A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

57.rész

Miss Present csoda diákjai

Lassan, de eltelt az első óra társas tánc. De volt még plusz egy hátra. Az órán a tanult emelést gyakoroltuk, majd végül kicsengettek. Megtartottuk a 10 perces szünetet, majd kezdetét vette a második óra.

A tanárnő szögegyenes háttal lépdelt befelé, de meglepetésünkre nem egyedül. 2 diák lépett be utána a terembe. Egy számomra ismeretlen lány, és egy már ismert fiú.

Adam

-Hát ezek? - szólalt meg mellettem Camy, szintén ezen tanakodva, mint én.

-Kérem, mindenki fáradjon a partneréhez, a helyére! - szólalt meg a tanárnő, így odaálltam Mark jobb oldalára.-Ezen az óràn is egy újabb emelést fognak megtanulni, amihez  kettő kiváló évfolyamtàrsukat kértem meg, hogy segítsenek maguknak ezt bemutatni. Miss Tally, és partnere Mr. Lewis társas tánc szakos osztályba járnak.-mutatta be a két diákot-Kérem, figyeljenek oda a hölgyre és az úrra, mert sokat tanulhatnak tőlük!-utasítot szigorúan minket, persze mindenkit magázva. Utáltam, hogy mindig úgy beszélt velünk, mintha már felnőttek lennénk. Ember mért nem úgy beszélsz velünk, mint a diákokkal szokás!
Miss Present mosolyogva nézett a két tanítványra (ami nekem inkább vicsorgásnak tűnt), majd nekik magyaràzva pár dolgot, már el is kezdték bemutatni az emelést.
Hát mit ne mondjak, nem épp egy könnyű feladatról volt szó. Az volt a lényege hogy nekem háttal neki kellet támaszkodnom Mark mellkasának, majd ő felemel, megtámaszt engem a vállán, és egy lendületes feldobással megfordít a levegőben, végül pedig elkapva letesz.

Ez sima liba...

Aha. Hogyne!

Ledöbbenve álltam Mark mellet, miután Adam és párja bemutatatta a feladatot.

-Mark, ez lehetetlen! - mondtam kétségbeesetten, még mindig csodálkozva bámulva Adaméket.

-Nyugi, majd megoldjuk.-nézte koncentrálva továbbra is az emelést.

-Hogyan? -akadtam ki-Én nem tudok repülni, sem forogni! Nem vagyok én se madár, se bolygó! Ez az egész hülyeség. Nagyon szép meg minden de, nézd már. Lefogsz ejteni. - beszéltem össze-vissza, miközben ide-oda hadonásztam, Marknak magyarázva, aki végre méltatot, és normálisan rám figyelt.

-Hé, nyugi. - fogta meg két vállamat, miközben a szememet fürkészte-Megoldjuk, oké?! Te megtanulsz repülni, és forogni, amiben én segítek. Itt leszek, nem foglak leejteni. -mondta, mire mély levegőt véve megpróbáltam lenyugtatni magam. Mit hisztizik itt? Hisz én sose hisztiztem. Régen.
Furi ez az új Vicy...
Állapítottam meg magamban, majd figyelmesen a tanár magyarázására, és Adamék bemutatójára koncentràltam.

Gyorsan a fejemben végig futattam, hogy gyakorlatilag mit is kéne csinálnom. Ami egyébként a fejemben elég egyszerűnek tűnt, de a valósàgban már nem biztos.

-Készen állsz?-nyújtota felém kezét partnerem, egy laza féloldalas mosoly mellett. Amit kissé bizonytalanul meg is fogtam.
Hová tűnt az új Vicyből a határozottság?!
A régi Vicy sose parázót volna be egy kis akadálytól, sőt bátran és magabiztosan állt volna elé.

Gondolkodtam el, majd végül ebből erőt merítve magabiztosan léptem Mark mellé.

-Csináljuk!-bólintottam határozottan, ami miatt Mark kissé furcsán nézett rám, de végül ő is bólintott egyet és neki láttunk az emelés elsajátításának.

Hátat fordítottam neki, megtéve az első lépést, mire ő szorosan derekamra tapasztotta meleg kezeit. Érintésétől a gyomromban egy kisebb hurrikán kezdett el tombolni. De igyekezve nem foglalkozni a bennem tomboló szél viharral, a következő lépésre törekedtem. Rugózva kettőt ellöktem magamat a földtől. A lepke fingnyi kis ugrásommal Mark igyekezett megtartani, de sajnos kevés volt a lendület, így nem hogy repülni nem repültem, még Mark válláig se értem el.

-Próbáljuk meg újra-fordultam felső testemmel hátra-most négyet rugózom.-néztem újra előre, majd már el is kezdtem rugózni, a negyedik után Mark feltolt a vállára, majd egy gyors mozdulattal újból felkapott és megfordított a levegőben. A repülés szép volt, csak az érkezés nem sikerült jól, ugyanis Markkal szemben kellet volna érkeznem. Hàt én minden felé néztem csak arra nem, ráadásul konkrétan zuhanó repülésbe vágtam magam, és szépen lepotyantam, ha Mark nem tart meg a végén a csontos kis seggemen végeztem volna.

-Meg vagy?-fogot meg Mark a zuhanásom után, aggódó tekintettel, de amint látta hogy kutya bajom, pimasz mosolyra húzódott a szája-Milyen érzés volt a magán repülőmön ülni?

-Bevallóm, kissé döcögős.-álltam fel, majd újra beálltam a kezdési pozicióba.

Ugrottam eggyet, majd Mark vállán kikötve újra repülni készültem. Repülés közben gyorsan megfordultam, majd már pillanatokon belül a talpam a talajt érintette, bár nem igazán éreztem úgy. Mark ügyesen megfordított, és az érkezés is jól sikerült, de még mennyire. Újból Mark karjaiban voltam, erősen kapaszkodtam belé, mintha még mindig az a veszély állna fent, hogy lefogok esni. Ő pedig izmos karjaival szorosan fogta derekamat, egy pillanatra sem elengedve. Mintha attól félt volna megszökök tőle, pedig eszem ágában sem volt. Megbabonázva néztem gyönyörű szemeibe, amiben úgy tűnt mintha vágy égett volna. De ezt gyorsan el is vetettem, hisz ez képtelenség. Miért érzett volna ilyesmiket?!

-Vicy, Mark! Sziasztok!-hallatszott hirtelen mellettünk, mire ijedten fordultam a hang írányába. Mintha órán a tanár puskázáson kapott volna. Pedig még nem is Miss Presentől jött a hang.

-Öhm...Szia Adam!-intettem neki idétlenül, miközben engem és Markot méregette. Nem tűnt túl boldognak. Zavaró pillantása miatt, egy aprót hátrébb lépve, távolodtam el picit Marktól. A partnerem kicsit, mintha megfeszült volna, de erre nem tudtam figyelni, ugyanis a mellettünk álló fiú újból nekünk címezte szavait.

-Láttam az előbb a forgatást, és Mark ne vedd sértésnek, de nem jól csináltad. -szólalt meg "belekötve"Markba, amire a fiú dühösen kapta fejét Adamre -Ezzel a teknikával le is ejtheted volna Vicyt.-magyarázta, akár egy tanár, de mégiscsak tapasztaltabb volt ebben mint mi. Így bizonyára igaza lehetett. De Mark látszólag nem értett ezzel eggyet.

-Kösz Adam,-mondta úgy ki a nevét, mintha a fogát húzták volna-majd változtatok teknikát.-mondta teli gúnnyal a hangjában. Nagyon nem bírta Adamet, és ez álltal se kedvelte meg.

-Megmutatom, hogy kell csinálni.-mondta Adam kissé lekezelően, majd oda lépve hozzám a kezét nyújtotta-Gyere!-mosolygot rám ragyogó fogaival.

-Nem.-szólalt fel hirtelen Mark szíkrákat szóró szemekkel, hangjában hatalmas határozottsággal. Zavartan álltam a két fiú között várva, hogy mi lesz a vége. Bár úgy láttam igazságosnak ha Mark mellé állok. Ha nem akarja hogy Adam segítsen nem firtatom, hisz látszik hogy valamiért nagyon nem kedveli. Nem akarom hogy ezért haragudjon rám. Adam részéről pedig úgy láttam, hogy biztos megérti. De végül ezt nem én döntöttem el.

-Mr.Adams és Miss White valóban nem jól csinálták meg az emelést. Kérem Mr.Adams hagyja, hadd segítsen Mr. Lewis maguknak.-sétált mellénk Miss Present, akinek a szava szent volt, és nem szívesen szállt szembe vele az ember.
Adam arcán aféla győztes mosoly jelent meg, miközben Mark mérgesen arrébb ment. De még hallottam mit morgot az orra alatt.

-Nem hiszem el, hogy a kis rohadék nem elég hogy megzavart minket, és még ki is oktatott! Nem. Még őt is lenyúlja! Me....-a végét már nem hallottam, mert Adam arrébb húzott, kezeit lassan a derekamra csúsztatta, és rám nézve várta hogy kezdjük. Én is a vállára tettem kezemet, és az ismételt folyamatot kezdtük el csinálni.