A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

108.rész

Lezárás

A srácokkal egyből meg is beszéltük, hogy a kibékülésünket, és két pár megalakulását mindenképp meg kell ünnepelni. Így kitaláltuk, hogy elmegyünk pizzázni egyet. Az ötlet mindenkinek tetszett, így felszabadultan léptünk ki az iskola ajtaján, hogy együtt elmenjünk kajálni. Egyedül én voltam a kivétel, ugyanis várt rám még egy elintézendő ügy.

Határozott léptekkel indultam meg az ismerős fekete autó felé, amiben Ash várt rám.

A barátaimnak nyugodtan mondtam, hogy induljanak el nélkülem. Mindenképp biztosítottam őket, hogy amint végeztem csatlakozók hozzájuk. De persze Mark nem engedett el szó nélkül, felajánlotta, hogy majd eljön értem, akárhol is vagyok, amit kicsit sem bántam.

Mosolyogva szálltam be a fiú kocsijába. Jó volt újra látni őt, Ash közelsége mindig feldobott.

-Hello kislány.-szólított meg a szokásos becenevemen, ami megmelengette a szívemet. Azt hiszem ez volt az a dolog, amit sosem fogok elfelejteni. Viszont rosszul érintett Ash komor tekintete, nagyon jól tudta, hogy valami nem stimmel közöttünk. El is maradt a köszöntő csókja, amit én most kicsit sem bántam.

-Szia Ash.-mosolyogtam rá barátságosan, mire a fiú a szemét forgatta.

-Fejezd be ezt az idióta mosolygást.-morogta, mire tetetett felháborodással meredtem rá.

-Nem is örülhetek neked?-akadtam ki.

-Azok után, hogy napokig ignoráltál? Nem igazán.-vágta a fejemhez dühösen, amit teljesen jogosnak gondoltam. De attól még rosszul esett, hogy a fiú haragudott rám.

-Ezért vagyok most itt.-közöltem vele gyorsan, lényegre törően, mire Ash egy nagy fáradt sóhajt hallatott.

-Gondolom nem egy egyszerű beszélgetésre készülünk.-meredt rám egy grimasszal, mire bólintottam-Lehetne a lakásomon? Egy kocsiban nem lehet úgy beszélgetni.-vetette fel, mire helyeselni kezdtem az ötletét. Amúgy is volt pár cuccom Ashnél, amit jó lett volna elhozni.

Ash nem is jártatta tovább a száját beindította az autót és elindult a lakása felé, ahol az elmúlt időszakban annyit jártam, hogy már csukott szemmel is eltaláltam volna oda.

Csendben utaztunk, ami meglepően nem volt nyomasztó. Mindketten a gondolatainkba meredtünk. Egyikünk sem akart beszélgetni, hisz épp erre készültünk a lakásán. Olyan volt ez, mint egy színdarab. Az előadás megkezdése előtt mindketten csak a fejünkben futtattuk le az elkövetkezendő szövegünket. Az egyetlen zajforrás a kocsiban csak a halk rock zene volt, ami a fiú kedvence volt.

Miközben az elsuhanó tájat néztem az Ashel bekövetkező beszélgetésünkről fantáziáltam. Szerettem volna a lehető legőszintébb lenni a fiúval, úgy, hogy azért ne bántsam meg annyira. Elakartam neki mondani az igazságot, de azért végképp kiakartam hagyni, hogy megcsaltam. Sőt hogy a háta mögött újra összejöttem a volt barátommal. Lehet, hogy csúnya húzás volt ez a döntés a részemről, de megakartam ettől kímélni a fiút. Bár kemény, rosszfiúnak tűnt, attól még neki is volt szíve.

Ash a lakása előtt megállva nyugodtan vezetett fel a lépcsőn és engedett be a birodalmába, ahol szokásoshoz képest még nagyobb kupleráj tátongott. Ez Asht egy csöppet sem érdekelte, csak kikerülgette a dolgokat, majd intett, hogy kövessem a konyhába. Leültetett az egyik bárszékre és a pult másik oldalán, velem szemben megállt.

-Kérsz vizet vagy egy kávét?-kérdezte udvariasan, mire nem tudtam mit is válaszoljak. Egyrészt kívántam a kávét, másrészt nem akartam órákig itt ücsörögni. Ash láthatta a fejemen a tanácstalanságot, így ő döntötte el helyettem.-Szükséged van egy kávéra, látom.-mondta, mire hálásan mosolyogtam rá.