A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

35.rész

A talàlkozó

Ma megint eljött a hétfő . A hétfő , amikor suliba kell menni.
Pufi kabàtomban sétàltunk Camyval, és Markal a suliba. Arcomat a hideg levegő pirosra csípte , és az ujjaim is majd le fagytak. Sapkàmat lejebb húztam fejemen, hogy minél jobban fegye homlokomat. Kezeimet pedig a kabàt alà dugtam.

Igazi megvàltàs volt , mikor az iskola ajtajàn beléptünk. Testemet megcsapta a meleg levegő , és úgy éreztem van remény hogy ne fagyak meg. Felmentünk a termünkbe . Ott én gyorsan megcéloztam a radiàtort , és konkrétan hozzà simultam. Piros újjaimba újra áramlani kezdett a vér, és mozgatni tudtam.
-Vicy , csak nem hideg van?-nevetett Chris rajtam.
-Képzeld de, majd meg fagytam.-jelentettem ki felhàborodottan.

De nem sok időm volt melegedni, mert mennünk kellet àtöltözni modern tàncra.

Semmi kedvem nem volt àtöltözni, de muszàly volt. Az segített , hogy arra gondoltam hogy utàna , majd ha ugràlunk úgyis melegem lesz. Ami így is történt. Matt mint mindig, most is jól megdolgoztatott minket.

Az utolsó órànk előtt jàrtunk màr.
Mark jött oda hozzàm.
-Mivel hideg van , ezért ilyenkor mindig valakinél lógunk. Most Chrisékhez megyünk. Úgyhogy nem fogsz megfagyni.-kacsintott. Mire én csak elhúztam a szàmat.
-Tök jó, de én ma nem tudok menni.
-Mert?-ràncolta össze szemöldökét.
-Tudod a múltkori felelsz , vagy merszben rà kellet írnom Adamre , hogy talizunk. Így elmegyünk kàvézni.
-De attól nem muszàly elmened! Nyugodtan eljöhetsz! -rendezte le ennyivel. De én nem igy gondoltam.
-De én írtam rà, és màr amúgy is megbeszéltük. Nem mondhatom le.
-Pedig simàn megteheted. -ellenkezett.
-De nem akkarom. Ha màr megígértem elmegyek.
-Hàt jó.-mondta kicsit flegmàn.
-Most haragszol?-mentem hozzà közelebb , és kiskutya szemekkel néztem rà. Mark próbàlt ellenàlni ,de nem sikerült neki. Elmosolyodott. Majd felsóhajtott.
-Nem. Ràd nem tudok haragudni.-mondta , majd oda bújtam hozzà.

Az utolsó órànk is eltelt , így mehetünk haza. Pontosabban én mehettem Adammel kàvézni.

Az iskola előtt vàrt ràm Adam. Elköszöntem a baràtaimtól , majd elindultunk.
-Most egy forró kàvé mindennél jobban fog esni.-mondtam vacogva. Mire Adam felnevetett.
-Igen, eléggé hideg van.

Pàr perc múlva a Starbucks-ban ültünk, és kortyolgattuk finom kàvéinkat. Adam udvariasan meghívott, amit elleneztem , de ismét nem én nyertem.
-És ti amúgy miért költöztettek ide?-kérdezte felnézve a kàvéjàból.
-A szüleim elvàltak , és anyàm itt talàlt egy szép hàzat , így ide költöztünk.
-Sajnàlom.-nézett a szemembe öszintén.
-Köszi, de nem kell. -mosolyogtam rà.
-Oké, de tudom hogy nem lehetett könnyű neked.
-Hàt ott kellet hagynom apàt, és a baràtaimat.
-Igen, ismerös.
-Neked is..?-kérdeztem félénken.
-Igen, de màr nem most. Azóta van egy mostoha apàm, és egy testvérem.
-Az sem lehetett könnyű.-sóhajtottam.
-Nem , de ha hozzà szoksz, és ràjössz hogy nem tudsz rajta vàltoztatni akkor màr utàna könnyebb. Persze nem mondom azt hogy könnyű elfogadni egy idegen embert , aki elakkarja jàtszani , hogy az apàd. Én akkoriban rengeteget veszekedtem ez miatt anyàmmal , aki pedig fülig szerelmes volt a mostoha apàmba. De végül elfogadtam , és megbékéltem vele. Miutàn megismertem ràjöttem , hogy rendes ember , és törödik velem, és az anyàmmal. Utàna pàr év múlva pedig megszületett a 2. testvérem, akiért bàrmit megtennék.-mesélte.
-Értem , és mi van a màsik tesóddal?
-Ő vérszerinti tesóm. Ő pedig apàmnàl lakik . Amikor elvàltak a szüleink így egyeztek meg , hogy egy gyerek ide ,egy gyerek oda megy.
-És milyen a kapcsolatod apàddal , milyen gyakran talàlkoztok?-kivàncsiskodtam.
-Hàt az idő , és a tàvolsàg sok mindent megvàltoztatt, és sok mindent elveszítesz vele. Két hónaponta  legalàbb egyszer talàlkozunk.-szavaitól elszomorodtam. Félek ,hogy velünk is ez fog történni. Amióta elköltöztünk , nem is làttam apàt...
Egy könnycsepp gördült le arcomon.
Adam felàllt ,és oda ült mellém , majd àtölelt.
-Sshh ... nyugodj meg! Tudom mit érzel, de tehetsz ellene.-simogatta a hàtam.
-És mégis hogyan?-szipogtam halkan.
-Keresed! Hívd fel többször, menj làtogasd meg hétvégén, szervezz közöss programokat!-hajolt el, és nézett a szemembe.-Neked még nem késő cselekedni!-mondta szomorúan.
-Neked se! Te is megfogadhatnàd a sajàt tanàcsodat!-próbàltam felviditani.
-Nem fontos.-legyintett.
-De az , attól hogy kimaradt pàr év még helyre hozzhatjàtok a kapcsolatotokat! -biztattam.
-Talàn.
-Igérd meg, hogy megpróbàlod!-nyújtottam felé kisújjamat. Egy kicsit gondolkozott , majd elfogadta.-Kisújjeskü.

Miutàn végeztünk a kàvézóban a hideg ellenére egy nagyot sétàltunk. Rengeteget beszélgettünk. És jobban megismertük egymàst. A múltkori talàlkozàsunkkor nem nagyon törtem magam ,hogy megismerjem Adamet. Nem nagyon izgatott. Pedig ő megakkart ismerni. De szerintem ezt igazàn most sikerült. Életemben nem beszéltem ennyit magamról. Jó most ne gondoljátok azt hogy egoista vagyok (csak egy kicsit 😂) , csak szívesen beszéltem neki az életemről. Ahogy ő is nekem. Jó érzés volt kiadni magamból azt ami a szívemet nyomta, mert ő is ezt érezte. Megértett. Ő neki is elvàltak a szülei , ő is àtélte ugyan ezeket, mint én. Sőt még sokkal többet ennél...

Az idő csak úgy repült , így hamar a hàzunkhoz értünk.
-Köszönöm , hogy meghivtàl egy kàvéra!-mondtam.
-Én köszönöm a meghívást egy talàlkozora! És örülök , hogy jobban megimerhetelek!-mosolygot.
-Igen , én is örülök. Akkor jó éjszakàt! Szia!-köszöntem el.
-Szia! -mondta , majd hàtat fordítva neki elindultam a hàzunk felé. De egy kéz megragadott , és visszahúzott.
-Vàrj! -àllitott meg Adam- Csak megszeretem volna köszöni még a beszélgetésünket. Én még soha senkinek nem meséltem el ezeket.-mondta halkan. Csak elmosolyodtam.
-Erre valók a baràtok.-mondtam, majd egy puszit adtam az arcàra, és bementem a hàzba.

😑----------------------------------------------------------------------------------------------😑

Bocsi a rövid részért, de ezt most ilyenre szàntam.

Remélem tetszik a rész!? Jó hétvégét! Puszi Nati😘

Kövesetek be instagram oldalamon: a_rosszcsaj_elete