A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

52.rész

Küzdelemben

-Brrr, de hideg van!-léptünk be a januári hidegből Chrisék meleg lakásába. Az első radiátorhoz odamentem, és jéghideg újjaimat rátapasztottam. Jó érzéssel töltött el, hogy a már lefagyott tertrészeimbe újból áramlani kezdett a vér.

-Ki mit kér inni?-fordult körbe Chris, a konyhában matatva.

-Valami meleget.-jött a válasz barátnémtól.

-Akkor...-bújt be a konyhaszekrénybe keresgélve- forró csoki vagy tea?-nézett ránk újból kérdőn.

-Forró csoki.-mondtuk egyöntetűen, csak Dave kért egyedül teát.

Míg Chris a konyhában tevékenykedett, addig mi lehuppantunk a kanapéra, és írányításunk alá vettük a tv-t. Pontosabban Ethan. Egyedül Camy nem ült itt velünk, mert Chrisnek ment segíteni.

Ethan folyamatosan váltogata a csatornákat. Mikor végre valami értelmes és jó műsorhoz érkeztünk pár másodperc múlva elkapcsolt. Egy darabig tűrtem, de mikor már harmadszorra mentünk el ugyan annál az adónál betelt a pohár. Dühösen néztem a melletem ülő fiúra.

-Állj már meg!-vettem ki a kezéből a távírányítót.

-Hé!-hördült fel-Az az enyém!-sipákolt.

-Csak volt!-néztem rá gonoszan, majd kényelmesen visszakuporodtam a helyemre, és a tv-re meredtem.  Épp a  Dr. Csont ment, így ott állítottam meg. Szerettem ezt a sorozatot, egyik kedvencem volt. Igaz, hogy már láttam az összes részét, előszeretettel néztem meg újra.

Épp most mentek ki a tethelyre, ahol egy hulla feküdt. Izgatottan néztem, mikor Ethan feljajdult melletem.

-Fúj! Muszály ezt néznünk? -pillantott rám, és szemével a távkapcsot szugerálta.

-Vic ez uncsi.-szállt be Dave is, aki a másik oldalamon ült.

-Leszarom.-vontam vállat, és újra a sorozatra akartam volna koncentrálni, csak nem hagyták...

-De most nézd meg, tele van vérrel! És az ott egy hulla! Miért jó ezt nézni?! Szereted ha megdöglenek az emberek?! Ez tök undorító! Kapcsolj el! Ha miattad rosszat álmodok, megmondalak anyának!-akadt ki, mire halkan felkuncogtam. Néha olyan gyerekesek tudtak lenni...

-Hát sajnálom, de nálam van a távírányító , így én döntök, hogy mit nézzünk.-amint ezt kimondtam Ethan  és Dave egymásra néztek, és az eddig csöndben maradt Markot is bevonták. Ez a tipik szavak nélküli beszélgetés zajlott, ami már most rosszat jelentett számomra.
Gyorsan felpattantam, de nem tudtam elmenekülni, ugyan is Ethan és Dave megfogta a karomat, és visszarántott a kanapéra.

-Add ide, és akkor nem bántunk!-pattant elém Mark,  és úgy beszélt mint valami filmben.

-Soha!-kiabáltam, és megpróbáltam kiszabadítani magamat, de a két oldalamon lévő fiú szorosan fogott.

-Te akartad!-jött közelebb Mark vigyorogva, majd mikor megállt előttem kezeivel közelített felém. Végtagjai egyenesen az oldalamhoz haladtak. Majd eszeveszett csíkízésbe kezdett. Én pedig fuldokolva a nevetéstől vergődtem a kanapén.

-Ez...ez neeem...ér!-nevettem, arra gondolva hogy míg ők 3-an voltak, én egyedül. Esélyem sem volt.

Mikor már nagyon kész voltam, Mark abba hagyta a kínzásomat, és édesen rám vigyorgott.

-Na mostmár oda adod?-nyújtotta a kezét, amit én ellöktem.

-Nem!-ellenkeztem, majd vártam hogy lesz tovább. A 3 fiú egymásra nézett, és bólintottak.