A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

10.rész

Viszlàt!

-Ahj...Jól van.Ti akkartàtok. Elköltözöm!-orditottam.
Mindenki lefagyott, nem tudtak megszólalni. Csak hihetetlenül engem bàmultak.

-Mi van?-döbbent le Deni. Majd kérdőn nézzet ràm.
-Jó vicc volt Vic. Màr majdnem elhittem . -majd kicsit elgondolkozott , és folytatta-Öhm... úgye csak vicc volt?!-esett kétségbe Erick , és kínosan elnevette magàt. Én csak egy kicsit megràztam a fejem , nemleges vàlaszt adva.
-Mi i ez ez most kooomoly?-dadogta Tara.
-Igen. - nem mondtam , de sejtették ,hogy nem a szomszédba költözök àt.
-És miért ? -kérdezte félve Bren.
-A szüleim màr régóta csak veszekednek , és most azt a döntést hozztàk , hogy elvàllnak. Így anyàval elköltözünk innen.
-F*szomat.-bosszankodott Noah.
-Akkor itthagyod a sulit? -kérdezte Ben . Mindenki tudta , hogy igen csak nem akkartuk felfogni.
-Igen.
-Milyen messzire költöztök?-nézett félve a szemembe  Tara.
-*sóhaj* màsfél óràra.
-A k*rva életbe .-kàronkodott Deni .Majd  Noah szólalt meg.
-Ha nem akkarsz menni , akkor miért nem maradsz itt apuddal , vagy ha kell hozzànk is jöhetsz.-mindenkinek felcsillant a szeme. A remény .
-Próbàltam . Megmondtam , hogy itt maradok apàval , de anyàm minden àron magàval akkar vinni. Nem tehetek màst.-màsfelöl pedig tudtam , hogy anyànak új életet kell kezdenie , és nagy segítség leszek neki ott, mert regalàbb engem ismer. Együtt nézhetünk szembe az új körülményekel.
-Tehàt elmész.-mondta csalódottan Noah. Tara pedig elsírta magàt. Odamentem hozzà, majd megöleltem.
-Mikor mész?-tette fel Deni talàn az egyik legrosszabb kérdést.
-Szombaton 4 órakor indulunk.-szomorodtam el. Ez a szombat 4 óra észre se veszem , és itt lesz.
-Az 4 nap. -beszélgetésünket a csengő zavarta meg. Bementünk ,mert nem akkartuk késni az óràról . Màr csak egy húzàsunk van. Mondjuk nekem màr úgyis mindegy , úgyis elmegyek ...

Egész nap lógattàk az orrukat a sràcok , Tara még el is sírta magàt pàrszor. Volt , hogy óràn jött rà.
Nem nagyon beszélgetünk az első óra utàn. Senkinek se volt kedve . Minden szünetben együtt voltunk , de csak csöndben magunk elé bàmultunk.

Màsnap...

Reggel elvégeztem a szokàsos tennivaloimat , majd lementem a konyhàban.
-Jó reggelt! -köszöntek.
-Reggelt!
-Kicsim, elviszlek suliba ,mert bemegyek az igazgató nőhöz , elrendezem vele a papirokat.-mondta anya.
-Rendben.
-Ja , és mondom neki hogy màr ,akkor holnaptól nem mennél be .- mosolygott. Sose hittem , hogy ilyet mondok ,de megtettem.
-Ne ! Beszeretnék menni még a héten.-lehet , hogy nem szeretek suliba jârni , és most màs gyerek ugràlna örömében , hogy nem kell menni -e suliba , de én akkor is elmegyek. A suliba még talàlkozhatok a baràtaimal , és most minden percet kiszeretnék hasznàlni.
-Biztos? -vàgott értetlen fejet. Biztos azt hiszi beteg vagyok.
-Igen . -mondtam magabiztosan.

A suliba nem sok dolog történt. Csak annyi , hogy mindenki észhez tért. Ma a sràcok vidàmak voltak , de sokszor a mosolyukban észre lehetett venni a szomorúságot is. Ma megbeszêltük , hogy àtmegyünk Benékhez , mert a szülei elutaztak , és bulit csapunk.  Csak mi 7-en .

Benéktől 10 órakor indultam el haza Noahval , aki elkísért. Útközben rengeteget beszélgettünk , úgy mint régen. Az a kis tényező nélkül , ami nagy akadàly a kapcsolatunkban , hogy elmegyek. Nem tudom mi lesz velünk , de én nem akkarok tàvkapcsolatott. Voltak ismeröseim , akik tartottàk. De én képtelen lennék rà. Az hogy csak messengeren beszélgetek , meg skypoltok az nem kapcsolat. Szerintem nem éri meg. Csak mind két fél szenved. Én ennek nem làtom értelmét. Lehet szeretitek egymàst , de ahoz nagyon nagy szerelem , és bizalom kell hogy a szeretett megmaradjon. Most vegyünk példànak minket. Mondjuk mi Noahval így is , hogy elmegyek együtt maradunk. Elöször minden nap beszélünk, utàna csak 2 naponta , és utàna egyre kevesebbet. Majd végül mâr nem is keresnénk egymàst. Noah talàlna magànak valami lànyt , és lehet én is talàlnék valakit ... Ennek akkor lenne még értelme ha biztosra tudnàm ,hogy fél év utàn visszajövök. Én pedig Noahval a kapcsolatunkat nem tartom olyan erősnek , hogy kibirnà a tàvolsàgot. Én màr abban se vagyok biztos , hogy szerelemből szeretem , lehet ,hogy csak baràtként. Igazàból nem tudom ,én més sose éreztem , hogy szerelmes lennék valakibe. Nem tudom, hogy az milyen. Szeretem Noaht , de inkàbb csak baràtként. Igaz nagyon helyes , és iszonyú jól csókol , de ez csak külsös dolog. Azon csodálkozom , hogy még mindig együtt vagyunk . Még nem volt ilyen hosszú kapcsolatom , ha ezt lehet annak nevezni...