A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

Bolondok Napi Különkiadás

Mert miért ne?

2 könyvem összekapcsolása Vicy szemszögéből
A rosszcsaj élete & Utcai Szerelem

-Mark, hová sietünk így?-kérdeztem már nyafogva az engem izgatottan ráncigáló Marktól.

-Csak szedd a lábad!-húzott kocogva maga után, én pedig értetlenül szedtem a lábamat utána. Hát ezekbe meg ma mi ütött?

Márkot konkrétan majd szét vetette az izgalom, miközben tartottunk a suli felé. Camy pedig olyan gyorsan elfutott egy pár perccel ezelőtt, hogy már nem is látszódott a körvonala az utcában. Bizonyára lefordult a sarkon.

Mióta sietnek ezek így korán reggel iskolába?

Tanakodtam és Markot piszkálva kíváncsian vártam hogy elmondja miért sietünk ennyire.

Mikor a gimi elé értünk meglepődve néztem körül. Senki sem volt a bejárat előtt, ami igencsak szokatlan volt. Ilyenkor már itt lézengett mindig egy csomó diák.

Csak mikor közelebb értünk, vettem észre a barátaimat, akik ott álldogáltak nevetgélve az egyik fa takarásában, és volt velük plusz 5 fő, akiket még életemben nem láttam.

-Sziasztok!-köszöntünk oda a társaságnak, miközben én az idegen embereket figyeltem meg. Kb velünk egy korúak lehettek, de biztosra vettem hogy nem a mi sulinkban jártak.

-Végre hogy ideértettek.-mondta kissé szidva minket Chris. De közben ő is majd kicsattant az izgalomtól.

Majd Ethan lépett elő barátja takarásából.

-Hagy mutassam be nektek Kriszt, egy jó barátomat.-mutatott Ethan egy göndör hajú, nagyon is jóképű fiúra.-Ők pedig a barátai, Pepe, Klau, Linda és Luk.-mutatott rájuk egyesével, én pedig összeráncolt homlokkal meredtem rájuk, majd Ethanre.

-Ezek milyen nevek, valami furi becenév?-életemben nem hallottam még olyan nevet, hogy Pepe vagy Linda.
Ethan, és az idegenek is elnevették magukat.

-Nem ezek rendes nevek. A srácok Magyarországról jöttek hozzánk látogatóba, ugyanis meghívtam őket.-magyarázta a barátom.

-És te honnan ismersz magyarokat?-szólalt meg Márk is, mire kíváncsian néztem Ethanre.

-A nyáron Németországban voltam nyaralni, és ott ismerkedtem meg Krisszel, aki ott élt egy darabig.

-Oh, értem. Na és mennyire beszéltek jól angolul?-kíváncsiskodtam az újoncokhoz fordulva.

-Elég jól.-szólalt meg asszem Linda-Kivéve Lukot. Neki nehezebben megy.-az említettre pillantottam, és most tűnt fel, hogy mennyivel fiatalabb volt a fiú mindannyiunknál. 2-3 évvel biztosan kisebb volt. De ennek ellenére nagyon passzolt a barátaihoz.

-Hát akkor örvendek. Vicy vagyok, ő pedig itt mellettem Mark.-mutatkoztam be, mire Markkal intettünk feléjük egyet.

-Szuper, ez is meg van. Mindent letisztáztunk. Mindenki ismer mindenkit. Most már bemehetünk?-kezdett el türelmetlenül ugrálni Camy. A fiúk erre vigyorogva bólintottak, majd már fel is pattantak.

-Valaki mondja már el mi ez az egész?-néztem körbe tanácstalanul-Chris!-kaptam el a fiú karját.

-Nyugi húgi, imádni fogod.-futott el ugrálva, hogy utolérje az elől futó Davet, és Camyt. Hát ez remek.

-Te se tudod mi van odabent?-szólalt meg mögöttem a másik magyar lány, Klau.

-Nem.-feleltem mérgesen-De megnyugtató hogy ti nektek se mondták el ezek a barmok.-fújtattam idegesen. Ezek megőrültek! Úgy ugrándoztak itt előttem mint valami szöcskék.