A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

68.rész

Reggeli zűrfoltok

Ez az egész boldog pillanat Noahval egészen addig tartott, míg meg nem hallottuk, ahogy egy ismerősen hangzó kocsi megáll a Malone ház előtt. Apa megérkezett, ami sajnos azt jelentette, hogy ideje volt távozni. Így aztán búcsút véve Noahtól végül beszálltam apa mellé az autóba, és elhajtottunk a ház elöl.

A reggeli rádió zaja lengte be a kocsit, miközben én kellemesen süppedtem bele az ülésfűtéses ülésbe, és bámultam ki az ablakon merengve. Kicsit megterhelő volt számomra, hogy újra helyszínt kellett változtatnom. Hogy vissza kellett térnem egy teljesen más közegbe. Az anyánál lévő életemhez. Kicsit olyan volt ez, mintha ugrálnék a régi és az új életem között. Pár perce még Noahval éltem újra a barátságunk és a kapcsolatunk szépségeit. Most pedig fel kellett készülnöm arra, hogy visszazökkenjek, és rájöjjek hogy ma igen is suliba kellett mennem. Ami azt jelentette, hogy hazaérve villámgyorsan át kellett öltöznöm, majd pedig szintén hiper gyorsasággal a suliba venni az irányt.

Pontosan háromnegyed 8 kor köszöntem el apától és pattantam ki a fűtött kocsiból. Éppen időben ahhoz, hogy kényelmesen átöltözzek hip-hop-ra , és még az óráról se késsek el.

Legalábbis azt hittem...

Nyugodt léptékben ballagtam az iskola zajos folyosóján a tánctermek felé. Az öltözőkhöz bekanyarodva beléptem a helységbe. Amint átléptem a küszöböt rögtön megpillantottam barátnőmet. Megcéloztam őt,  és letelepedtem mellé a padra. Mosolyogva köszöntem neki, miközben ő már teljes felszerelésben a cipőfűzőjét kötögette.

-Hát szia! Már azt hittem nem is jössz.-ölelt meg gyorsan, majd folytatta a cipője kötését.

-Időben itt vagyok és még van időm átöltözni is.-dicsekedtem, miközben elkezdtem kipakolni a táncos ruháimat a táskámból.

-Igen, nagyon profi vagy, na de mesélj! Mi volt tegnap? Sikerült rendet tenned a fiúk között?-kérdezte érdeklődve Camy, majd felhajolva a cipőjétől teljes figyelmével várta a válaszom. Így hát belefogva az elejétől a végéig elmeséltem neki a tegnap délutánomat. A Noahval való kis kalandomon kívül...

-Akkor végül is megmentettél mindenkit. Egy igazi szuperhős vagy! Azért menő egy barátnőm van.-tűnődött el, mire nevetve néztem rá.

-Ha akarsz lehetsz a segédem.

-Tényleg!?-csillant fel a szeme, aminek nem tudtam ellenállni.

-Igen! Mi leszünk Vitoria és Camilla, vagyis Vicmilla!-kiáltottam büszkén.

-Vic... Vicmilla?!-nézett rám elképedve  barátnőm, majd hangosan kiszakadt belőle a röhögés. - Na de akkor mond csak te szuperhős, tényleg Noahnál töltötted az éjszakát?

-Aha, szüksége volt rám. Eléggé megviselte ez a Denis ügy.

-Képzelem. Na és megnyugtattad szegényt egy-két gyógyító puszival?-nevetett fel Camy, de én nem nevettem, ami neki is hamar feltűnt- Azt ne mond hogy tényleg!?-képedt el, mire összehúztam magamat.

-Hát... - húztam el a számat, mire barátnőm felordított.

-Vicy! Te csókolóztál az exeddel?!-borult ki, mire csak vállat vontam.

-Talán...

-Hát te meg vagy húzatva.

-Tudom, de szegény olyan rossz passzban volt, én meg vigasztaltam, aztán egyszerűen megcsókolt. Én pedig hát nem ellenkeztem...-vallottam be.

-Te aztán pasi faló vagy anyukám.-tette csípőre a kezét-Bár valljuk be ez a Noah gyerek tényleg elég helyes arc. Képzelem milyen jól csókolhat.-merengett el barátnőm egy igazán jogos kérdésen.