A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

67.rész

Csak csókolj meg!

Amint beléptem a kórterem ajtaján mindenki felém kapta a fejét. A hátul lévő barátaim szeme örömtelien csillant fel.

-Vicy!-szólaltak fel egyszerre, mire mosolyogva közelítettem feléjük. Majd köszönve nekik Deni ágya mellé sétáltam, és finoman megsimítottam a fiú jobb kezét.

-Azt hittük már haza mentél.-nézett rám a mellettem ülő Erick.

-Dehogyis.-mondtam elmosolyodva, majd leülve az ágy szélére halkan beszélgetni kezdtünk. Pár perc múlva miután felmértem a terepet, és megbizonyosodtam afelől, hogy mindenki jól van, belevágtam a lecsóba.-Deni!-fordultam oda teljes testemmel a fiúhoz, aki kíváncsian méregetett-Itt van Noah, és ha nem bánod szeretne veled kettesben beszélni.-böktem ki, mire a többiek kissé meghökkentek, és a szemem sarkából láttam ahogy barátnőm idegesen az ajkába mélyesztette fogait.

-Hívd be!-utasított magabiztosan pár másodperc néma csönd után Deni. Bár keménynek mutatta magát láttam hogy ő is ideges egy kicsit.

-Ez biztos Deni? Nem akarod, hogy...-kezdet bele Tara , de a fiú félbeszakította.

-Igen, biztos.

-Nem lesz semmi baj!-erősítettem meg a többieket, akik végre elindultak az ajtó felé. Kiérve Noah feszülten intett a bandának, majd már be is ment Denihez.

Így aztán gyomor görccsel foglaltam helyet az ajtóval szemben. Nem tartottam attól hogy Noah újra bántaná Denit, sokkal inkább azért aggódtam hogy mi lesz ezután a bandával? Hogy fognak kilépni ebből a gödörből? Megmarad a szoros barátságuk?

Ezen agyaltam egészen addig, míg nyílt az ajtó és Noah jelent meg. Becsukta maga mögött, és mint valami testőr megállt előtte.

A banda egyből felpattant, de Noah leintette őket.

-Kérlek üljetek vissza! Szeretnék veletek beszélni.-mondta, mire kelletlenül de mindenki visszaült a helyére. Noah nagyot sóhajtott majd belekezdett-Tudom, egy idióta vagyok. Sajnálom amit tettem, egyszerűen elfogott a mérhetetlenül nagy düh, és Denin vezettem le. De értsétek meg, hogy nem akartam, nem volt szándékos.-mondta, mire a banda támadó állásba állva egyszerre kezdtek el beszélni. Mindegyik össze vissza beszélt, és szinte lehetetlen volt követni melyik miről dumál. Egy a biztos dühösek voltak, és Noaht támadták, aki a szemükbe nézve állta a csapásokat.
A hang zavar pedig egyre jobban erősödött, amit nem bírtam tovább nézni.

-Elég!-kiáltottam túl a ricsajt, mire mind rám kapták a fejüket-Elég! Nem egy kocsmában vagytok, hanem egy kórházban! Zavarjátok a betegeket. Fejezzétek be! Azt akarjátok hogy kizavarjanak minket, és ne tehessük be többet ide a lábunkat?! Fogjátok be, és beszéljétek meg ezt az egészet kulturáltan!-néztem végig rajtuk dühösen, mire mindnyájan elszégyellték magukat és szépen visszaültek a helyükre.-Tudom, hogy Noah szörnyű dolgot tett, és egyet értek abban veletek hogy dühösek vagytok rá. De gondoljátok bele az ő helyzetébe is! A legjobb barátja a háta mögött beleszeretett és megcsókolta a barátnőjét. Fiúk, titeket nem kapott volna el a düh és a féltékenység?!-néztem végig rajtuk, majd megakadt a szemem Ericken-Szerintem mind emlékszünk arra, mi történt kb egy éve Erickkel. Mikor az egyik buliban a házigazda, aki nagy barátod volt lenyúlta a csajodat. Te mit tettél Erick? Ha jól emlékszem nem nézted végig ölbe tett kézzel. Tisztán beleégett a tekintetembe, ahogy Noahval elkaptátok, és egy akkorát behúztál neki, hogy eltört a gyerek orra.-emlékeztettem őket, mire Erick arcán bűnbánó tekintet jelent meg-Szóval nem hiszem hogy annyira másképp cselekedtetek volna ebben a helyzetben.-léptem egy lépést hátra-Most pedig bemegyek Denihez. Ajánlom hogy beszéljétek meg normálisan a történeteket!-néztem rájuk fenyegetően, majd szépen besétáltam a kórterembe.