A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

38.rész

A szomszéd làny

Tegnap elalvàs előtt sokat gondolkodtam. Nem voltam annyira fàradt , hogy rögtön bealudjak, így a gondolataim útat engedtek maguknak. Csakis egy valakin jàrt az eszem. Màrkon. Egyszerűen nem tudtam màsra gondolni, és csak az aznapi történtekre gondoltam. Nagyon jól elszórakoztunk együtt. Élveztem a tàrsasàgàt. Azt hogy hozzàm ér, és àtölel. Hogy „összebújva” tévézünk csak mi ketten. Hihetetlenül jó volt. Egyszerűen boldoggà tett azzal , hogy ràm szànta a napjàt.

Miket beszélek én?! Csak úgy sóvàrgok Mark utàn, ami elég fura.

Ekkor hirtelen villàmcsapàsként ütött belém Camy szavai.

„Te szerelmes vagy!”
„Te szerelmes vagy!”
„Te szerelmes vagy!”

Vizhangzott a fejemben Camy hangja. Ekkor mint akit fejbe vàgtak (jó erősen) , leesett minden. Jesszusom! Én nekem tényleg tetszik Mark!

Nem àllitom azt hogy „szerelmes” vagyok , de tetszik. De ilyen hamar? Hisz még csak pàr hónapja ismerem, de màris beleestem. Meg nem tudnàm mondani mégis miért, miért tetszik nekem?! Talàn mert irtó helyes, és mert ha belép bàrhovà a lànyok szétfolynak körülötte. Vagy mert ha belenézek azokba a gyönyörű barna szempàrba egyszerűen eltévedek. Egy labirintusba esek, ahonnan soha nem akkarok kitalàlni. Vagy izmos teste miatt , amin csak úgy feszül a ruha. Vagy mikor elkezd tàncolni . Vagy esetleg a személyisége miatt , amit  mindenki imàd, köztük én is. Nem tudom...

Nagy gondolkodàsomból anya hangja ébresztett ki.
-Victoria, a barátaid ràd vàrnak!-orditotta.
Hirtelen felpattantam , és tàskàmat megfogva szaladtam lefelé a lépcsőn. Gyorsan felkaptam a kabàtomat, és a cipőmet, majd konkrétan kiestem a bejàrati ajtón.

                                                      ⚫⚫⚫

Éppen egy fàrasztó dupla angolon lettünk túl , amin ràadàsul dogàt írtunk . A terembe tanyàztunk , és vàrtuk a nyelvtan óràt, miközben  folyamatosan nyüzsögtünk. Én Camyval, Mayaval, és Bellel (Maya baràtnője, és az osztàlytàrsam ) beszélgettem.
-Ethan! -kiàltott oda Chris, baràtjànak a terem màsik végéből.
-Mi van?-kiabàlt vissza , miközben egy osztàlytàrsunkal beszélgetett.
-Elhozztad?-kérdezte Chris.
-Ja , igen.-kezdett el turkàlni a tàskàjàban Ethan. Mire egy pàr fiú nem zavartatta magàt az asztalokon , székeken ülő lànyokat arrébb tolta mindenestől. Egy nagy helyet csinàltak. Én pedig össze vissza pislogva szemléktem a történteket , semmit se értve. Majd egyszer csak megszólalt egy hangszóróból valami mix , és a fiúk fogtàk és mindenki a maga tàncàt tàncolni kezdte. Tehàt ez volt az a "elhozztad?” . Ugyanis Ethan hozzta a hangszórót.
A fiúk tök jól elvoltak. Néhàny làny az osztàlyból beàllt hozzàjuk. Mi csak Camyval mosolyogva néztük őket. Mindenkin végig vezetem a szemem, és néztem mit csinàl. Hàt azt kell mondanom , hogy mindenki kurva jól tàncol! Mondjuk még jó, hisz ez egy tànciskola, de akkor is.
A szemem megàllt egy valakin. Olyan beleélésel tàncolt, és nevetett a többiekel , hogy nem bírtam visszatartani egy hatalmas mosolyt. Hajtincsei az ugràlàsban összekócolodottak, de ez csak helyesebbé tette. A következő pillanatban felém nézett , és tekintetünk talàlkozott. Elmosolyodott, majd összenézve Chrissel elindultak felénk. Chris Camy felé, Mark pedig felém indult meg. Nem tudtam mit tervezz , de tiltakozóan néztem rà. De mit sem törődve velem egy mozdulattal a hàtàra kapott , és a tàncolok közé vitt. Ott lerakott , és tovàbb folytatta a tàncolàst. Én pedig becsatlakozva a többiekhez hagytam hogy testemet àtjàrja a  ritmus. Camyval pàrszor összeröhögtünk, és úgy tàncoltunk tovább. Màr az egész osztàly tàncolt .
Hirtelen a zene leàllt, így mindenki a hangszóró irànyàba kapta a fejét. A tanàrnő mérgesen pillantott vissza rànk.
-Csókolom tanàrnő!-üdvözölte Ethan.
-Semmi csókolom! Nyomàs a helyetekre!-szólt rànk szigorúan. Mire elkezdtük visszarendezni a padokat , és lassacskàn a helyükre menni. Épp Mark mellet haladtam el , mikor ràm kacsintott. Próbáltam nem elnézni zavaromban , ami sikerült is . Elkaptam a karjàt .
-Magamtól is oda tudtam volna menni tàncolni.-néztem rà.
-Tudom, de így érdekesebb volt.-vont vàllat, majd tovàbb ment.