva a hétköznapokból, hogy végre csak kettesben lehessünk. Iszonyat izgatott voltam, amióta csak kiderült, hogy a mai nap az Adams házban alszok, egyedül, Markkal kettesben. Ugyanis a szülei elutaztak valami üzleti útra a hétvégén, Daniel pedig az egyik haverjánál aludt, bár kicsit úgy vettem észre Mark direkt elüldözte otthonról a bátyját, hogy csak kettesben lehessünk. Na nem mintha nem örültem volna ennek. Úgy éreztem magam, mintha szűz kislány lennék, aki életében először készült időt eltölteni az ellenkező nemmel. Izgatott voltam és vártam, hogy Markkal lehessek. Végre mindent jól akartam csinálni, és együtt lenni azzal, akit szeretek.

Tehát teljesen felöltözve és egy kis táskával robogtam le a lépcsőn és ugrottam a barátom nyakába, aki anya orra előtt csak egy szelíd puszit nyomott a homlokomra, majd kikapva a kezemből a táskám, kíváncsian meredt rám.

-Minden megvan?-kérdezte, mire hevesen bólogatni kezdtem.

-Menjetek érezzétek jól magatokat, fiatalok!-kacsintott ránk anya, mire kissé elpirultam, így finoman megbökdösve Markot üzentem neki, hogy szedje a lábát kifelé.-Oh várjatok még, hagy csináljak rólatok gyorsan még egy képet.-szolt utánunk anya, miközben a konyha pulton matatva elő kereste a telefonját-Olyan szépek vagytok.-mosolygott a boldog arcunkat nézve, mire Mark magához húzva egy fogkrémreklámot megirigyelő vigyorral teljesítette anyukám kérését.

A fotó elkészülése után végre tényleg útnak indulhattunk. Elköszöntünk anyától és bezárva magunk mögött az ajtót a kocsi felé siettem, de Marknak nem teljesen ez volt a terve. Egy hirtelen mozdulattal megragadta a karomat és maga felé fordítva máris összeforrtak ajkaink. Szokás szerint minden idegszálam kiéleződött és úgy éreztem bármit hajlandó lennék megtenni ezért a fiúért. Bármit.

-Szia, kicsi.-mosolygott rám továbbra sem elengedve magától.-Készen állsz életed legjobb első randijára?-dörgölte hozzám az orrát játékosan.

-Már volt első randink.-kötözködtem vele, mire az oldalamba csípett. Nem kicsit sikkantottam a meglepetéstől, mire a fiú csak nevetni kezdett.

-De ez most más. Ez az első új randink.-javította át, mire bőszen bólogatni kezdtem.

Ezek után már tényleg elindultunk, egyenesen egy vidéki kis településre, ahol egy (Mark állítása szerint) gyönyörű tó volt fellelhető. Mikor Mark megtudta, hogy sosem jártam még ott, kötelességének érezte, hogy elvigyen. Nem hibáztathatott, hisz még csak háromnegyed éve éltem itt ebben a városban. Értelem szerűen a környéket nem igazán ismertem.

Az út odafelé kb fél órába telt. Addigra jól meg is éheztünk, úgyhogy Mark mindenre gondolva, egyből egy kis kávézóba vitt, ahol (szintén Mark állítása szerint) a legfinomabb gofrit készítették. Nehezen tudtam vitatkozni a fiúval, miután jól bereggeliztünk belőle, igaz hogy 11 körül ez inkább volt egy tízórai, de nem számított. Jól eltelve indultunk meg a tóhoz, hogy ledolgozzuk a bevitt szénhidrát mennyiséget. Az idő pont tökéletesen szép volt a kis kirándulásunkhoz. Kézen fogva sétáltuk körbe az olyan közepes méretű tavat, miközben Mark különböző történetekkel szórakoztatott. Jól éreztem magam, teljesen feltöltöttem és boldog voltam. Vele.

Romantikus hangulatban néztünk meg mindent a környéken. A tavat, a kirakodó kis bódékat, a környező látványosságokat.

Már javában délután jártunk, mikor elindultunk haza. Még otthon, a városban beugrottunk az egyik szupermarketbe és alaposan bevásároltunk, ami szem szájnak ingere. Mindent megvettünk, ami csak a vacsihoz kellett, majd késő délutánra meg is érkeztünk az Adams házhoz.

Mark mindenképp vacsorát szeretett volna főzni nekem, igy amint hazaértünk egyből neki is állt elkészíteni. Bár én közel sem mozogtam olyan otthon a konyhában, mint a fiú, aki imádott főzőcskézni, azért besegítettem. Én voltam Mark kis kuktája.

-Megkell majd tanitanod normálisan főzni.-fenyegettem meg, miközben krumplit hámoztam.

-Egyezzünk meg abban, hogy minden hétvégén megtanítalak valamire.-vetette fel, mire felcsillant a szemem-Kezdve ezzel.

-Benne vagyok. Kuktából még lehetek szakácsnő.-vigyorodtam el, mire Mark mögém lépve átkarolta hátulról a derekamat, és a vállamra támasztva a fejét nézte, hogy mit csinálok.

-Megtanítalak mindenre, amit csak tudok.-puszilt bele a nyakamba finoman, mire még a krumpli is kiesett a kezemből, ahogy megborzongtam. Marknak nagyon tetszett a reakcióm, ugyanis további csókokkal kezdte behinteni a nyakhajlatom, mire a pultra kellett támaszkodnom, hogy ne essek össze.

-Így nem lesz kész a burgonya.-leheltem lerakva a kést is.

-Nem érdekel.-mormogta a nyakamba, mire már nem érdekelt engem se tovább a vacsora. Csak hagytam, hogy Mark kényeztesse a nyakamat.

Mígnem egy csipogó hang téritett vissza minket a valóságba.

-Oh baszki!-ugrott el mellőlem Mark, majd tovább matatva a konyhában most már tényleg folytattuk az ételt.

A közös munkák nyomán elég gyorsan kész lettünk, még akkor is, ha én néha bénáztam egy sort. Bár Mark valóban nagyon figyelmes és türelmes tanárnak bizonyult. Hagyta, hogy minél több dolgot én csináljak meg, még ha sokszor nem is úgy sikerült, ahogy kellett volna. Kitartóan segített, és mire végeztünk valóban elég sokat tanultam.

Boldogan terítettem meg, majd ültünk le vacsorázni. Az étel valami isteni lett. Mark nagyon jól tudta keverni a fűszereket.

Kellemes hangulatban fogyasztottuk az álltalunk csinált ételt. Mikor mindketten jól laktunk, rendesek módjára elkezdtünk elpakolni magunk után. Mark a mosogatóba hordta az edényeket, miközben én letisztogatva őket, szépen a mosogató gépbe pakolásztam az evőeszközöket. Mikor Mark az utolsó tányért is idehozta nekem ismét átkarolt hátulról, és ugyanúgy helyezkedve, mint egy-két órával ezelőtt, a nyakamhoz bujt.

-Imádom az illatod.-fúrta az orrát a nyakhajlatomba, mire nem bírtam nem elmosolyodni. Én is igy éreztem. Ezek után ismét idegőrlően lágyan becézgetni kezdte a bőrömet. Becsukott szemmel élveztem, miközben akaratlanul egy sóhaj szakadt ki a számon. Nem bírtam tovább, és én is megakartam érinteni őt, igy felnyúlva a jobb kezemmel a hajába markoltam. Mark felnyögött a váratlan mozdulattól, és egy hirtelen mozdulattal a derekamnál fogva megpördített és az ajkamira tapadt. Vad, éhes csók csatába kezdtünk, miközben Mark a testével teljesen a konyhabútornak nyomott. Útban lévő kezeimet egyből felfutattam a tarkójához és abba kapaszkodva húztam minél közelebb magamhoz. Mindketten teljesen megfeledkeztünk a ránk váró tennivalóról. Mark nem sokkal később felkapott a fenekemnél fogva és arrébb söpörve mindent a pultról felültetet rá. Igy már az arcunk is egyvonalba került. Most már, hogy nem kellett kapaszkodnom, lecsúsztattam a kezemet Mark tarkójáról és a mellkasára helyeztem. A kezem fel alá járt keresve a kockás ingén a gombokat, hogy végre megtapinthassam alatta a bőrét. Miután sikerült kigombolnom egy két gombot örömmel tapintottam végig csontos kulcscsontján. Persze közben Mark keze sem tétlenkedett, az ujjai már a pólóm alját birizgálták, alatta megtapintva a hasamat. Egy darabig igy falva egymást próbáltunk minél közelebb férkőzni egymáshoz, míg Mark meg nem unta. Hirtelen újra felkapott én pedig, mint egy kismajom csak kapaszkodtam belé, és hagytam, hogy felcipeljen az emeltre. Perceken belül a szobájában találtuk magunkat, ahol Mark finoman lefektetett az ágyra és fölém magasodva újra kezelésbe vette a nyakamat, és igy szépen lassan haladt lefelé, miközben megváltunk a ruháinktól.

Az volt akkor életem egyik legszebb estéje. Sose volt még hasonlóban részem. Mark és én egyé váltunk, ami csodálatos volt. Semmihez sem tudtam volna hasonlítani. Ez igazi volt, és nem csak egy egyszerű este, egy vágytól teljes éjszaka. Szerelem és szeretet izzott a levegőben.