We could be heroes | c.g

26. | hurts like hell

2020.11.03
<3

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆. h u s z o n h a t .⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆.
i loved, and i loved, and i lost you
and it hurts like hell

3/4

— Jól van. Mindenki megvan.

A Megváltó - Simon, mint később kiderült - széttárt karokkal közelített a velünk szemben álló lakókocsihoz. Éreztem, ahogy végigfut rajtam egy jéghideg érzés, a rossz előérzetem pedig egyre inkább csak fokozódott. — Köszöntsétek a górét!

Simon kettőt kopogott az ajtón, majd lassú, kimért léptekkel sétált arrébb. Egy egyszerű mozdulattal dobta le Carl elé a pisztolyát, amire egy pillanatra megrezzentem, de a fiú mellettem semmiféle reakciót sem mutatott. Nem tudom, hogyan csinálta, de nem félt. Annyira olyan akartam lenni, mint ő - vagy akár, mint Abraham és Michonne, akik szintúgy meg tudták őrizni a hidegvérüket, és nem hagyták, hogy a menthetetlen helyzetünk általi feszültség eluralkodjon rajtuk. Tiszteltem őket emiatt. Carl az ujjával még mindig a kezemet simogatta, valószínűleg úgy, hogy ő fel se fogta, így azt se tudhatta, hogy mennyire jól esett ez a gesztus. Olyan közel ültem hozzá, amennyire csak lehetett, az összegabalyodott kezeinket pedig próbáltuk elrejteni a hátunk mögé.

És ekkor kinyílt a lakókocsi ajtaja. Egy negyvenes évei végén járó, bőrkabátos alak sétált ki a fényre, bal kezében egy szögesdróttal körbetekert baseball ütővel. Borostás arcán egy hatalmas vigyor ült ki, ami láttán nem tudtam eldönteni, hogy undorodni, vagy félni kezdtem-e el tőle jobban.

— Na? Behugyoztatok már? — Határozott léptekkel sétált hozzánk közelebb, még mindig az ezer wattos mosolyával. — Ó, ejnye, van egy olyan érzésem, hogy már elég közel álltok hozzá. — Vigyorogva nézett végig mindannyiunkon. — Bizony. Hamarosan csirrenni-csurranni fog itt. Melyik faszkalap közületek a főnök?

— Ő lenne az — mutatott Simon Rickre.

A férfi közelebb lépett hozzá, majd még mindig vigyorogva, lenézett rá. Rick teljesen el volt veszve, soha életemben nem láttam még ennyire zavarodottnak... és ijedtnek.

— Helló. Rick vagy, igaz? Én meg Negan. És nem nagyon örülök, hogy irtod az embereimet. Majd miután több emberemet küldtem, hogy megöljék a te embereidet, amiért megöltétek az én embereimet, még több emberemmel végeztél. Nem kóser. Rohadtul nem kóser. Fogalmad sincs róla, hogy mennyire kurvára nem kóser, de... szerintem azért nem sokára rá fogsz te is ébredni. Pár perc múlva már bánni fogod hogy keresztbe tettél. Az a helyzet, hogy bármit teszel, nincs az az Isten, hogy packázni tudj az új világrenddel. Mert ez az új világrend, ami amúgy kurva egyszerű, szóval ha még gyépés is vagy, ami akár könnyen elő is fordulhat, egyszerűen fel tudod fogni. Készen állsz? Akkor mondom, de jól figyelj. — Negan levette a válláról az ütőt, majd Rick arcához emelte. — Ideadsz mindent... vagy kinyírlak. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy felfogjátok, hogy ki vagyok és mit tehetek. — Elkezdett járkálni közöttünk, és mindenkit alaposan végig mért. De végül ismét visszasétált, és Rick fejéhez tartotta az ütőt. — Mostantól nekem dolgozol. Amitek van, nekem adjátok, ez a dolgotok. Persze tudom, hogy ezt picsa nehéz csak úgy szimplán lenyelni... de le fogod nyelni. Efelől nincs kétségem. Császár voltál és felépítettél valamit. Azt hitted, biztonságban vagytok, tiszta sor. De most végre megtudtátok; nem vagytok biztonságban. Közel sem vagytok. Sőt, kezdhettek félni. Főleg akkor, ha nem teszitek amit akarok, és, hogy mit akarok? Mindenetek felét. És ha ezt sokalljátok, akkor csináltok, találtok, loptok még többet. És akkor előbb-utóbb egálba kerültök. Erről szól mostantól az életetek. Minél inkább ellenálltok, annál nehezebb lesz. Szóval ha valaki esetleg kopogtatna az ajtótokon... beengedtek minket, mert miénk az ajtó. Ha pedig ellenszegültök, ledózeroljuk az ajtót. Világos voltam? — Negan közelebb hajolt Rickhez, a füléhez emelve a kezét, mintha csak nagyot hallana. — Mi? Nincs válasz? — Felegyenesedett, majd kimért léptekkel hátrálni kezdett. — Ugye nem gondoltátok, hogy megússzátok ezt az egészet büntetés nélkül? Nem akarok megölni közületek senkit, de jobb, ha előre lefektetjük az alapokat. Azt akarom, hogy nekem dolgozzatok, márpedig ez nem megy, ha halottak vagytok, nemdebár? De... megöltétek az embereimet, többet, mint amennyit zokszó nélkül lenyelek. Ezért pedig mindenképpen fizetni fogtok. Most tehát... az egyikőtökből még a szart is ki fogom verni. — Megforgatta a kezében az ütőt, majd körbe mutatta. — Ő itt Lucille. És ez a kishölgy észvesztő. És mindez, mindez csak azért van, hogy kiválaszthassuk, hogy kit érjen a megtiszteltetés.