őszintén ez egy elég béna rész, csupán trauma dumping és rick-being-a-dad jelenet található benne (HA MÁR A SOROZATBAN NEM IGAZÁN KAPTUNK BELŐLE), de skippelni nem ajánlom mert van benne fontos infó... ah mindegy élvezzétek :""))<33
egyébként most a timeline egy kis ideig a hetedik és a nyolcadik évad között kap helyet, mert szeretnék néhány részt a saját karaktereimnek szentelni, mielőtt belecsapunk a nyolcadik évadba :)) 120 részes lesz a könyv, nem kell aggódni, remélhetőleg az elkövetkezendő 5 évben a végére jutunk lol (őszintén sajnálom)
.⋆。⋆˚。⋆。˚。⋆. h e t v e n e g y.⋆。⋆˚。⋆。˚。⋆.
the only heaven i'll be sent to
is when i'm alone with you
Reggel egészen korán volt még, amikor felébredtem. A redőny le volt húzva, így legnagyobb szerencsémre nem igazán szűrődött át a napfény. Álmosan felnyögtem, megdörzsöltem a szemeimet, majd felültem - volna, ha Carl nem találta volna olyan kényelmes párnának a mellkasomat. A lehető legóvatosabban lelöktem magamról a fejét, mire ő egy sértődött morgással fordult át a másik oldalára.
Nagyjából mindenki aludt még, mindössze csak egy matrac volt üresen. Calebé.
Kellett néhány perc, hogy rászánjam magamat arra, hogy felkeljek. A másnaposság halvány szikrája máris gyötörni kezdett. Egy kissé fájt a fejem, és olyan érzésem volt, mintha lázas lennék.
Lassú, apró léptekkel szeltem át a köztem, és a konyha közötti távolságot. Halk neszeket hallottam, és amikor közelebb értem, finom illat csapta meg az orromat a whiskey helyett. A konyhapultnál Caleb állt, látszólag ügyködött valamin, de túl kába voltam ahhoz, hogy rájöjjek, min.
— Jó reggelt — szólt egyszer csak suttogva. Felásítottam, majd leültem az asztalhoz.
— Neked is. — Meg kellett erőltetnem magamat ahhoz, hogy ne csukjam le a szemeimet. — Mióta vagy fent?
— Nem tudom, húsz perce? — felelte, de inkább kérdésre sikeredett, mintsem válaszra. — Éppen palacsintát csinálok.
— Oh, tényleg. El is felejtettem, hogy te vagy a csapat anyja.
Erre ő csak elmosolyodott, majd vizet öntött egy pohárba, és az orrom elé tolta.
— Igyál sokat! Mármint, vizet. Jó a másnaposság ellen.
— Köszi, anya — mormogtam, ahogy belekortyoltam a folyadékba. Habár a fejfájásomat nem csillapította azonnal, egészen biztosan felébredtem tőle. — Soha többet nem iszok.
— Egyáltalán nem ittál sokat.
— Nekem soknak tűnt.
— Hát... — köszörülte meg a torkát. — Egyesekhez képest szinte csak pár korty volt.
— Mattre gondolsz? — kérdeztem csendesen. Nem válaszolt. — Megemlítette az apját...
— Ne menj oda, Maddy.
— Alkoholista volt?
A fiú látszólag lehőkölt. Csak néhány másodperc múlva tudott akármit is reagálni.
— Konkrétan két perce ébredtél! Szeretsz belecsapni a dolgok közepébe, mi? — hányta a szememre, majd egy nagyot sóhajtott. — Nem tőlem fogod ezt megtudni.
YOU ARE READING
We could be heroes | c.g
FanfictionÁTÍRÁS ALATT!!! | Lehetnénk hősök | befejezetlen | Carl Grimes x kitalált karakter ❝ - Carl - hívtam a nevén. - Azt akarom, hogy élj értem. Valami olyan akarok lenni neked, amiért nem meghalni akarsz, hanem élni. Mert én veled akarok. Mindent veled...