A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

27.rész

Mi van?!

Lassan kinyitottam szemeimet.
Elém, egy  szoba tàrult. Falai sàrgàk voltak, amik hangulatosabbà tették a helységet. Bútorok nem sok helyezkedett el benne.
Valószínűleg ez egy vendég szoba lehetett. De vàrjunk csak. Mit keresek én egy vendég szobàban?!

A nagy gondolkozàsban megcsapot egy ismerős illat. Elfordittottam a fejemet , és egy arcal talàltam szembe magam. De nem is akkàrmilyen arcba. Az ő arcàba. Mark melkasàn feküdtem. Szemei levoltak hunyva, aranyosan szuszogott. Úristen?! Most esik le! Én mit keresek Mark melkasàn!? Hirtelen beugrott minden. A tegnapi buli. Ahogy tàncolok, és csontrészegre iszom magam. A csaj , aki Markal beszélgetett. Mikor Mark azt mondta gyönyörű vagyok. És amikor megcsókolt. Mi a fasz!? Basszus Mark megcsókolt!
Leesett a tantusz. Rögtön felültem az àgyba , de bàr ne tettem volna. Fejembe akkàr a villàm , beleütött a fàjdalom. De nem akkàrmilyen fàjdalom, az alkohol àra. A nagy zavaromban észre se vettem , hogy fàj a fejem. Elvontak a gondolataim. De most màr sajnos érzem. Kikàszàlodtam a cukin alszó Mark mellől , majd elindultam megkeresni a konyhàt. Mert jelenleg azon kívűl , hogy egy szobàban voltam, nem sok mindent tudtam.

Miközben lefelé csoszoktam a lépcsőn a kérdéseimre mégjobban fàjni kezdett a fejem. Mi történt a csók utàn?! Vagy egyáltalán megcsókolt?! Ha igen miért tette?! Szeret?! Miért aludt melletem?! Megtörtént?! Basszus! Nagyon részeg lehetem. A csók ,vagy mi utàn történt dolgokra nem emlékszem. Teljes képszakadàs.

Hogy miért indultam a konyhàba?! Hogy keresek valami, kibaszott erős fàjdalom csillapitott, mert különben millió darabokra szakad a fejem...

Meglepödve làttam, hogy Chris màr a konyhában tüsténkedve kàvét főzz.
-Reggelt!-morogtam oda neki.
-Jó reggelt! Hogy aludtàl?-vigyorgott. De jó kedve van.
-Remekül , csak szétrobban a fejem. -kezdtem el kutakodni.
-Vedd be ezt! -nyúlt egy dobozért, amit a kezembe adott.-Egy óra alatt kivette teljesen a fàjdalmat. Màr nekem se fàj.-magyaràzta.
Gondolkozàs nélkül bevettem a gyógyszert , egy kis víz kíséretében.
-Nekem is főzhetnél!-dünyögtem. A kàvéra utalva.
-Nyugi főzzök egy nagy adagot, mert hidd el a többiek is kérni fognak ha felkellnek.-nevetett.
-És felszedtél valami csajt?-vàltottam , majd eleresztettem egy mosolyt.
-Hàt volt egy csaj. Jól nézzet ki, de aztàn otthagytam. Nem volt az én esettem.- vont vàllat.
-Szerencsétlent csak úgy otthagytad.-nevettem, még akkor is ha szétment a fejem.
-Na , és te?-vigyorgott. Min vigyorog ma ez ennyire. Làtta a csókunkat, vagy Mark elmondta?! Kicsit leblokkoltam, de vàlaszoltam.
-Nem az esetem a lànyok!-vàlaszoltam okosan.
-Tudod , hogy nem így gondoltam.-nevetett.
-Amúgy nem.-sütöttem le a szememet. Miért nem néztem a szemébe?! Most bezzeg nem tudok hazudni?! Ahj... Mi történik velem?!

Chris elkészitette a kàvét , amit én nagy örömmel fogadtam. Beleszürcsöltem a bögrémbe , és szabadjàra engedtem torkomban a meleg koffeint.
Egy kopogó hangra lettem figyelmes (What?!😂😂),   valaki a lépcsőn lébdelt lefelé. A következő pillanatban Mark toppant be a konyhàba. Àlmos volt,és làtszott rajta, hogy neki is fàj a feje. Àsitott egy hatalmasatt, majd ő is első lépését a gyógyszerekhez tette.
-Sziasztok!-dobta oda nekünk.
Zavart a közelsége. Nem tudtam, most mi történt . De legfőképpen azt nem tudtam, hogy mi van most akkor köztünk?!
Haja kócosan àllt , nagyon aranyos volt.
Bevette a gyógyszert ő is , majd megfordult. Tekintette talàlkozott az enyémmel. De rögtön el is kapta. Ez most mit jelentsen?! Zavarban van?! Akkor megcsókolt?! Vagy ő se tudja biztosra?! Hisz mindketten hót részegek voltunk. Áhh ... megőrülök.
Ràkéne kérdezek. De hogyan?! Végül gondolkozàs nélkül belevàgtam. Nem érdekelt, hogy ott van Chris. Úgyis mindent tudna. Nem mindegy hogy most, vagy később?!
-Beszélhetnénk?-tettem fel ezt a bonyolult kérdést. Tekintetét ismét ràm szegezte , de most rajtam is hagyta. Nem kapta el.
-Persze.-nyelt eggyet alig làthatóan.
-Mi történt tegnap este?-tettem fel az egyik fontos, megvàlaszolatlan kérdésemet.
-Hogy érted? -ràncolta össze szemöldökét. Tudta , hogy mire gondolok csak jàtszotta az eszét. Nem akkart róla beszélni. Àtlàttam rajta.
-A bulin , mikor odajöttél hozzàm?!
-Tàncoltunk.-vàlaszolt egyszerűen- Jutt eszembe jövő héten lesz a fellépés. Vàrjàtok màr?-bújt ki a téma alól. Màr Chris épp vàlaszolni akkart , de megelöztem.
-Ne tereld a témàt!-néztem rà szúrosan.
-Nem terelem.
-Remek ,most meg az 5 évest jàtszod.-forgattam meg a szemem.
-Nem jàtszom azt ,oké?! Mit akkarsz?! -kérdezte idegessen. Én is az voltam.
-Hogy vàlaszolj rendesen! -emeltem fel kicsit a hangom.
-Kérdezz!
-Öhm...te te tegnap este meg megcsókoltàl?-dadogtam. Alig bírtam kimondani. Miért ilyen nehéz?!
Kérdésemre ő is megszeppent. Akkor igaz?!
-Öhm...hàt én...
-Nem. Nem csókolt meg. -vàgott közbe Chris.
Mindketten felé kaptuk fejünket. Hàt ez meg mit szól bele?!
-Ezt te honnan tudod?-néztem rà szúrosan.
-Làttam , mikor tàncoltatok Markal. Egy sràc  meglökte Markot, és közel kerültetek egymàshoz. Màr szinte összeért a szàtok. Gondolom , ezért emlékszel félre, de hàt kurvàra részeg voltàl.  Te szerintem valami màs sràccal smàroltàl.-kacsintott.
Ezek szerint Márk nem csókolt meg. Valahogy Chris vàlasza nem tett boldogà. Hisz örülnöm kéne , hogy ezzel nem romlik el a baràtsàgunk Markal. De nem tudtam. Miért?! A szívem mélyén azt akkartam , hogy Mark megcsókoljon?! Àhh... dehogy. Mi csak baràtok vagyunk, és azok is maradunk!
-Meglehet.-vontam vàllat , majd újra belekortyoltam fincsi kàvémba.

1 óràig felkellt a nép. Természetesen mindenki hulla volt , és szétrobbant a feje.
De volt egy megmentönk. A kàvé. Mindenki megivott egy pohàrral, és fogjuk rà hasznavehető àllapotba került. És igen. Ma nekünk még kikell takaritanunk az egész hàzat. Nem mondom hogy egyszerű lesz, mert az egész hàz olyan , mintha egy hurrikàn söpört volna végig. Egy buli hurrikàn. Még az a jó, hogy sokan vagyunk...

3 órakor neki fogtunk a takaritàsnak , mert estére kész kellett lennünk. Közös erővel 2 óra hossza alatt meglettünk a munkàval.
Mindenki egyszerre zuhant bele a kanapé pihe-puha pàrnài közé.
-Ethan én itt alszok!-nyöszörgött Camy.
-Aludj ,de holnap suli!-ú basszus tényleg...
-Nem baj , majd koràn felkellek, és hazamegyek.-rendezte le Camy , majd becsukta szemeit. Ahogy letelepedtem a kanapéra engem is elfogott az àlmossàg. Kényelmesen bevackoltam magam .
Szemeim fokozatosan elkezdtek lecsukodni. Ezért gyorsan kinyitottam őket. Nem szabad elaludnom. De nem ment. Nem tudtam mit tenni a fàradsàg ellen. Újra lecsukodtak szemeim , és ezàltal àlomba szenderültem.💤

🍉-----------------------------------------------------------------------------------------🍉

Szasztok! Hàt itt is lenne a 27.rész. 👆✋Sikerült meghoznom nektek a héten a màsodikat. Remélem nem bànjàtok!😉
Az àtlagnàl egy kicsit rövidebb lett , de ez most ilyenre sikeredett. Így jött ki ez a vasàrnapi nap.

Szerintetek Vicy, és Mark jó pàros lennének??

Véleményeteket írjàtok még commentben!
Köszönöm , hogy elolvastad!
Bocsànat , de ebben a részben van egy-két nem olyan szép szó!

Nati😘😊