We could be heroes | c.g

10. | summertime sadness

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆. t í z  .⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆.
i think i'll miss you forever
like the stars miss the sun in the morning sky

Dél körül járhatott az idő, a Nap az ég közepén volt. Az időjárás kellemesnek bizonyult, esőfelhőknek nyoma sem volt. Az ég szép kék színben pompázott.
Lassan szedtem a lábaimat, és próbáltam nem a történtekre gondolni, hiszen nem hagyhattam, hogy ez az egész pont akkor rontsa el a kedvemet. Carlt is felzaklatták kicsit az események, de ő sem hozta szóba, amiért hálás voltam neki.

— Hé — szólt utánam. Megtorpantam. — Nem arról beszéltél?

Egy boltra mutatott, aminek bejárata ügyetlenül be volt deszkázva. Halványan elmosolyodtam.

— De.

— Akkor gyere.

Könnyen le tudtuk venni a deszkát az ajtóról, egy kicsit szégyelltem is magamat a „védelem" miatt, amit biztosítottam neki, végtére is nem ért semmit. A késem a kezemben volt, Carlnak pedig odaadtam a pisztolyt, hogy legalább az egyikünknél legyen.

— Te nem tudsz lőni? — kérdezte, mikor a kezébe nyomtam.

— Nem lőttem egy ideje — húztam el a számat. — Nem hiszem, hogy éles helyzetben kéne próbálgatnom.

Amikor beléptünk, Carl megköszörülte a torkát. Kíváncsi szemekkel pillantottam rá. — Játszunk egy játékot. Minden alkalommal, ha valaki talál egy használható — kihangsúlyozta a használható szót — tárgyat, kérdezhet bármi olyat a másiktól, amit eddig nem mert.

— Okés — vágtam rá gondolkodás nélkül.

Majdnem minden polc üres volt. Ami pedig még volt, az vagy megromlott, vagy csak hasztalan volt. Ez a bolt itt volt, mindennek a közepén, biztos rengeteg ember tévedt be ide az idők során, abban reménykedve, hogy lesz itt valami használható. Habár egy vegyesboltban voltunk, semelyik részlegen sem volt túl nagy szerencsénk. Ráadásul, ahogy körbejártam az helyiséget, rájöttem, hogy van egy vészkijárat (ami egyben bejárat is), így az én szuper-különleges és hasznos barikádom valóban nem ért semmit.

— Találtam egy cumisüveget — szóltam büszkén, mire Carl közelebb jött és szemügyre vette az apró, zöld színű tárgyat.

— Ezt nem adnám a húgom szájába.

— Nyilván, majd megmosom, te nagyokos — forgattam meg a szememet.

— De már van cumisüvege.

— Grimes! — fújtam ki a levegőt idegesen. — Akkor is hasznos. A kislányok sok dolgot törnek el. Jól jön a tartalék!

— Jó, na, elfogadom — forgatta meg a szemeit.

— Szóval, a kérdésem... — gondolkodtam el, miközben elraktam a zsákmányomat. — Ööö... szólj, ha ez túl kényes téma, de... szoktál gondolni az anyukádra?

Nem válaszolt azonnal. Lesütötte a szemét, majd megigazította a kalapját.

— Néha.

— Milyen gyakran?

— Csak egy kérdés — mosolyodott el szemtelenül.

Újabb köröket jártunk a kicsi épületben, már levontuk a veszélyét annak, hogy bármi más lenne itt rajtunk kívül. Így már csak azon versenyeztünk a fiúval, hogy ki tud olyan dolgot találni, amit - bár nagy valószínűséggel sose fogunk használni - hasznosnak lehet nyilvánítani.