A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

101.rész

Nincs levegő

-Mondd hogy meghallgatsz
Hiányolom az érintésed
És minél tovább rejtegetem, ráébredek
Lassan elveszítelek

Kábultan
Sosem ébredek fel, a túladagolásod nélkül

Nem akarok élni, nem akarok lélegezni
Míg nem érezlek magam mellett
Kioltod a fájdalmam
(Mely általad ébresztve nem is tűnt olyan valódinak)

Nem akarok aludni, nem akarok álmodni
Mert az álmaim sem nyújtanak vigaszt
Úgy ahogyan érzek irántad
(Mely általad ébresztve nem is tűnt olyan valódinak)

Gyűlölők nélküled élni
Alaptalan valaha is kételkednem benned
De a démonjaim várakoznak
Hogy elcsábítsanak

Ó, mennyire imádlak
Ó, úgy szomjazom utánad
Ó, annyira szükségem van rád

Feléledek, felkelek
Kinyílik a szemem

Kábultan
Sosem ébredek fel, a túladagolásod nélkül

Ó, mennyire imádlak
(Mely általad ébresztve nem is tűnt olyan valósnak)
Ó, úgy szomjazom érted
(Mely általad ébresztve nem is tűnt olyan valósnak)
Ó, annyira szükségem van rád
Ahogyan érzéseket keltesz bennem
(Mely általad ébresztve nem is tűnt olyan valósnak)

Ó
Ahogyan érzéseket keltesz bennem
(Mely általad ébresztve nem is tűnt oly valósnak)

(Dalszöveg: Skillet-Comatose)

-játszották végig a dalt, miközben bár Mark tartotta a szemkontaktust a közönséggel, akarva vagy akaratlanul, de mindig visszavándorlott a tekintete rám.

Mire az utolsó hang is elszállt, remegett a kezem és nem kaptam levegőt. Próbáltam mély lélegzeteket venni, de egyszerűen annyira kapkodtam a levegőt, hogy nem bírtam lenyugodni. Rosszul voltam.

Mi volt ez az egész? Mi volt ez a dal? Ez a gyönyörű dal, amire a pillangóim vad csapkodásba kezdtek. Oh édes Istenem, mi folyik itt?!

Elég!

Ez az egész nem jelenthet számomra semmit. Mark nem jelent számomra semmit. Ő egy nulla, egy senki, egy jelentéktelen hiba az életemben. Egy személy, akihez már semmi közöm. Igaz?

Igaz!

De ennek ellenére még sem tudtam nem Őt nézni, és nagyon úgy tűnt ő is a reakciómat figyeli. A lehető legjobb álcámat húztam magamra, amit csak abban a helyzetben tudtam. Póker arccal meredten a fiúra, miközben a szívem csak úgy dobogott. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy az arcom teljesen érzelemmentes legyen.

Ekkor pedig elmosolyodott. Azzal az édes, imádnivaló, szívdöglesztő mosolyával, amire a térdem megroggyant és olyan érzés járta végig az egész testem, ami egyáltalán nem tetszett. Nem! Nem csinálhatja ezt velem.

Mi történik velem? Hisz én Victoria White vagyok baszki!

Válaszként csak unott arccal néztem vissza a fiú mosolyára, és átkaroltam a mellettem álló Ash karját. Édes, csábító szavakat suttogtam a fiú fülébe, amivel elértem azt, amit szerettem volna. Ash huncutul rám pillantott és lehajolva hozzám megcsókolt. Mindent beleadtam ebbe a jelentéktelen kis csókba, és a fiú nyaka köré fonva a karomat még közelebb húztam magamhoz. Hallottam, ahogy a fiú felnyög, mikor beleharaptam az ajkába, és még vadabban tapadt az ajkaimra. Végül levegő hiány miatt, kissé duzzadt szájjal váltunk el egymástól.