A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

73.rész

Az Adams testvérek

Végül Markkal elkezdtünk próbálni és abba sem hagytuk, csak vagy 2 óra múlva. Akkor izzadtan, fáradtan és szomjasan dőltünk ki mindketten a hűsítő parkettára.

Már teljesen kész volt a koreonk és azt kell hogy mondjam fenomenális lett. Persze volt még rajta mit csiszolni és próbálni. De úgy éreztem ha mindent beleadunk jól fog sikerülni minden.

Épp az észrevételeinket tárgyaltuk meg Markkal, amikor nyílt a szobája ajtaja és Dan kukucskált be.

-Egy percig sem akarok zavarni a balettban,-gúnyolódott-de éhes vagyok szóval rendelek pizzát. Gondoltam megkérdezlek kértek-e ti is? -kérdezte nagylelkűen.

-De a hűtőben nincs kaja? Anya mérges le.. - ült fel Mark a bátyjára meredve.

-Ahhh annyira unalmas vagy öcsi. Vicy hogy tudod te ezt elviselni?-kérdezte tőlem felháborodva-Nem, nincsen kaja a hűtőben, ezért akarok gondoskodni róla.-forgatta meg a szemét unottan. Mark csak dühösen meredt rá, miközben a testvére már fordult volna sarkon, mikor közbe szóltam.

-Készíthetnénk valami kaját.-feleltem, mire mindkét Adams kíváncsian meredt rám. Hazudnék ha azt mondanám nem volt zavarba ejtő-Öhm...Mark úgy tudom otthon van a konyhában, én is tudok egykét dolgot...

-Ez jó ötlet. Csinálhatnánk mondjuk... milánóit. Ahhoz szerintem minden van itthon.-tűnődött el Mark.

-Én benne vagyok. Te Dan?

-Legyen.-mondta megadóan fél perc gondolkodás után-De aztán isteni finom legyen!-nézett ránk összehúzott szemekkel, majd lelépet.

-Drámakirálynő.-morogta Mark, miközben elindultunk le a konyhába.

Odalent szerencsére minden hozzávalót megtaláltunk így neki is láttunk az étel elkészítéséhez, miközben Dan ismét megjelent. Legnagyobb meglepetésemre pedig fogta magát, leült az egyik székre az étkezőben, és minket kezdett nézni.

-Micsoda megtiszteltetés hogy megtisztelsz minket a figyelmeddel! Jöttél ellenőrizni  nehogy megmérgezzük a kajád? - érdeklődtem, mire Dan kihívóan felvonta a jobb szemöldökét. Nagyon szexi volt.

-Momentán nincs jobb dolgom és gondoltam boldogítalak titeket a jelenlétemmel.-vigyorodott el lustán.

-Aha. De gondolom ezt a jelenlétet véletlenül se segítséggel tennéd?!

-Jobban is járunk ha ő csak ott ül.-szolalt meg Mark-Abból én nem ennék amihez ő hozzányúlt. Menthetetlenül kétbalkezes.

-Nem tehetek róla hogy én más kézi munkákban vagyok tehetséges.-vigyorgott az öccsére, mire az csak megforgatta a szemét.

-Sarah is erről árulkodik.-szúrtam oda, mire Dan meglepetésemre elnevette magát.

-Nem tudsz erről leakadni mi?!

-Mély nyomot hagyott a lelkemen.-feleltem, mire Mark lejtette a kezében lévő evőeszközt. Majd rám nézett. A tekintete komor volt. Akkor vettem észre hogy neki fogalma  sincs miről nevetgélek a bátyjával és ez zavarja. Így lépnem kellett valamit.
-Tudod már minek öltözől be a bulira? - fordultam hozzá.

-Igen. Már mindent elterveztem az estére.-mosolyodott el magában. Ez elég titokzatos volt...

-Hohóó! Na hagy halljam!-löktem meg játékosan, mire elvigyorodott.

-Nem, nem! Titok. Majd akkor meglátod.

-Ez nem ér. Dan te sem tudod?

-Nem. Én csak annyit tudok arról a napról hogy ha öcsinek kimenője van az estére, akkor én is leléphetek itthonról egész éjszakára.-mondta elmélázva, mint akinek már megvan az egész terve az estére.
Mivel kissé értetlenül néztem, Mark kisegített.