A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

72.rész

Új oldal

-Dan! Mit művelsz?-szólalt meg a lépcső aljáról a másik Adams.

-Áh öcsi, már vártunk.-lépett odébb tőlem Dan.-Épp most mutatkoztam be a kis vendégünknek.-duruzsolta a kis hazug.

-Képzelem megkora élmény lehetett.-fintorodott el Mark, aki a szokásosnál még jobban nézett ki. Ha egyáltalán lehetséges volt-e ez. De ez az otthoni melegítő nadrág, bő egyszerű pólóval és összevissza álló kusza hajával, annyira laza képet festett róla, hogy a szívem egy hatalmasat dobbant. - Szia!-sétált oda mellém, hogy köszöntésképp a karjába zárjon.

-Szia!-köszöntem vissza kissé bódultan a finom illatától.

-Hát képzelheted is.-háborodott fel Dan, kiszakítva gondolataimból-Remekül elcsevegtünk.-vigyorgott testvérére önelégülten.

-Gondolom rólad. Nehezen akad más témád.-forgatta a szemét Mark. Na ezt könnyen eltudtam képzelni a bátyjáról.

-Áh ne légy ilyen gonosz velem, öcsi. Vicy barátnődről is volt szó.-mesélte, miközben látványosan rám kacsintott.

Hát ezt nem hiszem el! Még szép hogy csak húzta az agyam! Végig tudta hogy ki vagyok. Hisz honnan tudta volna a nevem? Egy szóval sem említettem.

-Miről beszélgetettek?-húzta össze a szemöldökét Mark, miközben kérdőn nézett rám.

-Semmi érdekesről.-legyintettem. Jobb ha nem tudja...

-Na de nyugi nem zavarom tovább itt a vizet. Kettesben hagylak titeket az öcsikémmel. Csak egy kis ücsiért jöttem le. - indult meg a konyhába.

-Ne is figyelj rá! Idióta.-morogta bosszúsan nekem a kisebbik Adams.

-Hallottam!-kiáltotta a konyhából a másik.

-Ez volt a cél.

Ezzel Mark is a konyhába terelt engem. Megakart kínálni valami innivalóval, ha már állítása szerint a bunkó bátyja nem tette meg.

Mikor beléptünk a konyhába Dan épp akkor töltötte ki az utolsó cseppnyi kólát a poharába, majd a kuka felé fordult hogy az üres palackot belehajítsa.
Itt kaptam az alkalmon hogy bosszút álljak. A poharáért nyúltam.

-Hé!-háborodott fel, mire gyorsan a számhoz emeltem és egy húzásra lehúztam az italt.

-Sarah üzeni hogy köszöni.-néztem fel az igézően barna szemeibe, amik most kikerekedve nézték rám. Annyira hülye pofát vágott, hogy Mark hangos hahotába kezdett mögöttem. Én pedig csak pimasz mosollyal bámultam. - Na köszi, ez finom volt. Itt a poharat, -nyomtam a kezébe-vigyázz el ne veszítsd.-kacsintottam most én rá, majd a még mindig nevető Markkal elhagytuk a konyhát.
De még hallottuk ahogy Dan utánunk kiabál.

-Ne már! Ez volt az utolsó. Hát ez kész. MAARK nem tetszik az új csaj!

Már én is nevetve sétáltam fel Mark szobájába, ahol még sosem jártam.

-Úristen miért nem fotóztam le az arcát!-röhögött még mindig Mark. A jókedve ragályos volt rám is.-Egyáltalán milyen Sarahról beszéltél?

-Nem tudom.-vontam vállat, amin Mark tovább kacagott. Én pedig körbe pillantottam a szobájában.

A fal néhol szürke, máshol pedig fehér színű volt. A bútorok ehhez passzolva a szintén fehérek voltak. A szoba pedig tele volt szürke kiegészítőkkel. Nagyon hangulatos volt az egész, és rendezett. Minden a helyén állt, és egyszerűen annyira jó hangulatot árasztott magából a helység. Annyira Markos volt. Nem is beszélve a szobát körbe lengő illatától.
Soha többé nem akartam kimenni innen.