We could be heroes | c.g

74. | infinity

szép estét mindenkinek ;)
ismét egy olyan részt hoztam amiben igazából nem történik semmi, VISZONT megfűszereztem egy nagyon apró spice-szal, csak hogy kiengeszteljek mindenkit..az elkövetkezendő részek szintén roselake-ről fognak szólni, sajnálom, imádom a karaktereimet és a kapcsolatokat közöttük
(nem tudom feltűnt-e valakinek de a maddy és river közti a személyes kedvencem)

de nem sokára belecsapunk a lecsóba és felvesszük a sorozat sztorivonalát, megígérem :)
jó olvasást kívánok<3

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆. h e t v e n n é g y .⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆.
you're the reason i believe in fate
you're my paradise

Jenna pontosan akkora odafigyeléssel választotta ki a ruhámat, mint anno Jessie a köszöntőpartira. A hálószobába húzott, azon nyomban, hogy Carllal beléptünk a lakókocsiba, és nem tűrt ellentmondást - nem mintha meg merte volna bárki is vétózni, amit mondott.

Szótlanul álltam a szoba közepén, ameddig ő a szekrényben túrkált. Azt mondta, egészen eddig teljesen feleslegesnek tűnt elhozni az összes ruháját a Szentélyből, de most legalább fel tudja őket használni valamire. Kipakolt egy rakás felsőt meg szoknyát az ágyra, aztán megparancsolta, hogy próbáljam fel őket. Meglepett, de annyira közvetlen és laza stílusa volt, hogy még az sem bizonyult nehéznek, hogy egy szál fehérneműben ácsorogjak előtte. Ő helyet foglalt az ágyon, és kritikus szemmel mért végig az összes ruha kombinációban, amit kiválogatott nekem. Tudtam, hogy ezeknek a ruháknak a nagyrészét valószínűleg Sherry tukmálta rá, így pedig úgy éreztem magam, mint Negan egy szajhája, akinek annyi a dolga, hogy egész nap illegesse magát. A gondolatra hányingerem támadt.

Habár én próbáltam elmondani Jennek, hogy ez csak egy sima tini buli lesz a barátainkkal, és a vége úgyis csak annyi lesz, hogy ismét másnaposan fogunk palacsintát enni a konyhában, így felesleges ekkora hangot adni az öltözékemnek, ő nem hagyta magát. Amikor benyögte, hogy ez a pillanat arra emlékezteti, amikor a húgát, Isabelle-t öltöztette fel az első randijára, inkább befogtam a számat, és hagytam, hogy azt tegye, amit akar.

A végső választás egy arany színű, enyhén dekoltált hosszú ujjú bodyra esett, meg egy gombolt, térd fölé érő, fekete szoknyára. Nekem a többi összeállítás is tökéletesen megfelelt volna, mivel a nőnek kitűnő ízlése volt, és bármit állított össze, az gyönyörű volt, de ő valamiért ezt találta a legjobbnak a végén. A hajamat előző este megmostam, így az dúsan hullott le most már a kulcscsontomig. A River által vágott frufrum pedig észre se vettem, de már egy kissé megnőtt, és már majdnem a szemembe lógott. A nyakamban ékeskedett anya nyaklánca, aminek a ruha most szabad teret adott, és tökéletesen látszott. Eddig mindig eltakarta valami, elvégre nagyrészt pulcsikat meg ingeket hordtam.

Miután megnéztem magamat a tükörben, Jenna megragadta a vállamat, és magával szembe fordított. Büszkén mért végig ismételten, majd elkezdte összepakolni a rumlit, amit magunk után hagytunk.

— Tudod, ugye, hogy a legtöbb Roselake-i tíz évvel fiatalabb, mint én, a fiúk, akik az én koromban vannak, és nem fiatalabbak nálam, pedig egymásba vannak esve? — jegyeztem meg még utoljára. Kicsit kényelmetlenül éreztem magamat egy ennyire elegáns ruhában a világvége kellős közepén, ugyan már semmi kedvem se lett volna átöltözni. És azt hiszem, mindez rám is fért – megélni a fiatalságot és a tinikori bájt ilyen formában.