A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

51.rész

Téma húzás

-Francba!-morogtam halkan, és elkaptam Markról a szemeimet.

-Mi az?-nézett rám Camy érdeklődve.

-Mark.-sziszegtem halkan, mire  az említett ember felé nézett.

-Folyton bámul.-súgta oda-Mondtam, hogy ne nézz rá!-szidott le.

-Nem akartam, de basszus ha engem bámul folyamat nem tudom kikerülni a tekintetét.-lettem ideges, és kezembe fogva egy tollat csettintgetni kezdtem. -Miért bámul még mindig?-akadtam ki teljesen. Tekintete lyukat vágott belém. Szinte égett a testem, ahogy szemeit rajtam legeltette.

-Mrs White és Mrs Ross talán valami problémájuk van?-szólított meg minket a tanár hirtelen.

-Elnézést, csak egy tollat kértem Camillatól.-hazudtam, kimártva magunkat. A tanár bólintott, majd a táblához fordulva írni kezdett, miközben magyarázott.

Lassan eltelt az óra, így kicsengő után az öltözőbe mentünk, hogy átöltözünk modern táncra.

Levettem a ruhámat, majd egy fekete cicanadrágot, és egy fekete-lila mintás, ujjatlan,  feszülős haspólót rángattam magamra. Miután felvettem a sportcipőmet, megvártam míg Camy is megköti a tornacipőjét, és kiléptünk a helységből.

A teremben leraktam a másfél literes vizemet, majd gimnasztikáztam egy kicsit, és végül leültem nyújtani.

-Sziasztok srácok!-lépett be a terembe Matt becsöngő után pár perccel. Lepakolta a cuccát, és felénk fordult. -Van egy hírem számotokra.-kezdte izgatottan. Mire mindenki sutyorogni kezdett, találgatva mi lehet a hír. Én csak kíváncsian bámultam Mattot. -Sikerült mindenkinek benyújtania?-kérdezte, mire mindenki bólintott, így Matt összecsapta a tenyerét. -Szuper, akkor kezdjünk is bele. Gyertek közelebb!-mutatott maga köré. Közelebb másztunk, majd érdeklődve figyeltünk a tanárunkra.
-Mint tudjátok tavaly félévkor volt egy vizsga, amit mindenkinek mind a 4 művészeti tantárgyból teljesítenie kellet. Ez a vizsga nagyon fontos! Ugyanis a félévi jegyetek felét ez a felmérés adja. Mint tavaly is, most is lesz egy téma, amit ebből -mutatott fel egy kis dobozt- fogok kihúzni. Ebben a dobozban vannak érzelmek, évszakok, és pár cselekvés.  9.-ben ha jól emlékszem a boldogságot húztam ki nektek,  év végén pedig a szomorúságot kaptátok, igaz?-nézett körbe.

-Igen.-hangzott egyöntetűen.

-Akkor oké. Tehát, a vizsgák nem egyszerre lesznek. Még én sem tudom pontosan melyik napokon lesznek, de az osztályfőnök, majd elmondja. Gondoltam húzzuk ki már most a témát, hogy tudjatok rajta már gondolkodni. Hogy mindenki biztosra tudja a feladat az, hogy a megadott időpontra, állítsatok össze egy táncot a témának megfelelően. A zenének 4 és 6 perc között kell lennie, se több se kevesebb. Szerintem ennyi a szabvány.-gondolkozott el Matt, majd a kezébe vette a kis dobozt-Akkor vágjunk is bele!-mondta izgatottan, mire több ember szeme megcsillant a kíváncsiságtól. Matt belenyúlt a dobozba, és kiemelt belőle egy összehajtogatott fehér fecnit. A mellettem ülő Camyra pillantottam, aki nagy izgalommal  várta, hogy mi áll a papíron. A fiúk is érdeklődve figyelték az egészet. Tekintetem megakadt Markon. Egy hosszú fekete melegítő nadrágot viselt, egy sárga ujjatlannal. Imádtam, mikor ilyen felső volt rajta. Izmos karját nem takarta semmi, és így még vonzóbb volt a látványa. Nagyot nyelve kaptam el róla tekintetem. Megint jól megbámultam.

-Szerelem.-olvasta fel Matt a fecnin szereplő kis szót. Az osztály vegyesen vélekedett a témáról. A  lányok többsége boldogan fogadta az egészet, és az éppen nagy szerelemben lévő fiúk is. Viszont voltak akik morogtak nem tetszésüket kifejezve, főleg a fiúk részéről. Páran pedig vállat vonva fogadták el a témát, ez a „így is-úgy is meg kell csinálnom" alapon. Na és, hogy én melyikhez tartoztam? Magam sem tudom. Kissé lefagyva néztem magam elé. Olyan nagy bajom nem volt a feldolgozásával. Ahhoz képest, hogy életemben nem voltam még szerelmes, és most tartok ott hogy talán igazán tetszik valaki. A problémám onnan adódott, hogy a 4 tantárgy közül 1-ben közösen kellet dolgoznom egy emberrel. Méghozzá azzal a fiúval, aki iránt furcsa érzéseim voltak. Pont most, pont vele kellet feldolgoznom a Szerelem témát. Fasza!

Felé pillantottam. Odasétált Chrishez, majd magyarázni kezdett. Úgy tűnt mintha egy kicsit ideges is lett volna. Valószínű neki se jött be nagyon a téma.

***

2 óra után pár perccel léptünk ki a hidegbe suli után. Kisétáltunk a vaskapun, majd ott megállva tanácstalanul néztünk egymásra.

-Mit csinálunk ma?-tette fel a kérdést Ethan zsebre tett kézzel.

-Elmehetnénk kajálni a belvárosba.-vetette fel Dave, mire eltorzult arccal néztem rá.

-Túl messze van, ráadásul mire odaérnénk jégkockaként csúsznánk be.-húztam be nyakig a kabátomat. Nem szerettem a telet. Persze a havat, a karácsonyt, meg az ilyen télhez fűződő szép dolgokat igen, de a hideget utáltam. Utáltam , hogy 10 perc alatt az utcán kipirosodott az arcom, lefagytak az ujjaim, és ha nem volt rajtam 20 réteg ruha megfagytam. Emlékszem tavaly, mikor elmentünk kabátot nézni erre az évszakra kiválasztottam a leghosszabb és a legbundásabb fekete kabátot.

-Ja, lefagy a tököm.-értett egyet velem Ethan. Felkuncogtam a mondandóján.

-Ne röhögjön Hölgyem!-mutatta felém fenyegetően az ujját-Még szükségem lesz rá, nem fagyhat le.-magyarázta komolyan.

-Haver, arra a kis szarra nem lesz szükséged.-szólta le egyből Chris, mire mindenki felröhögött.

-Honnan tudhatnád, nem is láttad!-próbálta menteni magát , de ezzel csak rápakolt még egy lapáttal.

-Hát ez az, nem láttam olyan pici.-nevette ki Chris. Ethan nem tudott mit hozzáfűzni, csak mérgesen nézett Chrisre.

-Fuss!-mondta kimért hangon. Chris meglepődve nézett barátjára, majd látva arcán, hogy nem viccel futni kezdett. Ethan pedig utána. Mark nevetve elővette a telefonját, és venni kezdte a két lükét. A két srác jó kondijukkal szélsebesen futottak. Mi pedig nagy léptékben, már szinte kocogva követtük őket. Chris épp a sulitól nem messze található hatalmas focipályára futott be, ahol számunkra jól láthatóvá váltak. Érdeklődve figyeltük a jelenetet a pálya széléről. Akárcsak a kutya macska kergették egymást. Már pár kört lehúzták, mikor Ethan lassítani kezdett és megállt. Kifújta magát, és felénk sétált. Chris csak értetlenül bámulta Ethant. Várakozott egy kicsit, majd lassan ő is elindult felénk. Kipirosodott arccal álltak meg előttünk, tisztes távolságra egymástól.

-Elfáradtatok végre?!-nézett rájuk szórakozottan Camy, miközben a két fiú nagyban lihegett. Ezek ketten tuti megfognak fázni. Futás közben is, plusz most is szívták be a hideg levegőt.

-Bocs, haver hogy gúnyolódtam rajtad, nem gondoltam komolyan.-lépett közelebb Ethanhez Chris, hogy békét kössön.

-Nem gáz, nem vettem én se komolyan.-legyintett.

-Akkor mire volt jó ez az egész kergetőzés?-kérdezte értetlenül Camy Ethanre nézve.

-Hogy jól szórakozzunk.-válaszolta Mark Ethan helyett.

-Ja, meg megakartam futtatni Turnert.-vont vállat..

-Sikerült. De akkor szent a béke?-nyújtotta felé kezét Chris, amit Ethan elfogadott, és jó erősen megrázott.

-Igen.-bólintott.

-Király, ezt is lerendeztük. De még mindig nem döntöttük el hová menjünk.-lépett tovább a témán Dave, és tért a lényegre, miközben Mark továbbra is videózott minket. Csak azt nem értettem hogy minek. Addig oké volt, amíg a két fiú baromkodott, de már annak vége volt. 

-Menjünk hozzánk a szüleim estig nem érnek haza, csak az idióta tesóm van lehet otthon. -ajánlotta fel Chris. Amibe mindenki beleegyezett.

El is indultunk Chrisékhez. A járdán sétáltunk, és épp Dave mesélt valamit, amikor hirtelen Chris egy bokorban kötött ki. Meglepődve néztem Ethanre, aki a tettes volt. Tök lazán odasétált Chris mellé, és egy nagy lendülettel belökte a bokrok közé szerencsétlen gyereket. Majd mikor Chrisre pillantottam kiszakadt belőlem egy jóízű nevetés, ahogy a többiekből is. Chris pislogás nélkül meredt döbbenten Ethanre , aki csak vihogott. Camy nevetve támaszkodott meg Dave vállán, ami neki is rázkódott a látványtól. Mark aki mindvégig ezért videózott, alig bírta tartani a kezében tartott telefont, úgy röhögött. Utoljára pedig Chris tört meg, csak a hirtelen ért döbbenet után nevette el magát, a saját nyomorán.
Tehát a kis csapatunk kb úgy nézett ki , hogy mindenki szinte már sírva röhögött, csak annyi kivétellel, hogy egy a bokorban, egy videózott a többi pedig állt és nézte.

Mókás kis csapat voltunk az egyszer biztos...