Mivan akkor, ha most fordul a kocka, és egy rosszcsaj szeret bele egy jófiúba?
Victoria White egy nem épp átlagos lánynak nevezhető egyéniség volt. Lázadt a szülei ellen, rossz tanuló volt, és csak a szórakozásnak élt. De miért is érdekelte volna po...
Amint beléptem, szemem elé tárult a diák tömeg, és a hangos csevegésük, ami belepte a szűk folyosót. Hirtelen azt se tudtam merre induljak, hogy hol tudnám kevésbé elkerülni az embereket. De hamar beláttam hogy semerre. Így elindultam a földszinten található büfé felé. Vennem kellet valami kaját, hogy ne haljak ma éhen. Oda érve természetesen ezren álltak sorban, így beálltam a végére, és azon gondolkoztam, mit vegyek.
Miközben vártam, hogy sorra kerüljek szerencsémre nem volt időm unatkozni. Folyton jött egy ismerős alak, aki leállt velem pár percre beszélgetni, arról hogy telt a szünet. Aminek minden pontját kiélveztem. A barátaimmal voltunk strandon, koncerteken, megszámlálni se tudom hány buliban, így sose unatkoztam.
Amint sorra kerültem vettem egy üveg kólát, és egy hot-dogot, majd a legközelebbi lépcsőn az első emeletre indultam, az osztálytermünk felé.
A mai nap egy ülők, és jegyzetelek napnak ígérkezett, ugyanis ma 4 óra osztályfőnöki lesz csak megtartva. Ami kb abból állt, hogy az ofőnk Mr. Clark kiossza a tankönyveket, elmondja az órarendet, a házirendet és a mostani tanévvel kapcsolatos fontos információkat. Vagyis tiszta unalom.
Amint felértem az emeletre, és besétáltam a termünkbe, levegőt se tudtam venni, máris barátnőm vetette magát boldogan a nyakamba. Tara Ewans egy vagány, vicces, és rendes csaj volt, akivel akár egy napot is elehetett bolyongani a plázában vásárolva. Ez a vásárlás mániás lány volt a legjobb barátnőm, bár én nem annyira rajongtam ezekért, és eltérő volt a személyiségünk, ettől függetlenül remekül kijöttünk egymással.
Miután Tara végre hajlandó volt elengedni engem Noah Maloneval találtam szembe magam, aki mosolyogva figyelt engem. Hátra hagytam barátnőmet, és mosolyogva a fiú felé kezdtem lépkedni, majd egy nagy lendülettel a nyakába ugrottam. Noah kezeit a derekamra csúsztatta, így vonva egymást egy szoros ölelésbe. Egy darabig a finom illatát beszippantva öleltünk a másikat, míg Noah engedett az ölelésen, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. Majd barna haját kifésülte kezével a szeméből, és úgy nézett le rám zöld szemeivel, amik csak úgy csillogtak. Percekig bámultam gyönyörű zöld íriszeibe, míg Noah meg nem unta a kék szemeim bámulását, és lehajolva hozzám egy hosszadalmas csókot adott ajkaimra, amit örömmel viszonoztam.
-Szia cica!-köszönt nekem, miután ajkaink elváltak. Arcán egy ravasz mosoly ült. Imádtam ezt a mosolyt, bár most a cica szó miatt, szívesen felképeltem volna.
-Mondtam már hogy ne hívj így, mert megismerheted öklöm édes simítását az arcodon!-vágtam vissza dühösen eltolva magamtól. Utáltam ha, így hív!
-Na ne durciz be egyből!-nevetett fel jóízűen, majd megragadva a derekamat, visszahúzott magához- Tudod hogy csak vicceltem! -mosolyodott el játékosan, és egy bocsánatkérő puszit nyomott ajkaimra.
-Hogyne...-néztem rá még mindig mérgesen,de végül miután újra ránéztem nem bírtam, és ellágyultam-Inkább gyere! Menjünk oda a többiekhez! - indultam el a banda felé, miközben Noah kezeit az enyémre kulcsolta.
Ebben az osztályban nem volt sok lány, összesen 6-an voltunk . Ezek közül is csak Taraval jöttem ki jól , a többieket szó szerint utáltam. A pláza cicák nyávogásuktól falra másztam , és a nyomiktól is, akik folyton tanultak, és még a szünetekben is a matekról beszélgettek . Az egyik sem volt az én világom.
Nekünk meg volt a saját bandánk.
-Szasztok!-intetettem oda a 4 fiúnak, akik a leghátsó padban beszélgettek.
-Császtok!-köszöntek vissza. Mire a csapat egyik tagja, pontosabban Deniel Ford, a legjobb fiú barátom fel is tápászkodott a székéről, majd odajött hozzám és ölelésbe vont, köszönés képpen.
Ezek után Noah és én is levágtuk magunkat egy székbe, vagyis én inkább Noah ölébe kötöttem ki, de részletkérdés, és becsatlakoztunk a beszélgetésbe, ami valami brutál vicces videóról szólt, ami most keringet a neten.
Nagyban nevettünk, mikor megszólalt egy idegesítő hang. A csengő. Muszáj volt elköszönnöm Noahtól, és Taraval a helyünkre kullogtunk. Behuppantam a leghátsó pad fal melletti helyére, barátnőm pedig mellém.
Amint leültünk az ofő be is lépett egy mosollyal az arcán a terembe és miután üdvözölt minket, belevágott a hosszú , soha véget nem érő monológjába... Így telt el ez a 4 óra...
A 4. óra után szélsebesen hagytuk el a termet, az iskolával együtt, a 7 fős társaságommal. A suli kapujától nem messze egy padra kuporodtunk le Taraval hátra hagyva a fiúkat, és épp azon gondolkoztunk, mit csináljunk ma. Ugyanis eszünk ágában sem volt hazamenni. Mikor Deni, mintha gondolat olvasó lett volna , odakiáltott nekünk.
-Hé lányok, 1 órakor találkozunk a pályán , jöttök? -sokat jártunk ki gördeszkázni a bandával, volt hogy egész nap ott csöveztünk. Egyből egymásra néztünk Taraval , és nagyot bólintva beleegyeztünk. Így el sem köszönve a srácoktól , elindultunk Taraval hozzánk.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
